Otthonra lelt Dániában a gólkirálynő

A felröppent hír hallatán vállalkoztunk arra, hogy visszaemlékezzünk a hajdúszoboszlói születésű – BEK-győztes, olimpiai bronz- és világbajnoki ezüstérmes – kézilabdás zseni életútjának áttekintésére.

Miként kezdődött a sportolói pályafutása?

Heten voltunk testvérek, ebből már ketten sajnos eltávoztak az élők sorából. Általános iskolás koromban atletizáltam, két nővérem, Gizi és Sutyi a kézilabdaedzéseket látogatták. Én ott lógtam a közelükben nap mint nap az úgynevezett Gödörben, hátha megszánnak és bevesznek maguk közé. Szerencsémre felfigyelt rám az edző, Leel-Őssy Pál, így leigazoltak bennünket a Hajdúszoboszlói Bocskai Egyesületbe, és Pali bá’ keze alatt pallérozódtunk. Gizi nővérem másfél évvel volt idősebb nálam, hasonló képességekkel, és amikor Debrecenben hívták a Göcsbe, vele együtt elengedtek édesanyámék. Hatórás műszakban csapágyakat gyártottunk szalagon, munkásszálláson laktunk. Edzőink Ökrös tanár úr, Rácz Laci, valamint Kapitány Ferenc voltak, édesapánk pedig intézőként segítette a munkát.

Karrierje következő állomása a Debreceni Dózsa volt.

A cívisváros vezetése azt a határozatot hozta, hogy több NB II.-es klub játékosai­ból válogassanak össze egy minőségi gárdát, és legyen a cívisvárosnak első osztályú női csapata. Ez sikerült is, hiszen az együttes 1962-ben megnyerte az NB II. Keleti csoportjának a bajnokságát, és felkerült az NB I.-be. Ám ez a dicsőség csupán egy évig tartott, mert a csapat kiesett az NB I/B.-be. Néhány évig folyt a harc a visszakerülés érdekében, de ez nem sikerült.

Időközben pedig Ön is a csapatba került.

Nem voltam még akkor érett játékos, sokat köszönhetek edzőmnek, Kapitány Ferencnek. Később adódott egy lehetőség, ugyanis egy Debrecenben rendezett tornát megtekintett a Ferencváros akkori edzője, Elek Gyula, valamint egy vezetőségi tag is. Az ifitorna végén meglátogatták a szüleimet, és kecseg­tető ajánlattal álltak elő: költözzek fel Pestre, leigazolnak a Fradiba, és mindenben segítik fejlődésem. Ekkor még szüleim nem támogatták a fővárosba kerülésem, így maradtam. Viszont amikor körvonalazódott, hogy a Dózsánál a női szakágnak nincs jövője a rendőrség keretein belül, elfogadtam a Fradi ajánlatát.

Ez a kapcsolat sem maradt hosszú életű, milyen okokból?

Egy évet kellett kivárnom, hogy szerepelhessek az új egyesületemben. Igen nagy büntetést jelentett a játék nélküli év, de nem tétlenkedtem, erősítettem magam különféle módokon. Amikor pedig megkaptam a játéklehetőséget, magyar bajnokságot nyertünk, sőt Európa Kupa-mérkőzéseket is játszottunk. A szakításról nem szívesen beszélek, de az egyesület nem tartotta be ígéretét. A lakásigényem nem elégítették ki, mostoha körülményű albérletekben fagyoskodtam, nem tudtam kellőképpen teljesíteni az edzéseken és a versenyeken, ezért elfogadtam a Vasas ajánlatát.

Sportpályafutásának aranykora a Vasashoz kapcsolódik 1973 és 1982 között, amellyel jóformán mindent megnyert. Nem véletlenül nevezik el Önről a kézilabdacsarnokukat.

Nagyszerű időszaka volt az életemnek, minden percét élveztem, úgy az edzéseken, mint a mérkőzéseken. A balátlövő poszton éreztem a legotthonosabban magam, de jobb lövőben vagy irányítóként is foglalkoztattak edzőim. Jó képességű játékosokból állt össze az együttesünk, olyan kiváló felkészültségű edzők alatt érlelődtünk, mint Fleck Ottó, Csík János, Mocsai Lajos. Mindegyikőjük hozzátett valamit ahhoz, hogy egyre feljebb kerülhettünk a világ élvonalába. 1973-ban igazolt le a klub, és 1982-ig részese lehettem 11 bajnoki címnek, 7 kupagyőzelemnek és BEK-sikernek. Nekem a gólgyártás volt a fő feladatom, már odakerülésem évében 83 góllal járultam hozzá a bajnoki címünkhöz. A legtöbb találatot 1977-ben szereztem, szám szerint 142-t. A statisztika szerint pedig ottlétem idején a bajnoki mérkőzéseken 812 gólt lőttem. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a védekezésben is derekasan kivettem a részem, ugyanis egy jó eredmény elérésének a fele a védekezésen is múlik. Ezt is szeretettel csináltam, olyannyira, hogy az 1982-es vébén a legjobb védő címét is elnyertem.

