Petőfi és a Hortobágy az idei Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelep fő témája - fotókkal

Festők, szobrászok, textilművészek és fotográfusok érkeztek idén a Hortobágyi Káplár Miklós Nemzetközi Művésztelepre. A tábor ünnepélyes megnyitóját július 17-én tartották a hortobágyi Titi Éva Faluházban, a záró kiállításra majd július 26-án, ugyanitt kerül sor. A napokban a Hajdú Online is meglátogatta a művészeket.

– Az idei táborba 24 alkotót, köztük festőket, fotográfusokat, textilművészeket és szobrászokat hívtunk meg. A téma Hortobágy, illetve a Petőfi emlékévhez kapcsolódóan Petőfi Sándor – osztotta meg H. Csongrády Márta, a művésztelep vezetője. Hozzátette, a magyar művészek mellett érkeztek alkotók Romániából, Koreából és Kínából is. Utóbbi országból két festő, míg koreából egy művész-professzor. A tábor fő programja a záró kiállításra szánt alkotások elkészítése, de emellett egy napra Tiszafüredre is ellátogattak a résztvevők, ahol a Múzeum parkjában festették, illetve a művelődési központban tartottak szakmai beszélgetést és nyitottak meg egy kiállítást a régi művésztelep gyűjteményeiből.  

A puszta lovai is inspirációt adhatnak

Épp a festővásznát készítette elő Nagy Marcell, amikor odaléptünk hozzá. Mint megtudtuk, a 28 éves alkotó debreceni születésű, de már nyolc éve Budapesten él. A táborba most először kapott meghívást. – A Debreceni Tavaszi Tárlat egyik díjazottjaként nyertem el a meghívást. Korábban tanultam grafikát, de már jó ideje csak festészettel foglalkozom – mutatkozott be a fiatalember. A témafeldolgozást illetően elmondta, azt próbálja festményével megragadni, hogyan látta vagy láthatta Petőfi a Hortobágyot. 

– Egyébként a kezdetek óta spirituális témáim vannak. Ez a szó már kezd elcsépelt lenni, illetve sokan nem is tudják, mit is jelent pontosan, de nem kell semmi extrára gondolni: mikro- és makrokozmosz analógiái, pszichológiai és lelki dolgok összefüggései, a művészet önterápiás hatásai érdekelnek. Ami kivetül a képeimen, az sokszor olyan emlék, érzet, amiről valahol egy mélyebb szinten tudatában vagyok, de a hétköznapokban nem veszem észre, hogy bennem van, átélem - fogalmazta meg.  

Chondromatidou Barbara különleges nevének eredete, hogy görög édesapja 1948-ban került Magyarországra, 6 évesen, ugyanis akkor polgárháború volt Görögországban. Édesanyja Csehországban született, szintén görög szülőktől, ő maga pedig Debrecenben született és most is ott él. 

– Ez életem második alkotótábora, s itt most vagyok először. Általában olajjal szoktam festeni, de most pasztellt hoztam magammal. Expresszív, dekoratív képeket készítek, nem viszem túlzásba a színek keverését – mondta. A festővászna mellett egy kinyitott könyre lettünk figyelmesek. Kérdésünkre elmondta, a hortobágyi puszta elképzelhetetlen a lovak nélkül, így ezen a gondolati síkon szeretne alkotni.