Démonra vadásznak a debreceni diákok

Egészen egyedi darabbal, amatőr horrorfilmmel bővült 2019-ben a Debrecenben készített filmek listája. Ez a Tenebris, melynek szereplőgárdáját a Debreceni Ady Endre Gimnázium tanulói és a Csokonai Színház művészei alkották. Főhőse a 18 éves Haraszti Ádám, akinek megszokott életét egy kísérteties, démoni alak, és az általa okozott furcsa anomáliák borítják fel. A fiú végül barátaival veszi fel a harcot a kiszámíthatatlan, legyőzhetetlennek tűnő gonosz ellen, nyomozásuk során pedig újabb és újabb rejtélyekre derítenek fényt.

A minimális költségvetésből elkészített, közel nagyjátékfilm-hosszúságú Tenebrist a tavalyi forgatás idején mindössze tizenkilenc éves Pusztai Lőrinc írta és rendezte, ez volt az első hasonló projektje. Az alkotót az alapkoncepcióról, a munkálatok részleteiről és jövőbeli tervekről is kérdeztük.

Út az ismeretlenbe

Pusztai Lőrinc a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium mellett egy művészeti iskolába is jár, melynek órái az Adyban vannak, így több ottani drámatagozatos diákot is megismert. Ők lettek végül a színészek. – Egy véletlen műve a film ötlete. Egyszer csak eszembe jutott, hogy milyen jó lenne egy rövidfilmet készíteni. Mindenki profitálna belőle, nagyszerű szakmai kihívás: nekik színészileg, számomra pedig a kamera mögötti területeken – meséli a kezdetekről.

És hogy miért pont a horror műfajában gondolkodtak? Pusztai Lőrinc ezzel kapcsolatban két okot említ. – Egyrészt eléggé rettegtem a horrorfilmektől, nem láttam egyet sem azelőtt. Így viszont rá voltam kényszerítve, hogy legyőzzem ezt a félelmem, mert muszáj volt sok horrort néznem, hogy tanulmányozzam, mitől működnek az ilyen filmek, és hogyan lehet hatni az emberi érzelmekre – ez volt a másik okom. A többieknek pedig tetszett az ötlet – teszi hozzá a rendező, aki azt is elárulta, a most megvalósult projekt egy második változat. Egy évvel a tavalyi film előtt egyszer már belekezdtek a Tenebris forgatásába, de akkor, mint ahogy ő maga fogalmaz, még túlságosan tapasztalatlan volt, és mindössze öt perc készült el a tervezett negyvenből. Abból a forgatókönyvből csupán néhány elemet emeltek át a végleges változatba, amely aztán a rövidfilmes kereteket és a negyvenperces hosszt is túllépte: a játékideje közel 1 óra 9 perc.

- Az adys srácok közül, akik jelezték, hogy szívesen benne lennének, mindenki bekerült a filmbe. A való életben mindannyian osztálytársak, így a közös munka nem jelentett gondot – avat be a filmes a szereplőválogatás részleteibe. – Ennek ellenére egyszer tartottam egy rendhagyó castingot, még az előkészületek legelején. Igazából csak egy négyszemközti beszélgetés volt mindegyikőjükkel, hogy jobban megismerjem őket, ami a későbbiekben segített a karakterek megalkotásában. A beszélgetés után kaptak mindannyian egy szituációt, amire improvizálniuk kellett. Ezt végig vette egy kamera, így többszöri otthoni visszanézés után még több időm volt gondolkozni, kihez milyen szerep passzolna. A Csokonai Színház színészeit nem volt nehéz meggyőzni, ugyanis mindannyian tanítottak a már említett művészeti iskola keretein belül. Jó viszonyban voltam mindegyik tanárommal, miután először felvázoltam nekik az ötletet, mindenkinek tetszett – mutat rá Pusztai Lőrinc.

A fiatal öt éve foglalkozik videó- és filmkészítéssel.

Megtudtuk tőle, hogy mostani tudása 90 százalékát autodidakta módon, főként YouTube-videókból sajátította el, a maradék 10 százaléknyi pedig egyéb hasonló érdeklődésű emberektől, a velük való beszélgetésekből, a közös munkák tapasztalataiból származik.

Mint említi, a Tenebris előtt sok különböző videót készített (például pályázati anyagokat, esküvői felvételeket vagy reklámokat), de ezeknél kicsit „korlátozva” érezte magát a külső igények, elvárások miatt. – Szerettem volna készíteni egy olyan munkát, aminek köszönhetően messze túlszárnyalhatom addigi tudásom, és művészileg gyakorlatilag azt csinálok, amit akarok – fűzi hozzá a rendező.

Átugrott akadályok

A Tenebrist, mely két jelenet kivételével végig Debrecenben forgott, egy évig készítették, az előkészületek nagyjából öt hónapot vettek igénybe. A forgatások és az utómunka, ahogy a filmes fogalmaz, „összevissza” zajlott, mivel nagyon nehéz volt mindenki idejét összeegyeztetni.

