A nap felé fordul Szász János új filmje

A Balázs Béla-díjas rendező Witman fiúk című filmjét tekinthette meg a napokban az Apolló mozi online közönsége a mozi és a DeKult Facebook-oldalán. A vetítés után Szász Jánossal Puskás István kulturális alpolgármester és Fejér Tamás, a mozi vezetője beszélgetett.

Elképesztő önmagára nézések

Fejér Tamás elsőként a járvány okozta furcsa helyzetről kérdezte Szász Jánost. – Amennyire átok, olyannyira áldás is ez a helyzet – állította a rendező. – Mivel elég sokat vagyok az online térben, ebben a teljesen lelassult időben egészen elképesztő gondolatok, önmagamra nézések történnek. Úgy gondolom, már egyáltalán nem leszünk ugyanolyanok, amit már sokan elmondtak, de én nagyon világosan értem és érzem is. A dolog pokoli, hiszen majdnem egy pestisjárvány miatt vagyunk beszorulva. Budakeszin élek a családommal, és nagyon várjuk, mikor jön el az a pillanat, amikor találkozunk az igazi térben, és rendesen az asztal alá ihatom végre magam másokkal együtt.

A Csáth Géza Anyagyilkosságából megszületett Witman fiúk munkafolyamatáról a rendező elmondta, Kardos Ferenc filmrendező volt számára a „Keresztapa”, akihez szakmai tanácsért fordult. – Sok kemény vitánk volt a Budapest Filmstúdió termeiben. Az ember azonosul azzal a filmmel, amit csinál, ami nem mindig vidám. Ebben létezni a forgatókönyv megírásától mindaddig, ameddig be nem mutatjuk az első filmfesztiválon, a barlangokhoz hasonló sötétséget jelent, ahonnan jó kijönni – jegyezte meg a rendező.

Furcsa találkozások

„Sokan azt gondolják, hogy a filmet a rendező csinálja, pedig nem így van.”

Nekem fantasztikus játszópajtásaim voltak ebben, Máthé Tibor operatőrrel, akivel a mai napig együtt dolgozunk. A filmcsináláshoz rengeteg véletlenre van szükség, és ezek nagyon kellenek is. Vallásosan, mélyen hiszek abban, hogy szükségünk van arra, hogy megtörténjen velünk egy véletlen, amit mi vagy kiérdemlünk, vagy nem. A Witman fiúkat télen forgattuk Selmecbányán, egy gyönyörű, havas tájba érkeztünk bele, ami el is kezdett olvadni, amikor megjött a stáb. Én mélyen hittem abban, hogy ha nagyon jól dolgozunk, akkor visszajön a hó. Visszajött. Volt sok kedves magyar és szlovák, és voltak ott szkinhedek is, akik pénzért természetesen elvállalták, hogy magyar bakának öltözzenek. Még a neonáci fiatalokkal is megtaláltuk a szót, 1997-ben ez egy csodálatos egymásra találás volt – emlékezett vissza Szász János.

Egy befejezetlen ügy

Az Utolsó bástyáról Szász János elmondta, a projekttel „szakítania” kellett. – Andy Vajna ötlete volt, hogy ezt a történelmi filmet én csináljam meg. Azt gondoltam, ez a film pátoszt érdemel, a munkatársaimmal emiatt voltak nézeteltérések. Amikor Andy meghalt, mindenki megerősödött, aki addig csendben volt körülötte. Hirtelen előjöttek az emberek a lyukaikból, és el akarták nekem mondani, mit csináljak. Olyan volumenű és annyira drága filmről volt szó, hogy sok mindent meg kellett gondolnom ezekből.

„Rájöttem, nem tudom megoldani az elképzelésem, megvalósítani a képi világot a távolabbi munkatársaimmal, ezért felálltam. Egy pillanatra sem bántam meg.”

Napos élet, sötét filmek?

Hogy miért választ rendszerint sötét témákat filmjeihez, Szász János egyszerűen indokolta. – Az én életem nagyszerű, boldogan és vidáman élek a családommal, de ha már egyszer kaptam egy ilyen lehetőséget, hogy filmeket készíthetek és történetekbe bújhatok bele, egy másik világot választok. Az emberi lélek és gonoszság végtelenül érdekel. Ha saját családi történetem nézem, akkor is látszik, hogy nem kell holokauszttúlélő családba születni ahhoz, hogy nagyon sötét és fojtogató legyen, ami mögötte van. Új filmem, az Utas és holdvilág az élet sokkal naposabb oldalára enged, mint ahová a Witman fiúk. – A film Olaszországról úgy beszél, mint egy királynőről, és mi két nappal azelőtt jöttünk haza Itáliából, hogy a járvány miatt lezárták volna az országhatárt. Egy olyan ország, ami csupa kultúra és izgalom, keveredik benne az esztétika és az erotika. Talán egy szerény reneszánszban tudunk most közreműködni a filmünkkel, az ember már úgy érzi, tett valamit.

Puskás István a Rómában töltött évei alatt ismerkedett meg Szásszal, ennek részleteiről is beszélt. – Az Utas és holdvilág című adaptációban Rómának fontos szerepe van, Jánossal az első ilyen útja kapcsán találkoztunk. Ez az egyik dolog, ami miatt Rómának hálás vagyok, mert másként ez a barátság nem születhetett volna meg – osztotta meg a hallgatósággal Debrecen kulturális alpolgármestere. Szász János hozzáfűzte, igazi reneszánsz találkozás volt az övék, ezért is mutatta meg elsőként Puskás Istvánnak az új mozi szövegkönyvét.

– Meg kell nyugtatnom a nézőket, hogy most, hatvankét évesen megtérek egy kicsit a „fehérebb, mint az ingem” történetek, a napsütés felé – vallott végezetül Szász János.

SZD