Hatalmas nyomás mindig megújulni

Akusztikus szólókoncertet adott nemrégiben Járai Márk, a Halott Pénz énekese Debrecenben, a Déri Múzeumban. A fiatal zenész korábban bárokban játszott fogyasztásért, így került be a zenekarba is, a szólófellépések azóta sem maradnak el. A karcos hangú énekes a Naplónak a Halott Pénz hatalmas sikeréről, a legújabb dalukról, a készülő lemezről, a magyar könnyűzenei élet jelenlegi helyzetéről beszélt, valamint arról, megbánta-e, hogy nem fejezte be az orvosi egyetemet.

A halott pénzes, nagyszínpados bulik állnak hozzád közelebb, vagy inkább amikor egy szál gitárral és a hangoddal állsz ki koncertet adni?

A Halott Pénzben már van egy megszokott rutinom a színpadon, a szólókoncertjeimen viszont van egy szerethető esetlensége az egésznek. Zavaromban elkezdek stand-upolni, ilyenkor bármi megtörténhet. Nem írok listát arról, milyen számok fognak elhangzani, néha a színpadon találom ki. A Halott Pénzben teljesen más, ott nagy tömegek előtt játszom, iszonyat energiát és szeretetet kapok, itt pedig inkább saját magammal tolok ki, hogy egyedül vagyok, nekem kell megoldanom a helyzetet, nincsen a hátam mögött még hat ember.

„Nem tudom összehasonlítani a kettőt, de a szólókoncert mindenképp kedvesebb számomra, mégiscsak így kezdtem.”

Mind a kettő kell ahhoz, hogy az előadói pályádat úgy alakítsd, ahogy szeretnéd?

A két felállás erősíti egymást. Ha valaki eljön egy szólókoncertemre, és találkozik azzal az intim atmoszférával, amelyet igyekszem megteremteni, az lehet, hogy a Halott Pénzben betöltött szerepemet is erősíti. Megeshet, a Halott Pénzre egy kicsit másként fog tekinteni úgy, hogy járt koncertemen, és utána dumáltunk.

Melyik felálláshoz írsz szövegeket?

Vannak régebbi szövegeim, de ezeket akkor írtam, amikor még nem találkoztam Dáviddal. A Halott Pénz szövegeit ő írja, nekem igazából nem nagyon kellett az elmúlt években írnom, maximum csak a dallamokat találtam ki, a dalszövegben egy-két szótagban változtattam, vagy szóltam Dávidnak, hogy ez prozódiailag nem működik annyira. Egy éve dolgozom együtt Bereményi Gézával, jelenleg ő írja a szövegeimet.

Elmúltak már azok az idők, hogy fröccsért, Unicumért zenélj. Ott vagy most, ahová képzelted magad pár éve?

Bőven előrébb vagyok, mint gondoltam. Ha csak a Bereményi Gézával közös munkát vesszük, álmomban sem gondoltam volna, hogy vele fogok együtt dolgozni.

„Gyerekkorom óta idealizáltam őt, amikor találkoztam vele, azt mondtam neki: elég, ha a legrosszabb szövegét a fiókból ideadja nekem, akkor már úgy fogok örülni, mint majom a farkának, hogy egyáltalán van egy Bereményi-szövegem. Erre mondta azt, miért nem ülünk le, és írunk közöset.”

Most már barátomnak is mondhatom őt. A Halott Pénzzel pedig nem lehetett tervezni azt, hogy ekkora popularitásnak fogunk örvendeni. Erre nincsen recept, de a jelenlegi helyzet túlmutat mindazon, amit elvártunk.

Fesztiválok állandó fellépői vagytok, megtöltitek a koncerttereket. Minek köszönhető ez?

Mindenképpen a csapatunkban van az erősség, és abban, hogy vidékről származunk. Van egy pécsiségünk. Az, hogy egy vidéki városból indultunk, egy összetartó erőt eredményezett, együtt átmegyünk a falon is. Mindig volt egy cél előttünk, amit el akartunk érni, ezt lépésről lépésre éltük meg. Az emberek legtöbbször azt látják, hogy kijön egy dal, amiből esetleg sláger lesz, de az odavezető utat nem ismerik. Honnan is tudhatnák, hogy régebben még mi pakoltuk be az Opel kombiba a dobszerkót, a benzinpénzzel együtt mínuszban jöttünk ki egy vidéki koncert végén – ezeket mind-mind együtt éltük meg. A csapat gyakorlatilag ugyanaz, ahogyan indult, barátok is vagyunk, ez nagyon sokat számít.