- A tavaszi szünetben sikerült leforgatni a film felét, utána volt, hogy kimaradt néhány hét a következő forgatásig, azután pedig hónapok. A holtidőben igyekeztem a már felvett anyagokkal a vágóasztalon is haladni. Az utolsó jelenetet novemberben rögzítettük, ekkor már a film többi része majdnem teljesen elkészült utómunkában is – magyarázza a rendező, majd rámutat: a videókészítés sokkal nehezebb, mint ahogy az kívülről tűnik, egy film elkészítéséről nem is beszélve. – Szokták mondani, hogy aki jó filmes, az jó problémamegoldó, és ez nagyon igaz. Az idő és anyagiak hiánya azonban nem mindig negatív tényező, mert arra kényszerít, hogy minél kreatívabb legyél – világít rá Pusztai Lőrinc, aki, mint említi, nagyjából kétkötetes enciklopédiát tudna írni a kihívásokról és problémákról, melyekkel szembe kellett nézniük. Néhányat meg is osztott velünk.

Tanulni, fejlődni

A fiatalt sokan segítették, inspirálták, akár szakmai, akár „laikus” oldalról. A rendező például, még a forgatókönyv megírása előtt ismerősöket, barátokat kérdezett arról, mi az, amitől a legjobban félnek, illetve szerintük mitől jó egy horrorfilm, a válaszokból pedig számos elemet be tudott építeni a filmbe. Emellett ismeretségi köréből, édesanyjától és a közösségi oldalakról is kapott segítséget.

„Abszolút nyitott voltam mások véleményére, ha az nem ellenkezett olyan dologgal, amit mindenképp látni akartam a filmben”

- szögezi le az alkotó, akit a filmvilág nagyjai közül többek között Christopher Nolan, Edgar Wright vagy Denis Villeneuve is inspirál.

- A filmet nagyrészt azért csináltuk, hogy kísérletezzünk új dolgokkal, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Rengeteget tanultunk ebből a filmből, és tisztábbá váltak a gyenge pontjaink is – kezdi válaszát Pusztai Lőrinc arra a kérdésre, van-e olyan, amit mai szemmel nézve már máshogy csinálna a Tenebris elkészítése során. Szavai szerint ezekről hosszú listája van. – Például én a démont szinte sosem mutatnám meg a kamerának, mélyebb karaktereket, izgalmasabb párbeszédeket írnék, és még sorolhatnám. Általában ilyenkor elég kritikusak vagyunk a saját munkáinkkal szemben, és én sem vagyok ezzel másképp. Egyrészt kicsit bosszant, hogy tudom magamban, hogy mennyi „hiba” és javítanivaló maradt a filmben, másrészt ott van az a paradoxon, hogy ha nem vágunk bele, akkor mennyi minden dologról nem is tudnék, mert azelőtt sosem próbáltam. Ez most így sikerült. Sok biztató és sok amatőr dolog van benne, de ez a szépsége ennek a szakmának, hogy mindig van hova fejlődni – teszi hozzá a filmes.

Cliffhanger?

A Tenebris (mely latin kifejezés, magyarul, ahogy az a filmben is elhangzik, sötétséget jelent) félig-meddig nyitott lezárást kapott, Pusztai Lőrincet erről a megoldásról is kérdeztük, de kíváncsiak voltunk arra is, innen merre vezet tovább az útja.

- Tele vagyok tervekkel és ötletekkel. A jövőben szeretnék inkább kisfilmeket készíteni. Ennek az egyik oka, hogy a Tenebrisben elég sok szerepkört én töltöttem be, mert nem találtam rá külön embert. Ez hátráltató tényező, mert nem tudsz teljesen rendezőként működni, ha operatőr, fénytechnikus, script supervisor stb. vagy egyszerre – mutat rá, hozzátéve, hogy a technikai fejlődés mellett a következő projektekben szeretne nagyobb hangsúlyt helyezni a részletek kidolgozására, és minden külön szerepkörre tényleg hozzáértő embert találni.

Semmiképpen nem „ragadna be” a horror műfajába, sok történetötlete van más zsánerekben.

A Tenebris folytatását illetően elárulta: egy esetleges következő résznél sokkal feljebb kellene helyezniük a lécet, ami több ok miatt lehetetlen a jelenlegi körülményeket tekintve. A filmes úgy gondolja, a Tenebris szólóalkotásként talán jobban is működik. – De sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, ezért nem mondanék le biztosan a folytatásról sem – említi a rendező, aki szerint a film végét egyrészt ezért hagyták szándékosan nyitva, másrészt azért, hogy a nézőben a film után is dolgozzon a történet.

A Tenebrist teljes terjedelmében itt lehet megnézni:

Raffer Attila