2021.07.08. 15:16
Megunhatatlan harc a grundért: Debrecenben mutatták be A Pál utcai fiúkat
A második felvonásban már nem csak az esőcseppek gördültek le sokak arcán.
Pál utcai fiúk előadás a szabadtéri színpadon
Fotó: Kovács Péter
Mindnyájan tudtuk már a legelején, már amikor jegyet váltottuk A Pál utcai fiúkra, hogy mi lesz a vége. Hogy nem lesz boldog. Mégis minden jegy elkelt a Keszég László rendezésében múlt pénteken a Nagyerdei Szabadtéri Színpadra állított előadásban, ismét. Molnár Ferenc regénye már rég túl van a 100. születésnapján, a mondanivalója azonban nem kopik az újra és újra fellapozással. A nemzetközileg is elismert mű számos színpadi és filmes adaptációt ihletett már meg, a cívisvárosban újra eljátszott zenés verzió ötlete 2005-ben született, majd a Geszti Péter, Dés László és Grecsó Krisztián szerzőhármas családi musicaljének ősbemutatója 2016-ban volt a Vígszínházban. A sikere azóta is tart, nem ok nélkül.
Tudtuk: hiábavaló
A színpadon arcot kapnak az ismert nevek, az ötletes, könnyen forgatható színpadi elemekkel megelevenednek az ikonikus helyszínek: a grund és a füvészkert. A két csapat főhadiszállása mellett egy fő helyszínnel operál még a darab, az iskolával, egy ággyal pedig megtestesül a Nemecsek család otthona is.
A Pál utcai fiúkat mutatták be a Nagyerdei Szabadtéri Színpadon
A történet jól követhető, sodrása magával ragadja a nézőt, a dalok jól illeszkednek a darabba. Egyedül a vörösingesek öltözete életidegen, de efelett is szemet hunyhatunk, hiszen minden más kerek volt. Hiába tudtuk, mi lesz a vége, figyelmesen hallgattuk Nemecsek beszámolóját az einstandról, nevettünk a gittegylet esetlenségén és vitáin, a közönség egy emberként, visszafogott lélegzettel szurkolt azért, ne kapjon verést a Pásztoroktól a cingár közlegény a füvészkertben, mikor társai becsületéért állt ki. Szorítottunk a Pál utcai fiúknak, még úgy is, hogy mi rég tudtuk, amit Boka nem: minden hiábavaló. A harc a grundért, a füvészkerti látogatások, Nemecsek fürdései.
A második felvonásban pedig már nem csak az esőcseppek gördültek le sokak arcán. Hiába bizonygatta Bokának Nemecsek – bár a gittegylet tagjai nem tudták neki megmutatni, de ekkor a már csupa nagy betűvel írott Nemecsek – , hogy míg ott van, nem hal meg, mégis elköszöntünk tőle. A legkisebb, legvékonyabb, ugyanakkor a legbátrabb fiútól. A végén pedig járt a vastaps, így köszöntük meg, hogy átélhettük, részese lehettünk a grundért folytatott lelkiismeretes, de hiábavaló harcnak.
Kiss Dóra