Sok dicséretet kapott élete folyamán, Mocsai Lajos például így nyilatkozott: „Sterbinszky edzésmunkában és a mérkőzéseken is úgy fogta fel a kézilabdát, mintha az élete függne tőle.” Erre a mentalitásra figyelt fel a világ, és zárásként jött egy ajánlat Dániából.

Harminc év felett váltottam országot. Bár abban az időben ez még nem volt annyira általános, mint manapság, mégis azt mondom, simán ment a beilleszkedésem. Hamar elkezdtem dolgozni, mindig arra törekedtem, hogy a munkámból is megéljek, mert egy súlyos sérülés veszélye mindig benne van a pakliban. Fél évig angolul kommunikáltunk, utána már kötelező volt a dán nyelv használata. Jártam nyelvtanfolyamra Koppenhágába is rövid ideig, de mivel nem hozott megfelelő eredményt, a legtöbbet magánúton képeztem magam. A legolcsóbb tanulópénzt választottam, a kommunikációt az élet minden területén. Fokozatosan fejlődött tovább a nyelvtudásom, mert aki ért dánul, megérti a svédet és a norvégot is, kivéve, ha nem tájszólással beszélnek. A pályán pedig egységes a sport nyelve.

Már Magyarországon elkezdte építeni a civil életét méghozzá két síkon, edzőin és természetgyógyász vonalon.

Kézenfekvőnek tűnt, hogy a felkészülési és versenyzői tapasztalatom átadjam az utókornak, ezért edzői képesítést szereztem a Testnevelési Főiskolán. Az edzőséget Helsingörben az ifikkel és juniorokkal kezdtem, emellett párhuzamosan az utánpótlás-válogatott edzői feladatait is elláttam. A dán kézilabda akkor még amatőr szinten volt, minimális zsebpénz ellenében. Az utazások gyakoriak voltak, a távolságok miatt már sok időt vett el tőlem, ezért lemondtam, ezt követően, már csak a klinikám beindítására koncentráltam. Viszont a helyi első osztályú férficsapat fizikai edzését kihívásnak tekintettem, sokan ezt mosolyogva nyugtázták, minek is? Aztán mikor kezdett jelentkezni a kemény munka eredménye már megnyertem őket. Három év alatt kétszer végeztünk az élen, és a legnagyobb dicséret úgy hangzott: akár két meccset is le tudnánk játszani egymás után.

Másik vonalát nevezhetjük természetgyógyászatnak is. A jelzői között még „csodadoktori” cím is szerepel, tudatosságához ezen a területen sincs kétség.

Engem sem kerültek el a sérülések, adódott belőle bőven. A labdajátékos legsérülékenyebb pontja a boka, a láb és az ujjak. Ficam és törés miatt jó néhány heti kényszerpihenő vár a sportolóra. Érdekelt ezek kezelése, a test karbantartása. Láb- és talpmasszázzsal indítottam a vállalkozásomat, itt is a teljességre törekedve képeztem magam. Ennek érdekében letettem a lábápolási és a masszőri vizsgát. Érdeklődtem a keleti gyógymódok iránt, ezekbe a technikákba is beleástam magam, amelyeket azután Dániában több mindennel kiegészítettem. Többféle kezelést kombinálok, a hozzám fordulók igénye alapján alkalmazok gyógymasszázst, vákuumterápiát, köpölyözést, akupunktúrát. Elsősorban a sportsérülések kezelése áll fókuszban, de szinte minden korosztály megfordul nálam, különböző panaszokkal. Sok híres sportoló keres fel sérülései kezelése céljából bel- és külföldről egyaránt, így aztán nem kell hirdetni magam, szájhagyomány útján terjed a hírem, ha szabad ezt a kifejezést használnom. A mai napig saját klinikámon fogadom a hozzám fordulókat. Mottóm szerint: ha teljesítményeddel kivívod a társak elismerését, a vezetők tiszteletét, a szurkolók kegyét, és elfogadható áron kínálod kezelésed, akkor már simán megy minden.

A médiában sokszor állítják példaképül 60 év feletti életmódjáért.

