E névadók örökké a Csokonai Színház társulatával maradnak

Harmincnyolc éve már annak, hogy a Magyar Írók Szövetségének kezdeményezésére szeptember 21-én ünnepeljük a Magyar dráma napját. E napon, 1883-ban megtartották Az ember tragédiájának ősbemutatóját a Nemzeti Színházban.

Az ünnepségen Gemza Péter, a Csokonai Színház igazgatója Latinovits Zoltán gondolait idézte. „Furcsa nagy család, céh, kisiparosok öntörvényű közössége, műhely, szentély. Százéves falaiban már az új vakolat is meséket tud mondani.” E gondolatokat a színész a Csokonai Színházról fogalmazta meg egykor. – Ha úgy néznek majd erre a két szoborra, hogy megpróbálják a művész által megformált alakot egy élethelyzetben elképzelni, akkor Latinovits Zoltán és Kóti Árpád akár színpadon is lehetnének. Egy dráma vagy egy vers csúcspontján, vagy akár elmerengve két mondat között. Akkor, amikor ennek a műhelynek, szentélynek részesei voltak. Ahol próbáltak, örültek, vagy éppen bánatosak voltak – szólt az ünneplő, megemlékező közönséghez. Felidézte a művész színházi, valamint debreceni múltját, majd Kóti Árpádról is szólt, s hangsúlyozta, a színész életművéhez döntő többségben a debreceni teátrum kötődik. – Ha színpadra lépett, nem kellett kitalálni semmit. Ő nem művészkedett, hanem élte tovább életét színpadon – idézte Csikos Sándor Kossuth- és Jászai Mari-díjas színészt, aki e sorokat Kóti Árpád búcsúztatóján fogalmazta meg. Emlékeztetett, hogy a cívisvároshoz ezer szállal kötődő színésznagyságok neveit az új teátrum termei is viselik, s hozzátette, Juha Richárd szobrászművész most leleplezett alkotásai révén már óvó tekintetüket magukon érezhetik.

Pályatársáról, barátjáról emlékezett

Csikos Sándor is jelen volt az eseményen. Könnyek között elevenítette fel a régi Nemzeti Színház lerombolását, melyhez saját emléke is kötődik. – Micsoda dráma egy nemzet életében, egy kulturális életben egy színházépületnek, egy színházkultúrának a lerombolása, és mekkora öröm, hogyha épül egy új színház – mondta. Majd egykori pályatársáról, barátjáról emlékezett meg. Közös emlékeket megosztva méltatta Kóti Árpád tehetségét, idézte humorát, rendületlen kitartását. – Diadallal csináltad végig, és nagyon nagy hírnevet szereztél nemcsak magadnak, hanem a debreceni színháznak is, ahol 50 évet töltöttél – szólt elcsukló hangon elismerésül néhai színésztársához.

Az ünnepségen jelen volt Kóti Árpádné Ildikó is, akit Papp László polgármester virágcsokorral, Oravecz András festőművész pedig egyik alkotásával köszöntött. A Csapó utcán helyet kapott alkotásokat Papp László, Juha Richárd és Kóti Árpádné leplezték le.

BBI