Ákos: A film végén azt láttam, hogy mindenkinek kicsit párás a szeme

A könnyűzenei élet meghatározó alakja a debreceni premier előtt közönségtalálkozóval is megörvendeztette a rajongóit, ahol többek között szó esett arról, hogy miként indult el harminc évvel ezelőtt, s milyen külső szemlélőnek lenni egy Ákos-koncerten.

Kovács Ákos és zenekara 2019 decemberében sorozatban ötödik alkalommal adott dupla koncertet a Papp László Budapest Sportarénában. A közönség itt hallhatta először élőben az Idősziget album dalait, az eseményről egy koncertfilm is készült, amelyet közönségtalálkozóval egybekötve az országban mindössze két helyszínen vetítettek le: Budapesten és Debrecenben.

Az Apolló mozi Kertész Mihály termében egy üres szék sem volt, az Ákos-rajongók izgalommal várták a koncertfilm debreceni bemutatóját.

A vetítés előtt Váradi Ferenc rádiós műsorvezető beszélgetett Ákossal. – Eddigi életünkben sokszor volt szerencsénk, sokszor volt nagy sikerünk, de hogy ennyire összejöjjön minden belső szemmel is nézve, nem nagyon volt – osztotta meg a jelenlévőkkel az előadó, akinek meghatározó koncert­élménye volt a Dire Straits 1985-ös magyarországi fellépése. – Azt gondoltam, ha egyszer valaha színpadon leszek, ez kell nekem is. Akkor 17 éves voltam, azt se tudtam, közöm lesz-e bármihez, nemhogy a zenéhez – idézte fel. Egy 1991-ben adott Bonanza Banzai-bulin nagy ambícióval azt kérte, az az ember világítson a zenekarnak, aki a ’85-ös Dire Straits-koncerten. A bemutatott Idősziget koncertfilm két nap felvételeiből áll össze, harminc kamera képét vágták össze az asztalon.

Ez élveboncolás

A Kossuth-díjas előadónak – bár elégedett még sosem volt a munkájával – tetszik a végeredmény. – Mikor elkészült, leültünk a bandával megnézni. Jóleső csend volt, ritkán vagyunk Ákos-koncerten nézőként. A film végén azt láttam, hogy mindenkinek kicsit párás a szeme, jár a lába, s azt éreztem, most megvan az, amiért elkezdtünk zenélni kölyökként. Ez egy nagy mérföldkő számunkra.

„Harminc évünk van ebben a műfajban, olyan emberek vannak körülöttem, akik magabiztos tudásra támaszkodnak, gőg nélkül”

– méltatta társait Ákos, aki saját bevallása szerint nem zenész, sokkal inkább egy közlő ember. – Mond valamit az ember önmagáról őszintén, a másik azért tud vele rezonálni, mert az emberi probléma közös. Élet, szerelem, öröm, halál, veszteség – nagyjából ezek mentén játszódik az életünk. Ami nagyon személyes, abból lesz általános. Ez élveboncolás, az ember a legféltettebb titkairól beszél, mert nem mondhatja el senkinek, elmondja hát mindenkinek – vallott művészetéről.

KD