Helsingör csodálatos város, az irodalomkedvelőknek Shakespeare Hamlet című darabja ugorhat be rögtön, a dán királyfi történetével. Nekem pedig az tetszik benne, hogy eszményi terepet nyújt a változatos sportoláshoz. Húsz perc alatt elérhető a tenger, erdős, hegyes, völgyes vidék az év minden szakában. Már általános iskolás koromban megalapoztam atlétikus képességemet, és később ezeket tovább fejlesztettem, főként a kivárások idején. Ugyanis sohasem értettem miért büntettek azzal, hogy nem játszhatok 1-2 évig, ha klubot váltok. Tehát ki­egészítő sportágakat űztem: tenisz, tollaslabda, kerékpár, síelés, és ami mindig kéznél van, hát a láb, azaz a futások. Futni mindig is szerettem, nem kell hozzá csak egy jó cipő, nadrág, mez, és jöhetnek a kilométerek. Maratoni, félmaratoni távok, a biciklizés, a kajakozás, felfrissülés a 17 fokos tengerben, mindez életerőt fokozó móka. Amikor pedig az időjárás terembe kényszerít, ott is inkább a futószalagot választom, de az intervallumos edzéshez is megvannak az ismereteim. A síelést már abbahagytam, nem reszkírozom az esetleges balesetet, bár jöhet az bárhol. Például ez évben pünkösd idején is részt vettem egy futóeseményen, nyolc kilométert futottam, sokan voltak, ráléptek a lábfejemre, és bizony eltört egyik csontom.

A sok mozgáshoz nyilvánvalóan az egészséges táplálkozás kialakítása is hozzátartozik.

Napi szinten főzök, biotermékekből szerzem be a hozzávalókat. Halat csak reggelire nem eszem. A menü alapanyagait ezek és a tengeri herkentyűk jelentik zöldségekkel és salátával. Rokonaim meg is jegyzik tréfásan, lassan már kopoltyúval fogsz lélegezni.

Amikor nem edz, nem rendel, mi jelenti az Ön számára a kikapcsolódást?

Szeretek utazni, világot látni. Sportolóként sok helyre eljut az ember, de akkor nincs idő belelátni az ottani szokásokba, alaposabban megismerni a leglátogatottabb nevezetességeket vagy éppen a kuriózumokat. Az olvasás szeretete mindig is jelen volt az életemben, megveszem a legújabb kiadású könyveket. Gyakran járok moziba, bérletem van a filmekre. Nem hagyom ki a különböző nemzetek pazar balettelőadásait sem, és egy-egy színházi előadás is szerepel a repertoáromban. Viszont ha kilépek a napi nyüzsgésből és magányra vágyom, ott van a tenger, ahol egyszerűen csak gyönyörködhettek a napnyugta látványában.

A játék rettenetesen felgyorsult, a fizikai erőnlét került előtérbe, durvaság, sőt sokszor kíméletlenség uralkodik a pályán. Szeretne most aktív versenyző lenni?

Szívesen lennék. Irigylésre méltó, amilyen profi körülmények között készülhetnek a játékosok. Nincsenek napi gondjaik, az egyesület mindenről gondoskodik számukra. Egy klasszis mögött egy egész csapat szakember biztosítja a gondtalan hátteret, kezdve az étkezéstől, a mennyiségtől a minőségig, a vitaminok, az ásványi anyagok bevitelét, személyre szabott alvásidő megállapítását. A regenerálódást, az esetleges sportsérülések kezelését. A lelki dolgok kivesézését, az önbizalom növelését, és még sorolhatnám. Én szerettem játszani, mindig a legjobb teljesítményre törekedtem. Ha mindezek a feltételek rendelkezésemre álltak volna? No, de ne is erről beszéljünk, inkább biztatnám a fiatalokat arra, érdemes lemondani több mindenről, de csak annak érdekében, amit szívvel-lélekkel tudnak végezni.

Kiss Erzsébet

Névjegy

Név: Sterbinszky Amália.

Született: Hajdúszoboszló, 1950. szeptember 29.

Családi állapot: elvált, élettársi kapcsolatban él.

Sportága: kézilabda.

Posztja: balátlövő.

Klubjai: Hajdúszoboszló Bocskai, Debreceni Göcs, D. Dózsa, Ferencváros, Budapesti Vasas, IF Helsingör.

Olimpiai szereplés: 1976, Montreal 3. hely; 1980, Moszkva, 4. hely.

Világbajnokság: ezüstérmes: 1982, bronzérmes: 1971, 1975, 1978.

Az év kézilabdázója: 1974, 1976, 1977.

Az évszázad játékosa: 2000.