Szálltak a világzene dallamai, fogytak a kézműves portékák a hajdúszoboszlói folkhétvégén

A kézművesek utcájában a népi iparművészet és a mesterségek, tevékenységek bemutatása kapott hangsúlyt, a szomszédos kis színpadon a helyi és a környékbeli településekről érkezett együttesek vonzották a közönséget. Az első délutánt komédiázók, vándormuzsikusok varázsolták izgalmassá. A családosok tetszését legjobban a Szárnyalló népi játékok játszótere nyerte el. A fürdőváros szabadtéri színpada pedig esténként telt meg élettel. Itt a világzenére, autentikus muzsikára fókuszáltak a rendezők.

Megvette a csikóskalapot

A mögöttünk lévő hétvégén főként a késő délutáni, esti órákban sokasodtak a folkhétvége terein a látogatók. Czeglédi Gyula polgármester megnyitó köszöntőbeszéde után gólyalábasokkal, vásári komédiával csalogatták a közönséget, s Gulyás László jóvoltából meséltek a régi világ hangszerei. Másnap egy délutánra való népzene és néptánc érkezett a kicsi színpadra és annak előterébe. A helyi Csergető és a debreceni Sugalló például moldvai csángó produkciókat mutatott be, tudtuk meg Nagy Imrétől, a két csoport művészeti vezetőjétől. Remekeltek ezután a derecskei Kikelet Tánccsoport, majd a balmazújvárosi Kadarcs Népzenei Együttes tagjai, köztük ott volt Németi János, Hortobágy Örökös Pásztora. Meghívták a Kabai Mennykő Csillag csoportot is. Mindkét napon szórakoztatták a nagyérdeműt a szoboszlói művészember, Hellné Kádár Edit vezetésével a Somvirág és a Kökörcsin tagjai.

A kézművesek utcájában sokan rácsodálkoztak, hogy mi mindent, s hogyan teremtettek meg életvitelükhöz elődeink. – A csigacsinálót viszik – nyugtázta meglepődéssel a hangjában Török László fafaragó. Hozzátette: azoknak kell, akik ismerik, még látták a nagyanyjuknál. A többségnek meg kell magyarázni, mire használatos a kis faeszköz. Sokan nézelődtek, válogatnak, próbálgattak, visszatértek, s aztán vették meg a kiszemelt portékát. Szemgyönyörködtető volt a népi iparművészeti termékek sokfélesége. Bővült az utca bemutatókkal is, 42-en érkeztek helyből, illetve főleg a megyéből, s Debrecentől Baktalórántházán át Romhányig számos településről, a legkülönfélébb mesterségeket képviselve. Csobán Kata, miután a helyi Csergetők néptáncegyüttes oszlopos tagjaként szerepelt, egy eredeti csikóskalapot vásárolt ajándékba, a kedvünkért maga is felpróbálta.

Csenge és Kincső 2,5 és 1,5 évesek, ki sem lehetne venni a kezükből a tologatós fa pillangócskákat. Debrecenből érkeztek, mamával, papával, anyával, apával, rokonsággal. – Láttuk a programot, érdekesnek találtuk – mondta anyukájuk, Béke Orsolya. Miért pont ezt a játékot kapta a két kislány? – Régen megtetszett ez a hagyományos játék, szerintem a koruknak is megfelelő.

A képzeletbeli „arany folk pálmát”, szó ami szó, a balmazújvárosi népi játszótér kaphatta volna meg, ha volna efféle díjazás. Megrohamozták a családok, és a sugárzó arcokról lerítt, hogy újra gyereknek érzik magukat egy picit a gyerkőcökkel együtt játszva, őket nézve a szülők, sőt a nagyszülők is.

A szabadtéri színpadon esténként három fellépőt tekinthetett meg a közönség, természetesen díjmentesen. A magyar népzene mellett felcsendült a déli szláv népek és a Balkán zenevilága a Babra tolmácsolásában, s itt volt a világot húsz éve járó Besh o droM. A Kárpát-medence népi kultúráját elhozta a párkányi Varjos zenekar, akik a felvidéki magyarságé mellett erdélyi dallamokat is előadtak. A koncertek fénypontja az idén Palya Bea volt.

Interaktív bemutatókon

– Több területen igyekeztünk újítani – fejtette ki kérdéseinkre Sós Csaba, a rendező Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár nemrég kinevezett új igazgatója. – Szándékosan elbillentünk a világzene irányába a szabadtérin. A délutáni programok sorába illesztettük be környékbeli csoportok fellépését, megvillantva, milyen sok érték rejlik a térségben. A kézművesek utcájában 1-2 kivételtől eltekintve kizárólag a népművészetet fókuszáltuk. A mesterségeket az elkészült munkák mellett interaktív bemutatókkal is megismertették a résztvevők. Bővült, megtelt az utca.

Tibai Irma