Zenét kaptak ajándékba a hajdúsámsoni kisdiákok

A hajdúsámsoni II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolát, Gimnáziumot és Alapfokú Művészeti Iskolát nemrég az a megtiszteltetés érte, hogy a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, magyar népzenét képviselő Muzsikás Együttes rendhagyó énekórát tartott a diákoknak. Sipos Mihály – ahogy ő magát vallja, az együttes egyik „prímása” – az előadásuk után, az iskolabezárás előtt néhány nappal adott interjút a Naplónak.

Hogyan és mikor jött az indíttatás az együttesnek, hogy általános és középiskolai diákoknak zenéljenek?

Amikor falun jártam, találkoztam énekesekkel, zenészekkel, akik nagy hatással voltak rám: az előadás módja, a díszítés, szövegszerűség, érthetőség, természetesség, a hangszerek. Mindennek a különlegessége, csillogása. Ebbe szeretettünk bele mindannyian, valamint a táncba, ami nagyon fontos, elemi élményünk. A koncertezések mellett egyszer eszünkbe jutott, hogy Párizsban, Londonban, Ausztráliában, Amerikában adunk nagy koncerteket, de itthon épp a hazai fiatalsághoz nem jut el a népzene. Így határoztuk el 2004-ben, hogy elmegyünk ingyenes előadásokat tartani az iskolákba. 2005-ben el is indítottuk ezt a programot, egyelőre akkor még csak Budapesten, minden évben harminc iskolába mentünk el.

A hírük hogy jutott el az iskolákhoz?

A gyermekeim Ádám Jenő Zeneiskolába jártak Budapesten, és ott beszélgettem erről az igazgatónővel, hogy eljönnénk ingyen hozzájuk is rendhagyó énekórát tartani, megismertetni a gyerekekkel a népzenét. Természetesen támogatta, és így ment a hír ismerősről ismerősre. Pillanatok alatt meg lett az éves „adag”.

Elmondható, hogy szinte hetente járnak koncertezni.

Most már csaknem hatvan iskolába járunk évente. Hetente lenne egy előadás, de úgy szerveztem, hogy egy hétre két-három fellépést is vállalunk. Iskolaidő alatt tartjuk az énekórákat, becsengetéstől kicsengetésig. Mindig beszélünk valamennyit a faluról, hogy a népzenének milyen szerepe volt régebben, hogyan köti össze a népdal a mai világot akár a kétezer évvel ezelőttivel. Hátrányos helyzetű, mentális problémákkal küzdő gyerekeket foglalkoztató intézményekben is voltunk, ők nagyon érzékenyek a zenére, nagyon jót tesz nekik.

Mi alapján döntik el, hogy mely iskolákba mennek és mikor?

A Muzsikásnak van egy honlapja, itt található az a menüpont, ahol bárki – magánszemély, iskola, szülő, gyerek – jelentkezhet. Én válaszolok és kérem, hogy az adott iskola igazgatójával vegye fel a kapcsolatot. Időrendi sorrendet állítunk fel. Kivételt akkor teszek, amikor nagy távolságra megyünk valahová és valamihez kellene kapcsolni. Boldog vagyok, hogy eljöttünk Hajdúsámsonba, ritkán látni ilyen szép iskolát.

Mi a tapasztalata, a visszajelzés a gyerek részéről egy előadás során?

A kamaszodó korosztálynál – tizenkét év és afölöttiek – érzünk egy érzékeny korszakot. Ekkor kezdenek náluk kialakulni a felnőtt viselkedés vonásai, emellett szégyellősek. De általában sikerül őket is megfogni. A terem fontos: ha kitöltik zsúfolásig, akkor biztosan működik velük is.

Mesélne egy egyedi élményéről?

Sokféle van, például itt, Hajdúsámsonban is odaszaladt hozzám egy olyan második osztályos kisgyerek, és boldogan mutatta meg a rajzokat az együttesről, hangszerekről, olyan is volt, aki még írt is hozzá. Az első előadás után készítették. Sok történetet tudnék mondani, és az is előfordult, hogy régi, gyerekkori élmény tört fel valakinek, és elmesélte nekünk. Annál nagyobb öröm viszont nincs, mikor a kisdiák odabújik és átölel.

Dandé Melinda

Borítókép: A zenekar fontosnak tartja, hogy a magyar népzene a fiatalokhoz is eljusson