Debrecen gyakran esett prédájául a „veres kokasnak”

Egy, a Covid–19-ről szóló fejezettel kezdődik a Debreceni Szemle idei első száma. A tudományos folyóiratban Szekanecz Zoltán professzor, reumatológus foglalja össze mindazt, amit a SARS-CoV-2 vírusról, illetve az általa okozott betegségről, hátteréről, gyógyítási, illetve megelőzési lehetőségeiről napjainkban tudnunk érdemes. Ugyanebben a részben Kun Gergő közgazdász, doktorandusz számba veszi, miképpen alakult a foglalkoztatottak létszáma a pandémia idején a régió megyeszékhelyeinek ipari parkjaiban. Az okok elemzésével együtt megállapítja: a szóban forgó vállalatokat alapvetően „ez idáig nem érintette jelentős mértékben a koronavírus megjelenése és az azzal összefüggő korlátozó intézkedések sora”.

Debrecen a történelmi időkben köztudomásúan gyakran esett prédájául „a veres kokasnak”. A város vezetősége többféleképpen igyekezett szembeszállni a tűzvészek okaival, ahogy arra írásában Papp Rita történész, doktorjelölt rávilágít. Küzdöttek például a dohányzás ellen is. A cikkben vizsgált rövid időszak (1693–1715) elején is sorra születtek az ezt, valamint a dohány­árulást tiltó rendelkezések. Egyidőben a dohányszíváshoz használt eszközök – mint a pipa, pipaszár – árusítását is megtiltották. 1697-ben pedig nyakvasat írtak elő annak, aki „szíja, vagy ha csak pipa találtatik is nálla” – mutatja be a szerző.

Havasi Benigna nyelvész, doktoranda a 20. századi két német diktatúra (a náci Németország, illetve az NDK) nyelvpolitikai törekvéseit vizsgálja. A számos példán keresztül bemutatott jelenségek fő problematikájának a mibenlétét az is kiválóan szemlélteti, hogy az ent- fosztóképző alkalmazása a nemzetiszocialista hatalom egyik kedvelt módszere volt az új szavak alkotására, ám az új hatalmi elit a náciktól és azok hagyatékától való megszabadításra épp egy nemzetiszocialista nyelvi eszközt használt: a fosztóképző segítségével alkotta meg a nácitlanítás kifejezést. A szerző az összegzésében azt is megállapítja: „a nácitlanítás csak a szókincset alkotó konkrét szavak esetében történt meg részlegesen, a náci nyelvpolitikai módszerek viszont megmaradtak, így a szókincs struktúrájában nem történt meg a nácitlanítás. Az eszközök és a módszerek tovább éltek.”

FGY

Borítókép: Pipaszívók versenye jó néhány éve Pécsett. 1697-ben Debrecenben kifejezetten pórul jártak volna