A sifony és a plajbász is hétköznapi dolog: újabb szavak, amelyeket csak megyénkben értenek

A magyar nyelv elképesztően változatos. Egy hónappal ezelőtt született egy cikkünk, amelyben ezt a tényt alátámasztva bemutattunk 25 régies, vagy szlengként használt szót, amelyeket megyénk bizonyos részein használnak, de az országunk más tájegységein teljesen ismeretlen lehet. Minket is meglepett a cikkre kapott reakció mennyisége. Számtalan olvasónk írta le az említett szavakhoz fűződő kedves gyermekkori emlékeit és sokan egészítették ki a listát további különleges szavakkal is. Most a reakcióként kapott szavakból szemezgetve állítottunk össze egy újabb listát, amellyel a napokban ismételten neki indultunk Debrecen főterének, valamint a Napló munkatársai is újra tesztelhették szókincsüket. Szerkesztőségünk ismét nagyon lelkesen vetette bele magát a megmérettetésbe, ám ezúttal nem akadt olyan kollégánk, aki az összes szó jelentését tudta volna.

Már a felmérés elején is bebizonyosodott számunkra, hogy a lista igazi különlegességet tartalmaz, ugyanis 1-2 kivételt leszámítva a legtöbben ugyanazt a pár szót ismerték. Akadt azonban olyan is, akin nehezen tudtunk fogást találni. Nagyon jól teljesített rögtönzött tesztünkön a debreceni születésű Hevesi Anikó, aki barátnőjével, a Békés megyéből származó Nyúzó Jánosné Máriával beszélgetett épp elmélyülten a debreceni főtéren, amikor megszólítottuk.

– A cábár mifelénk rendezetlen öltözetet is jelent, a borítékot pedig a mai napig sokszor kópertának hívom – mondta lapunknak Hevesi Anikó. Tudtunkon kívül egy kis előnnyel indított a megmérettetésen Nagy Sándor Ádám, aki szintén sok szó jelentését ismerte. – Asztalos vagyok, így a bútorok megnevezésére sok alternatívát hallottam már, emellett hobbi szinten írogatok is, tehát szeretem bővíteni a szókincsem – osztotta meg lapunkkal nevetve.

Ismert a tengeri és a paszuly

Összesen közel 30 embert sikerült megkérdeznie lapunknak a képen látható 20 szó jelentéséről, ez alapján pedig arra az eredményre jutottunk, hogy Hajdú-Biharban is elterjedt, hogy a kukoricát tengerinek hívják, a babot pedig paszulynak, valamint ugyanígy sokan nevezik a copfot csurkának. Széles körben ismert volt még a „kalimpál” szó is, bár eltérések akadtak abban, hogy ki a kéz, ki a láb heves lóbálását nevezi így. Sokaknak csengett ismerősen a „sut” megnevezés is, ám kevesen tudták hova kötni. – A sut a kemence mögötti beépített rész, ami jó játszóhely volt a gyermekeknek, de fekhelyül is szolgálhatott – tudtuk meg egy váncsodi származású olvasónk leveléből. Körülbelül az megszólított emberek fele ismerte a „dikó” és a „cug” szavakat, melyek közül az előbbi ágyat, az utóbbi pedig huzatot jelent.

A megkérdezettek közül nagyon kevesen ismerték a „spormozni” szó jelentését, amely a kézen fogva, körbe-körbe történő sasszézásra használnak megyénkben. Szintén kevésbé ismert a „síkolás” vagy más szóval „sikángózás”, amely a jégen való csúszkálást jelenti. Igazi különlegességnek bizonyult a „siligó”, amelyet a Napló értesülései szerint a Hajdú-Bihar megye csücskében található Fülöp községben használnak a lepcsánka megnevezésére.

Debreczeni-Kondás Eszter

Kapcsolódó cikkek:

https://haon.hu/kozelet/helyi-kozelet/talpastik-gradics-es-hadova-ezeket-is-csak-a-hajdu-bihariak-ismerik-4966126/

https://haon.hu/kultura/helyi-kultura/mi-az-a-labto-mit-csinal-aki-dzsamal-deritsd-ki-mennyire-ismered-a-hajdusagi-tajszavakat-4976200/