Nyugdíjba vonult a debreceni Dóczy színezője, Buka László

Nem lettem tanár – mondta Buka László a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumának megtelt dísztermében, ahol kollégái, barátai, diákjai egyórányi műsorban sorolták, mi mindent tanultak tőle az itt töltött 22 éve alatt. A nyugdíjba vonulása alkalmából szervezett ünnepség október 4-én, a festőművész-rajztanár hatvanötödik születésnapján volt.

– Buka László alkotásai révén akkor is itt van velünk, ha fizikailag nincs az épületben. Ő adta a Dóczy színeit, amiért nagyon hálásak vagyunk neki. Leírhatatlan élmény minden reggel egy ilyen vidám épületbe belépni, ami koránál fogva lehetne akár komor is, de Laci színeit hordozza magán sok helyen a falon – mondta Czapp Katalin. Az igazgató, református lelkész hozzátette, neki köszönhetik az Égerházi Imre Ösztöndíjat, a Dóczy Galéria megalapítását, a vizuális kultúrára nevelést, a lelki gondozói beszélgetéseket, amiket a gyerekekkel és felnőttekkel is végzett.

Ez utóbbit erősítette az intézmény művészeti munkaközösségét képviselő Leiter Imre. Felidézte, munkatársa gyakorta beszélgetett a tanórákon túl is a diákokkal, hatni tudott a gyerekek lelkére.

Mindenki apja

Buka László maga is ezt emelte ki, amikor a program szervezett része után és a szeretetvendégség előtt lapunknak nyilatkozott. Néhány méterre ültünk le a mai galéria azon sarkától, amely helyén ötven évvel ezelőtt a középiskolás Buka László osztályterme volt.

Bár matematika-, rajz szakosként negyven éve kezdte a pályát, azt vallja, hogy soha nem akart tanár lenni, és onnantól, hogy megszületett az első gyermeke, nem is tudott igazán az lenni. – Nem lehetett úgy viselkedni, mintha nem lennék szülő. Az órán minden gyerek az én gyerekem, mindenért én vagyok a felelős. Ha nagy ritkán rajtakaptam egy-egy diákot valami csúnya dolgon, a négyszemközti beszélgetések mindig úgy végződtek, hogy mosolyogva tudtak távozni. Ilyen esetekben ugyanis nem egy iskola tanára, hanem a tanuló apja voltam – adott magyarázatot a cikk kezdőmondatára.

Hozzátette, más tárggyal alig lehet megcsinálni azt, amit rajzórán igen. Eleve nem szemben vannak velem a diákok, hanem gyakran alkotás közben körben ülünk. A tárgy laza, ezért mosolyogva lehet oktatni és közben a világról beszélni.

Az öntudatlan alkotást keresi

Érdeklődtem, hogy a lelki többleten kívül ő mit tanult a diákjaitól a pergő évtizedek alatt. – Amikor ők festenek valamit, még nem értenek hozzá, így olyasmi jön létre ösztönösen, amit én direkt módon nem tudnék megalkotni. Ezért amikor festek, megpróbálom megtalálni és visszamásolni, azt a gesztust, bohóckodást vagy flegmaságot, ami által a tinédzserek keze alól olyan gyönyörű színhatás folyhat ki. Az öntudatlan alkotást igyekszem visszaadni. Eszméletlenül szeretem ezt csinálni. Engem sokkal jobban érdekel a készítés útja, mint a végeredmény. Amíg festek, nagyon jó és most már időm is lesz rá – felelte.

Huszonkét éve dolgozik ebben az intézményben, sokszor alkotott a folyosókon, tizenkilenc éve vezeti a galériát, megyei rajzpályázatokat hirdetett és koordinált, az itt nyílt kiállítások címeit összeírva huszonhét gépelt oldalt mutat a számítógépe. Az ünnepség egyik legemelkedettebb pillanata az volt, amikor a festőművész átadta a 2004. október 7-i nyitás óta összegyűlt vendégkönyveket a Dóczy Galéria új vezetőjének, Szombatiné Néma Mónika rajz-, földrajzszakos tanárnak.

A piciben az egész

Összesen heten mondtak – személyes történetektől hiteles – beszédet az ünnepélyen, s vélhetően mindannyian ugyanazzal a gonddal ültek le papírra vetni mondandójukat, mint én e sorok írásakor: hogyan adható vissza a születésnapos személyisége néhány ezer karakterben. Talán egy festményét volna érdemes megmutatnom, hogy „beszéljen” az róla.

– Ha valaki sokáig néz egy Buka-képet, folytonos „változásnak” lehet tanúja, mert új és új részleteket fedezhet fel. A festményein mindig többről van szó, mint amit elsőre látunk, alkotásai továbbgondolásra hívnak – mondta dr. Molnárné Ötvös Tünde képzőművész-rajztanár, aki organikus művészetnek nevezte azt, amit az ünnepelt képvisel, azaz a piciben benne van az egész.

Aki szeretné a képein át megismerni Buka László, festőművész-rajztanárt, a hagyományőrző Motolla Egyesület tagját, látogasson el november 22-ig a 22 című tárlatra a Dóczy Galériába.

HaBe