Számos elismerés gazdára talált a Csokonai Színház évadzáróján – fotókkal

Körbeért az élőlánc, amely a színház történelmi épületétől az új játszóhelyig, a Csokonai Fórumig vezetett 2020 nyarán. Mintha csak onnan kígyózott volna vissza a teátrumi dolgozókból álló sor június 16-án délelőtt; az évadzáró társulati ülésre érkezők vártak bebocsátásra Kossuth utcán. Álmélkodó sóhajok, dicsérő félmondatok és fürkésző tekintetek kíséretében léptünk be a világos csarnokba, majd a színházterembe. A világot jelentő deszkákon az aktív felújítás nyomait láthattuk itt-ott.

Modern színház, történelmi karakter

Papp László polgármester köszöntőjében visszaemlékezett a hároméves renoválás kezdetére és a társulat mögött álló, „otthontalansággal” és a világjárvánnyal is terhelt, időszak mélypontjaira. – Évekkel ezelőtt megfogalmaztuk azt a célt, hogy Debrecennek minden szempontból a régió középpontjává, példamutató városává kell válnia. 

– mondta. Elhangzott, olyan színházi terek jöttek létre, amelyek ki tudják szolgálni a színjátszás 21. századi követelményeit. Az 1865-ben épült teátrumot pedig úgy újították meg, hogy mindemellett megőrizték a történelmi, műemléki karakterét. Hangsúlyozta, nagy felelősség lesz az új vezetés és a társulati tagok számára olyan darabok színpadra állítása, amelyekkel megtölthetik az immár 1100 fő befogadását lehetővé tévő debreceni színházi tereket. Köszönetet mondott Gemza Péter igazgatónak, hogy a válságos időszakban együtt tartotta a társulatot, helytállt.

Nehéz léptek a mikrofonig

Táncos múlthoz méltó lendülettel ment a még borítás nélküli, deszkázott színpadra Gemza Péter, pedig nem kétséges ólmos, nehéz léptek lehettek ezek. Utolsó társulati évadot záró, igazgatói beszédét intézte a jelenlévőkhöz. – 2018-ban benyújtott igazgatói pályázatomban azt vállaltam, újjáépítem azt a rendszert, amelyet Csokonai Színháznak neveznek. Nagy feladat: az előző ciklusban már láttam, milyen hiányosságokkal küzd az intézmény a belső kontroll, az adatvédelem, a szervezeti struktúra területén. 

– fogalmazott. Szólt a covid miatti súlyos döntésekről, az akkori általános bizonytalanságról. – Volt amikor kiderült, jól döntöttem, volt amikor rosszul, de arra törekedtem, hogy mindenki egészséges legyen, mindenkinek legyen munkája és olyan szervezet működjön, ahol lehet dühösnek lenni, más véleményen lenni, de nem lehet egymást bántani. Büszke vagyok az innovatív kezdeményezésekre, az olyan megoldásokra, mint a Hamlet vagy a sétaszínház – tette hozzá. A megjelenteket kérte, türelemmel forduljanak a színház munkatársai az új vezetés felé, mert egy ekkora beruházás természetes velejárója, hogy számos utólagos korrekcióra lesz szükség.

Beszélt a jövőbeli terveiről is: olyan nonprofit szervezetet alapított, amelyben elsősorban társadalmi innovációval foglalkozik majd. Így zárta beszédét: 

A széksor felé közeledve, hosszan tartó tapsban egy másik – magának tett – ígéretét is megemlítette, mikrofon kívül: azt, hogy nem fog sírni. Ezt a fogadalmat azonban nem sikerült egészen tartani. Sem ebben a percben, sem később, amikor a 17 évnyi csokonais köteléket megszakító Miklós Eszter kommunikációs és marketing vezetőt búcsúztatta. A Mészáros Ibolya moderálásával zajló esemény az évadban kiemelkedően teljesítők és a jubilálók ünnepélyes köszöntésével gördült tovább. Jóleső tapasztalás, hogy az egy célért dolgozók milyen őszinte örömmel fogadták egymás elismeréseit. Különös nyár áll minden munkatárs előtt. Új korszak kezdődik a Csokonai Színház életében. 

HaBe