Mi volt a legnagyobb nehézség, amit le kellett küzdenetek az évek alatt?

„Mindig megújulni.”

Baromi jó érzés, hogy egy új dalt az emberek megszeretnek, és a rádiók rotációban pörgetik, de mellette hatalmas nyomás is nehezedik az emberre: innen hova tovább. A legutolsó számunk, ami ilyen hatalmas hype-ot kapott, az Amikor feladnád című dalunk volt. A kérdés ilyenkor mindig az: legközelebb hogyan ugorjuk meg?

Az Amikor feladnád egyfajta karanténhimnusz is lett.

Igen, érdekes, hogy egy teljesen más aspektusban kapott egy újabb löketet a dal. Előtte is nagyon szerették, de a karantén alatt Balázsék csináltak egy rádiós kihívást azzal, hogy „állj ki a teraszra, énekeld, és vedd fel telefonnal!”. Nagyon sokan benne voltak, emlékezetes élmény volt számomra is. Én is kiálltam egy gitárral aznap reggel, telefonon keresztül jelentkeztem be a rádióba.

Hogy éltétek, élitek meg, hogy elmaradtak a fesztiválok, tolódnak nagykoncertek?

Előre dolgozunk, de igazából amúgy is csináltuk volna a lemezünket. Mondhatnánk, hogy jókor jött ez, hiszen tudunk dolgozni, de igazából nem. Személy szerint ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy énidő, kirohanok az ajtón. Amikor nem történik semmi, és állandóan egy kérdőjel van a fejed fölött, akkor nehéz dalt írni. Nem is tudsz miből táplálkozni, ha nem kapsz semmilyen impulzust. A fesztiválszezon nagyon jó lett volna, hiszen annyi mindent megélünk egy szezon alatt: találkozunk emberekkel, történnek dolgok.

„Abból nem könnyű táplálkozni, ha az embernek maximum annyi a napi rutinja, hogy reggel megkeni a kiflijét.”

Most október végén adtunk egy tripla koncertet, hogy egyáltalán találkozhassunk a közönségünkkel és ők is velünk, idén nem is volt más koncertünk. Enélkül nagyon nehéz lett volna ezt az évet átvészelni, az egész zenekarnak szüksége volt valami visszajelzésre, hogy megéri ezt csinálni. Rengeteg energiát adott ez most. A szólókoncertjeimmel viszonylag tudtam mozogni az 500 fő alatti korlátozások mellett, így semmi okom a panaszkodásra. Volt koncertem bőven, egyébként is megvagyok, többet vagyok otthon, szabadidőmben főzök.

Miket főzöl?

Nagyon sok mindent, az elmúlt időszakban a magyaros ételekre mentem rá. Rájöttem, hogy azokat sosem csináltam, most leveseket, főzeléket, pörköltet, rántott húst stb. készítek. Inspiráló azokat az ételeket magadnak megfőzni, amiket régen otthon raktak eléd. Kiskoromban szakács is akartam lenni.

Ha már a „polgári” szakma szóba jött. Fogorvosnak tanultál, de a zenélés miatt otthagytad az orvosi egyetemet, azóta befejezted?

Nem. Nagy valószínűséggel nem is fogom. Ha lenne időm, akkor esetleg elgondolkoznék rajta, hiszen ez egy nagyon jó szakma. Sok évem volt benne, három szemeszter hiányzik az orvosiból, de ettől függetlenül nem hiszem, hogy valaha is ezzel foglalkoznék. Újra kellene felvételiznem, viszont ezt az egyetemet levelezőn nem lehet megcsinálni, most pedig nem látom magam előtt, hogy lesz két évem arra, hogy hétfőtől péntekig, reggel nyolctól bent legyek a klinikán „a betegek szájában”.

Bánod, hogy otthagytad az egyetemet?

