Az elkövetkezendő napokban a Nagyerdő kap főszerepet a cívisvárosban

A Nagyerdő hete címmel nyílt programsorozat hétfőn a Méliusz Központ Könyvtárban, melynek első eseménye Az én Nagyerdőm című kiállítás megnyitó – amely október 10-ig látogatható – ahol a Debreceni Fotóklub alkotásai adják vissza az erdő hangulatát.

Fotó: Kiss Annamarie

– A kezdeményezés a város lakóinak és az erdőnek az egymáshoz való ismételt közelebb kerülését célozza. Ennek első eseménye Az én Nagyerdőm című tárlat megnyitója, amelyen, személyes hangon vallanak az alkotók arról a szépségről, amelyről a Nagyerdő ihlette meg őket. Ez egy meghatározó fontosságú terület a cívisváros életében, mindenkinek van személyes élménye, amely a Nagyerdőhöz köti. A település tüdeje, a kikapcsolódás, a pihenés, a sportolás helyszíne, történelmi identitásának alapvető alkotóeleme. Debrecen belső erdőbirtoka volt, 1939-tól védett, számos irodalmi mű és képzőművészeti alkotás megihletője. Jelen kiállításon számtalan arcát láthatjuk: a harsány, roppanós zöld nagyon buja burjánzás, az őszi meleg színei, a terrakottákat, narancsokat, a tavaszi kristálytiszta élességet. A lilákat, a kékeket, a plasztikus ruganyos gombákat, a megbúvó rejtekeket, a különös textúrákat, rajzolatokat, a dermedt hideget és a látszólag eltűnő életet láthatjuk megelevenedve a képeken – mutatta be elöljáróban a kiállítást Vranyec Tünde, a Méliusz Juhász Péter Könyvtár igazgatóhelyettese.

Harmonikus együttélés

– Az értéktár szekciójával 80 év után azt gondoltuk, hogy talán ideje lenne valamit visszaadni a Nagyerdőnek. „Vissza kellene szeretnünk” az erdőt, azt a gondoskodást, amit kaptunk, és kapunk a mai napig is tőle valamilyen módon viszonozni. Ez az év megmutatta, hogy a természet háborog, ha a harmonikus együttélés szabályait nem tartjuk be. Úgy gondoljuk, hogy a Nagyerdő hete nemcsak arra hív fel, hogy próbáljunk meg a természettel újra harmonikus viszonyba kerülni, hanem többre is: mindazt, amit kaptunk, próbáljuk meg gondoskodással, szeretettel viszonyozni – fogalmazott Mazsu János, a Debreceni Értéktár Bizottságának elnöke.

Máthé András fotóművész körülbelül 5 éve költözött a Nagyerdő szélére, állítása szerint ez a fákkal borított övezet iránt érzett szerelmét nem befolyásolta, csak tovább növelte. – Nincs olyan évszak, amikor a Nagyerdő ne adná vissza az igazi szépségét, egyszerűen nem lehet betelni gyönyörűségével. Csak az tudja, hogy a Nagyerdő közelsége mit tud adni, aki megéli. – fűzte hozzá.