Kiss Tamás hitt a költészet emberformáló erejében

Isten házában egy kézfogással indult az 55 éves barátság, amely Dr. Ötvös László lelkész, bibliakutató, költőt és Kiss Tamás József Attila-díjas költőt, Debrecen díszpolgárát összekötötte. Szellemi közösségükről versek tanúskodnak örök érvényűen, ám a földi kapcsolat 2003 év végén véget ér: Kiss Tamás 91 éves korában indult el minden élők útján Teremtőjéhez.

A paptanárra sokan emlékeznek jószívvel. S bár tanításai, lénye betűkben aligha visszaadható, életútjáról eddig három könyv jelent meg. Tavaly év végén pedig az ezek esszenciáit is leszűrő, ezekből idéző negyedik: Kiss Tamás költő irodalma – bibliája – poétikája. A kötetet Dr. Ötvös László jegyzi.

A könyv első részében bemutatja az említett három kiadványt (Bakó Endre: Kiss Tamás irodalma, Ötvös László: Kiss Tamás Bibliája, Máté István: Kiss Tamás és istenes versei). A második szakaszban az istenes versekkel, cikkekkel, interjúkkal találkozhat az olvasó. Majd lezárásként a szerző személyes emlékeit, kapcsolódási pontjait osztja meg.

A könyvből kiderül, hogy a Kisújszálláson született Kiss Tamás, húszéves korában költözött a cívisvárosba, hogy a Tisza István Tudományegyetem református teológiát tanuljon, később filozófiából doktorátust szerzett. Szolgált segédlelkészként, majd 1952-től húsz éven át az egyetem gyakorlógimnáziumában tanított. A nyugdíjba vonulás után elmélyült alkotásra alkalmas bő három évtizedet kapott Istentől – olvashatjuk. Kiss Tamás verseit egyszerre közölte a kollégiumi Közlöny és az országos jelentőségű Nyugat. Ezutóbbi folyóiratban Babits Mihály mutatta be 1934-ben. Egy Ötvös László által készített interjúban így vallott Debrecen díszpolgára: Verset azt hiszem, már akkor „írtam”, amikor még írni sem tudtam. Csak mondtam énekeltem magam kitaláltam a szövegeket. A gyermek született költő. Korán éreztem az öröm, a fájdalom kiéneklésének valami lélekoldozó hatását. Igen, a költészetnek valamiféle gyógyító ereje van. … Én hiszek a költészet emberformáló erejében. 

HaBe