Egyáltalán nem bánom, de ami érdekes, az az, hogy nem emlékszem, hogyan mertem ezt a döntést meghozni. Akkoriban pánikrohamaim voltak a zenész- és egyetemistalét közötti kontrasztos életvitel miatt. A családom szerencsére támogatott abban, hogy passziváljak. Végül úgy alakult, hogy nem mentem vissza az egyetemre.

Dávidnál is érzékelhető a kikacsintás a Dedmanival, neked szólókoncertjeid vannak, más előadókkal is készítetek dalokat. Nemrégiben Rúzsa Magdival adtatok ki dalt. Miért pont ő?

Mindig nagyon szerettük Magdit, eszméletlen hangja van. Amikor 15 éves volt a zenekar, a VOLT Fesztiválon egy nagy születésnapi műsor keretében Magdit is meghívtuk más vendégek mellett. Megmaradt a jó viszony, és ha úgy alakult, hogy egy fesztiválon egymás után játszottunk, vendég­ előadóként ő is feljött hozzánk a színpadra. Az ilyesfajta közreműködések összehozzák két produkció közönségét, ez egyfajta nyitás a másik felé.

A hozzászólásokban éppen téged hiányoltak, többen írták, hogy ez inkább egy Magdi-dal.

Ez egy ilyen szám, inkább a Magdi hangjára íródott, én nem hiányolom magam a dalból. Magdi nem lesz ott minden koncerten, ezekben az esetekben pedig én fogom énekelni a dalt, egy kicsit a saját hangomra formálva.

Saját meglátásod szerint hol helyezkedtek a hazai popzenei palettán, s egyáltalán hol tart most a magyar könnyűzenei élet?

Most már talán elhiszem én is magunkról, hogy az élmezőnyben vagyunk. Amikor elkezdtünk játszani, fellépni, egy nagyon erős időszak volt itthon. A Petőfi Rádiónak olyan műsorai, zenei szerkesztői voltak, akik népnevelést hajtottak végre. Ott van a Kiscsillag, Péterfy Bori, a 30Y, a Hiperkarma, ezek mind-mind olyan zenekarok, amelyek annak is köszönhetik a népszerűségüket, hogy a Petőfi Rádió alternatív zenéket lejátszott, és akár rotációba helyezett. Nagyjából ennek az érának a végén kerültünk mi is képbe. Ha nem akkoriban tűnünk fel a színtéren, lehet, hogy nem lennénk ott, ahol.

„Baromi nehéz most úgy köztudatba kerülni, hogy nincs egy igazi rádiós platform, amely kisebb zenekarokkal foglalkozik.”

Az emberek még mindig a YouTube-ra hagyatkoznak, amivel nincs is igazán baj, hiszen a vizuális élmény ugyanúgy fontos tud lenni egy dal mellett, de szerintem a Spotify algoritmusai sokkal hasznosabbak lennének arra, hogy új zenéket és feltörekvő zenekarokat találjon az ember. Jelen helyzetben egy emelt gázsis raktárkoncerttel próbálták segíteni a zenészeket, hogy fennmaradjanak. Sok kérdés merült fel ezzel kapcsolatban, hiszen nem ezzel mentik meg a most válságban lévő zeneipart. Leginkább attól félek, hogy azok a szakmájukban profi emberek, akiket az évek során megtaláltunk, és akikkel bátran merünk együtt dolgozni, teljes joggal mondják a zeneipar helyreálltával, hogy ők inkább maradnak például egy biztos megélhetést jelentő villanyszerelés vagy bármilyen meló mellett, amit a recesszió időszaka alatt műveltek. Legyen ez egy pesszimista vízió részemről, de valós a félelem, hogy pótolhatatlan szakemberek tűnhetnek el.

Mindeközben készül az új lemezetek. Mikorra várható a megjelenés, mit lehet tudni róla?

Ezt a lemezt még idén szerettük volna kihozni, de tekintve, hogy lemezbemutató turnéval nem igazán számolhatunk mostanában, inkább toljuk a dolgot. A dalok nagyjából 95 százalékon állnak. Most először debütál majd olyan dal, amelynek a gitártémáját én írtam, kíváncsi vagyok, milyen lesz a visszajelzés. A megjelenésig még csepegtetünk információkat és talán még egy-két dalt is a közönségnek.

Kiss Dóra