Megnyílt a Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása Hajdúböszörményben

Drozsnyik István képzőművész szobrai, valamint további 15 festőművész társának képei fogadták a látogatókat az 58. Hajdúsági Nemzetközi Művésztelep zárókiállításán szombaton, a Sillye Gábor Művelődési Központ felújított földszinti galériájában. Hazánk legrégebbi, folyamatosan működő művésztelepe a pandémiás időszakban is fenn tudta tartani nemzetköziségét oly módon, hogy határon túli kötődésű alkotókat látott vendégül a külföldiek helyett.

– Két, nagyszerű élményekkel teli héten vagyunk túl; igaz, a járványhelyzet miatt csak magyar alkotókat hívhattunk. Tematikát most sem határoztunk meg, a szervezett programok, a szakmai kirándulások (Miskolcra, Hortobágyra) s maga a város inspirálhatták a művészeket.

„Volt, aki kiállításnyi anyagot készített, de jelen tárlaton csak a városnak adományozott képeket láthatjuk”

– mondta a Napló érdeklődésére Kupás Csilla, aki a telep titkári feladatai mellett idén annak vezetését is vállalta Rácz Imre művészeti vezető betegsége miatt.

Immár 30 éve várja izgalommal a művészekkel való találkozást; ő maga azóta követi a telep munkáját – fogalmazott Kiss Attila polgármester hozzátéve, ha ránéz egy képre, sok esetben már látja is, ki festette. A mindenkori városvezetés támogatja a művésztelepet, és tervezi az eddig összegyűlt alkotásokat bemutatni a Hajdúsági Galériában, amely talán a helyi, felújítandó zsinagógában kaphat helyet – hangzott el.

A legfrissebb termés

– Többrétegű és sokirányú szelekció eredményét láthatjuk a művésztelep évadzáró kiállításán. Tekintsük kiindulási alapnak azt a helyzetet, amikor festők és grafikusok a műtermeikben bemutatják a legfrissebb termésüket a zsűrinek. A zsűri kiválaszt két alkotást, egyiket a városi gyűjtemény, a másikat pedig a telepet működtető alapítvány számára. Az első egy reprezentatív kollekció építését szolgálja, a másik sokszor a működést is, hiszen a tervek szerint ezekből a képekből majd vásárolni is lehet – e szavakkal nyitotta meg a kiállítást, s egyben a telep működését is bemutatta dr. Vitéz Ferenc művészeti író. Mint folytatta, a képek reprezentálták az alkotót, a befogadó közeget, ami itt és most hatott az alkotóra; a kort és annak általános közérzetét, illetve a művész viszonyát a helyhez – így a hely szellemét is – sorolta a művészeti író.

Mint azt kiemelte: egy életpálya jutalma az is, amikor nem neves közgyűjteménybe kerül egy alkotó munkája, hanem például egy városéba.

Hajdúböszörmény városa idén 16 művet „örökölt meg” az utókornak; azokat a tervek szerint majd a jövendőbeli Hajdúsági Galériában állítják ki a csaknem hat évtized további termésével együtt.

Széttekintve konkrét és absztrakt művek vonzották a látogatók figyelmét: például színes böszörményi termőföldparcellák (Magyari Márton), felszálló füst (Bujdosó Mária), egy vírus „képbe kerülése” (Ásztai Csaba). A taoista bölcselet „ábrázolása” is napirenden volt, miszerint az út mindennek ősatyja: Ghyczy György budapesti festőművész helyi műhelyébe Lao Ce Tao Te King Az Út és Erény könyve szolgált „útravalóul”. Nem hiába, ugyanis a könyv Weöres Sándor által fordított vezérgondolatának vászonra vitele (Az út üres, de működését abba sose hagyja. És mélységes, mindennek ősatyja.) meghozta az alkotó számára a művészeti műhely fődíját, a Káplár Miklós-emlék­érmet.

A nívódíjakat Bujdosó Máriának, Földessy Péternek és Stefan Gnandtnak ítélte oda a zsűri.

Szokás szerint idén is kaptak egy megmosolyogtató közös feladatot a művészek: most zománcozott szemeteslapátot kellett a maguk kedvére formálni. Dr. Vitéz Ferenc méltatásában eljátszott a lapát szójátékos lehetőségeivel: belapátoljuk a szellemi-lelki energiát, lapátra tesszük a vírust… A zárókiállítás augusztus 5-ig látható.

HBN

Borítókép: Ghyczy György 2019-ben a város nívódíját érdemelte ki, idén ő kapta a Káplár Miklós-emlékérmet