Kaktuszok, szalvéták, ceruzák: a gimnázium óta tart a pocsaji óvónő gyűjtőszenvedélye

Az óvónő sokféle tárgyat gyűjt, kollekcióját folyamatosan gyarapítja. Gimnazista korában kezdődött a szenvedély: először az egyik rágógumimárka papírjait tartotta meg, ebben nemes cél vezérelte. – Hirdettek akkor egy nyereményjátékot, amelyben egy adott rágó papírjait lehetett gyűjteni. Aki a megadott határidőig ezer darabot szedett össze, egy rokkantkocsit nyerhetett. Természetesen nem nekem kellett volna, hanem felajánlottam volna valakinek. Nem sikerült a tervem, mert a megadott idő alatt nem gyűlt össze a megfelelő mennyiség, viszont a gyűjteményt tovább gyarapítottam, azok a darabok csak úgy „jöttek” tovább, ma már több mint nyolcezer darab van – részletezte Mándokiné Kati. Egy évtizeddel ezelőtt szintén nyereményjáték miatt kezdte el felhalmozni a csokis papírokat. Az időből sajnos ez esetben is kifutott, viszont a gyűjteményétől nem vált meg, és nem is akar: közel háromszáz darab csokoládés papírja van.

A pocsaji óvónő büszkesége közé tartozik kaktuszgyűjteménye is: 250 darab van, az egyik legszebb az agávé, amelyet körülbelül 30 éve nevel, ez a példány a legöregebb.

– Télen a pincében tárolom a „szúrós barátaimat”, ősszel és tavasszal viszont a ki- és behordásuk külön programot jelent a család számára: apraja-nagyja részt vesz a munkában, hiszen egyedül nem tudnám lehordani a sok virágot, főleg a nagyokat. A kaktuszok gyűjtése is fiatal leány korában kezdődött, először csak kis cserepesekkel kezdte, amerre járt, vásárolt egy-két darabot. Később nagyobbakat is beszerzett, és csereberélni is szokta őket a mai napig: amelyikből több van, azokat olyanra, amilyen neki még nincs – bár ez már elég nehéz, hiszen rengetegfajta díszeleg az udvarán és a sziklakertjében.

Üvegek, ceruzák

Mándokiné Katinak sok éve nagyon megtetszett a fütyülős pálinka üvege is. Az elsőt ajándékba kapta, és azóta is szívesen veszi, ha valaki ilyen üveggel ajándékozza meg. A konyhaszekrényei mindegyikén tizen-egynéhány darab van már belőlük. Papírszalvétákból is tetemes mennyiség van a szekrényben, 13 mappában. Ezeket főiskolás korában kezdte gyűjteni, amikor egy ismerőse egy retró, – még zsírpapírhoz hasonló papírból készült – szalvétát adott neki. Ötezer darab biztosan van neki, azonban a szalvéták számát ő sem tudja pontosan, folyamatosan kapja, barátoktól, ismerősöktől, munkatársaktól. – Amikor valaki különleges szalvétára bukkan, tudja, hol talál meg – mosolyodik el Kati. – Jégkrémes pálcikából is sok van, viszont ez munkaeszköz: óvónőként a gyerekekkel kreatívnál kreatívabb dolgokat szoktunk ezekből készíteni, és ezért nem dobom ki – szögezte le. Másik, szintén óvodai gyűjtemény a miniceruzák tömkelege. Ebben van grafit és színes, mindegyik pici, hegyes ceruza, melyet már a gyerekeknek nem adnak oda, mert olyan kicsi, hogy nem lehet megfogni és rajzolni vele. – 23 éve dolgozom óvónőként, ez idő alatt körülbelül 7-8 kilogramm ceruza gyűlt össze. Darabszámot nem tudok mondani, képtelenség megszámolni – mondja. A ceruzákból a garázsuk falára egy mandalát szeretne készíteni, ahhoz viszont még kell jó pár darab.

Korábban a rokonok is

– A családunkban többen is gyűjtögettek ezt-azt. A fiam, Attila üdítős fémkupakokat, de nem sokáig, mert megunta. A nővérem gyerekkorunkban bélyeget, kártyanaptárat, édesanyám szappanokat halmozott fel, de néhány év múlva ők is abbahagyták. Én voltam a legkitartóbb. Nem akarok megválni gyűjteményeim egyik darabjától sem. Ha nem lesz hely, ahová tegyem, majd kitalálok neki valamit. A családom tud a gyűjtőszenvedélyemről, sőt segítik is azt: hol egy szalvéta, hol egy csokis papír vagy egy ceruza kerül hozzám – büszkélkedett Mándoki Attiláné.

Nagyné Kelemen Mónika