A Kossuth-díjas Csikos Sándor szavalattal ajándékozta meg az őt ünneplőket

- Amikor történelmi figurákat játszottam, mindig úgy éreztem, hogy a horizont mérete tágasabb, mint a színház falai és messzebbre tekinthetek. A magyar nyelvet, a magyar költészetet akartam szolgálni – mondta Csikos Sándor színész csütörtökön a Debreceni Református Kollégium Dísztermében. Az est a főszereplő szavalatával kezdődött, s az őt méltató beszédek között a továbbiakban is többször megajándékozta hallgatóságát az ünnepelt. Hivatástudata ebből is kiviláglik; aki valaha látta játszani a 81. életévében járó művészt, vagy volt szerencséje beszélni vele, megsejteni személyisége fundamentumait, el sem tudná képzelni, hogy egy emelvényen ülve fogadja a gratulációkat, nézze a számára készült műsort.

Pedig érdemei szerint tehetné, ahogyan Varga Klári társulattársa mondta: Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a drámairodalom legjelentősebb szerepeinek hiteles megformálójaként nyújtott emlékezetes alakításai, a magyar irodalom remekeit, főként Szabó Magda műveit értő módon, igényesen tolmácsoló rendezései, valamint kivételesen értékes pedagógusi munkája elismeréseként kapta a díjat.

Fotók: Molnár Péter

Gemza Péter a Csokonai Színház igazgatója úgy fogalmazott Csikos Sándor tartásával, rendíthetetlenségével és hűségével példát mutat mindannyiunknak. Ő önmagában megtestesíti azt, amilyen társulat van Debrecenben és amilyen társulatban én hiszek, amire büszke vagyok. Ragaszkodik a múlt eredményeihez, de nyitott és befogadja az újat.

A színészikont társulata tagjain túl, köszöntötte többek között a Kossuth-díjas színész, Kubik Anna, dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, Kósa Lajos országgyűlési képviselő és Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója is.

A debreceniség leghitelesebb megtestesítőjének nevezte dr. Papp László polgármester, hozzátéve: a jelenlévők mind a tisztelet jegyében vannak itt, de nemcsak emiatt, hanem telve érzelemmel, közös élményekkel, szeretettel.

HaBe