Egy élet a népművészet szolgálatában

Bujdosó Sándorné számára egy élet munkájává vált a kézimunka szeretete.

Fotó: Kiss Annamarie

– Már gyerekként megtanultam édesanyámtól a kézimunkázást, szerettem is mindig ezzel foglalkozni, de amikor iskolába jártam, akkor még kötelező volt a kézimunka tanítása. A tájegységek motívumairól már ekkor is tanultak, igaz, nem mélyrehatóan – idézte fel a Naplónak a 92 éves Bujdosó Sándorné népi iparművész, a népművészet mestere. Hozzátette, tanulmányai elvégzése után Esztárba került mint fiatal tanítónő, ekkor jött az ötlet, hogy a diákok mellett a szülőknek, nagyszülőknek is találjon valamilyen elfoglaltságot, hiszen akkoriban még televízió sem nagyon volt. – Egy szülői értekezletre elvittem néhány kézimunkámat, hímzésemet, s azok nagyon megtetszettek a felnőtteknek. Tulajdonképpen innen indult minden, ekkor szerveztem meg az első kézimunkaszakkört. Rendszeresen jártunk továbbképzésekre, melyeken más tájegységek hímzéskultúráját ismertük meg – összegezte.

A szőttes és a csipke

– A ’70-es évek végén a családommal Debrecenbe költöztünk, én Bánkon kaptam állást, s az ott élő asszonyokat az esztáriakhoz hasonlóan szakkörbe szerveztem, jöttek is lelkesen. 1982-ben megkeresett a helyi Helyőrségi Művelődési Otthon vezetője, és arra kért, hogy a kézimunkaszakkörének a vezetését vállaljam el. Abban az időben a Honvédelmi Minisztérium minden évben szervezett kiállításokat amatőr művészek számára, ezeken a mi munkáink favoritnak számítottak. Ekkor Esztárba már nem jártam ki, de a kapcsolatot máig ápolom az ott élőkkel – emelte ki.

Bujdosó Sándornét elsősorban a szőtteseiről ismerik, s ez nem véletlen. – 1984-ben kezdtem el a szövéssel foglalkozni. Amikor a szőtteseim megütötték azt a szintet, akkor elküldtem őket kiállításokra, s igen szépen szerepeltek. A hímzéseimet nem küldtem soha, hiszen elvem volt, hogy csak a szakkör asszonyainak a munkáit mutassuk meg, emiatt ismernek engem szövőként – fogalmazott.

A szövéssel és a hímzéssel mostanság keveset foglalkozik, azonban a kézművességgel nem szeretne felhagyni. – Mindig is érdekelt a csipkeverés, de sajnos az oktatás és a kézimunka mellett nem jutott rá időm, ám mondhatjuk azt, hogy a nyugdíjas éveimben a csipke lett az új hobbim – mondta a Naplónak Bujdosó Sándorné.