László Ákos debreceni grafikust köszöntötték a születésnapján

László Ákos grafikusművészt köszöntötték a 81. születésnapja alkalmából barátai, tisztelői és művésztársai pénteken, a Bajcsy-Zsilinszky utcai – immár Cívis Borbarát Galéria nevű – kiállítóhely előtt, a szabadban.

Rendszerezi az életművét

„Nem tudom, mi a szándéka velem ennek az áldott öregnek, hogy még itt tart a Földön, annyi gödör, annyi elzuhanás, elesés, feltápászkodás után”

– fogalmazott a képzőművész a Napló kérdésére a szűk körű ünnepségen.

Felidézte azt is, hogy március 2-án kilencvenéves lett Mihail Gorbacsov, az az ember, akihez anno nagyon kötődtünk, és azokban az időkben nagyon reménykedtünk a nagy változásokban.

Ezt az évfordulót párhuzamba állítva a mögöttünk lévő esztendővel, László Ákos kifejtette: – Számomra a 2020-as év is egy óriási nagy történet; például tavaly március 5–6-án, amikor raktuk fel az anyagokat a Kölcseyben a nyolcvanadik születésnapomra rendezett kiállításon, azt reméltük, hogy hamar túl leszünk azokon, amikről azóta is szól a tévé, sajtó, kormányinfó. Éppen most kaptam meg a levelemet – mutatott a zöld szatyrára –, hétfőn mehetek oltásra, és immár abban reménykedem, hogy néhány hónap múlva, nyáron vagy szeptemberben már nem kell maszkban, remegve beszélgetnünk, hanem felszabadultabban élve tehetjük azt.

A mostani munkáival kapcsolatos érdeklődésünkre megtudtuk: egyebek mellett rendszerezi a mappáit (csaknem 360 van belőlük), egy nagy összesítést végez. Ezzel az is a célja, hogy amikor szólítják – mert tudja, hogy el kell mennie innen –, s amikor kiviszik a művésztársa, barátja, Burai István mellé, akkor rendezetten hagyja ott a műtermet a lányainak, barátainak.

Az alkalom kapcsán Kovács István tulajdonos arra is emlékeztetett, hogy a művészt tavaly is felköszöntötték, és az alkotásai ezúttal is a falakon csodálhatók meg. Arra törekedtek, hogy László Ákos munkásságából, korszakaiból a rá jellemző stílusokat bemutassák, köztük a linómetszeteit, grafikáit, szakrális anyagát, melyek némelyike magángyűjteményből érkezett. Ez a hely mindig is a művészek találkozóhelye volt, itt van a művészek klubja, sok esetben itt beszéltek meg sok olyan érdekes dolgot, amely előrébb vitte a munkájukat.

Testközelben a művészekkel

Kovács István felidézte, hogy mindig igyekezett szakmailag támogatni a művészetet a hely biztosításával, s a vendégeknek testközelbe hozták a művészetet. Hiszen sokan úgy érzik, hogy a művészet távol áll tőlük, elmennek egy tárlatmegnyitóra, de nem merik megszólítani a művészt. Itt viszont találkozhatnak és koccinthatnak is, szóba elegyedhetnek, s a művész első kézből mondhatja el, mit akart kifejezni a művével.

A rövid megemlékezésen a László Ákos tiszteletére egybegyűltek kisebb, de szellemes ajándékokkal lepték meg a születésnapos alkotót. A művész a rá jellemző sziporkával fogadta ezeket, s végül a jelképes koccintás se maradt el.

Vass Attila