Harmadszorra is üzent a titokzatos Cs. Sz.

A Csokonai Színház rejtélyes üzeneteinek küldője így ír: „Minden pillanatban azt várom, hogy felbukkantok a színpadon, a színészbüfében, szembetalálkozunk a csigalépcsőn, a szűkös folyosókon. Annyira erős bennem ez a vágyódás, hogy szinte látlak is benneteket, ahogy siettek, többnyire gondterhelten, legalábbis sokszor annak látszotok (holott, tudom, valójában épp átalakulóban vagytok, próbákra igyekezve, már fél testtel és lélekkel a szerepetekben).”

Az újabb levél végkicsengése – a járvány és a költözés miatti aggodalom ellenére is – bizakodó és optimista. Lehet, hogy épp ezért, vagyis, hogy lelket öntsön az otthonaikba kényszerült, a játék hiányát megszenvedő színészekbe, Cs. Sz. ezúttal a Csokonai Színház egyik fiatal művésznőjéhez juttatta el üzenetét. Hajdu Imelda tegnap ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy bemenjen az üres színházba, végigjárja a folyosókat, a nagyszínpadot, a stúdiót, hallgassa kicsit színháza szokatlan csendjét. Útja végén nyitott be az öltözőkbe, ahol egy neki címzett borítékban találta meg az újabb üzenetet. Úgy döntött, saját maga tolmácsolja Cs. Sz. megható sorait:

A rejtélyes Cs. Sz. első két üzenetéről itt és itt olvashatnak.