Az összefogás ad kiutat a krízisből

Játékban, biztonságos közegben, tét nélkül sajátíthatnak el különböző szerepeket, amelyek tanúságát aztán az életben is hasznosíthatják – ezt emelte ki dr. Arany Erzsébet a számos előny, építő élmény közül, amelyet a művészeti szakkörre járó gyerekek magukénak tudhatnak. A drámapedagógus, pszichológus így folytatta: Az utóbbi időben nincs közösségi élménye a gyerekeknek, pedig szükségük van referenciacsoportra. Ezekben a művészet és a vezető által olyan társadalmi és személyes értékeket sajátíthatnak el, mint a feltétel nélküli elfogadás, az empátia, valamint fejlődik az érzelmi intelligenciájuk.

A szakértő hétvégén a Vojtina Bábszínházban rendezett Hajdú-Bihar Megyei Bábfórumon is ezt tapasztalta.

A résztvevő hat csoport előadásait a bábosház igazgatójával, Asbóth Anikóval és a játszószínházat vezető Láposi Terkával értékelték. Az óvodások közül a létavértesi Szilas Zsanett vezette Dimitrifjak Gyermek Színjátszó és Bábcsoportot tartották a legjobbnak, míg az iskolásoknál a debreceni Innen és túl nevű csapat nyújtott kiemelkedőt, így esélyük nyílt az őszi, egri Gyermekbábosok Országos Fesztiválján megmérettetni.

Hittek magukban

Előbbiek fegyelmezettségét, összjátékát emelte ki dr. Arany Erzsébet. A Brémai muzsikusok történetében a hasznavehetetlen, kiöregedett állatokat nem akarja tovább tartani a gazda, ám ők együtt Brémába indulnak muzsikusnak. Mint arra a szakértő felhívta a figyelmet: az összefogás adja a kiutat a kirekesztettség állapotából. Központi elem az önérvényesítés is, mert ezek az állatok nem elégedtek meg a gazda véleményével, hittek abban, hogy muzsikusként maguk és mások számára is fontos szerepük lehet, szórakoztathatnak. Megtanít arra, hogy hogyan lehet túljutni a krízisen, akár csapatba szerveződve.

A másságról szólt

A Nózik című darabot hatodikos, hetedikes diákok vitték színre, Kustár Gábor, a Debreceni Református Kollégium Általános Iskola igazgatóhelyettese, lelkipásztora, vallás- és rajztanára segítségével. Szintén a kiközösítés állt a nagyon egyszerű eszközökkel, papírbábokkal, gesztusokkal, hanggal megvalósított produkciójuk fókuszában. A történet leegyszerűsítve a kékorrúak közösségéről szól, amely előbb nem fogadja be a közéjük vágyó piros orrút, majd adnak rá egy kék orrot, de abban ő nem érzi magát jól és inkább elmegy. Némi tanácskozás után végül magukhoz hívják a piros orrút úgy, ahogy van.

A zsűritagtól megtudtuk, a játszók a próbafolyamat közben többféle befejezést is felvetettek, a feltételekkel való befogadástól a teljes elutasításig. – Talán a covid bezártságának, vagy az integrált oktatásnak az eredménye, de a kisgyerekekhez is begyűrűznek a társadalmi problémák – mondta Arany Erzsébet lapunknak. Hozzátéve: A művészet megtanítja a gyermeket az elvonatkoztatásra, a szimbólumok megértésére. Rengeteg gondolata van, amit ki tud beszélni egy ilyen csoportban, amelyben nagy a bizalom és közös cél van. Ez egy plusz védőháló, amelyben megnyílhat.

HaBe