A Debreceni Művelődési Központ ideiglenes bezárása előtt a Belvárosi Galériában volt megtekinthető a Makoldi-vonal, a híres debreceni képzőművész grafikáit felvonultató kiállítás. A tárlat utolsó szakvezetésére Gyöngy Péter szervező Harangozó Imre néprajzkutatót, az Ipolyi Arnold Népfőiskola alapító elnökét kérte fel, aki Makoldi Sándor tanítványa volt, így sok szállal kötődik Debrecenhez is. A szakember Makoldi Sándor rajzai és a néprajz kapcsolata címmel kalauzolta el az érdeklődőket, aki köszöntőjében úgy fogalmazott, amikor meglátta ezt a kiállítást, úgy érezte, hazatért.
„A mai ember elszakadt saját világától, idegen számára az a létezés, amiben van. Művészete is elszakadt tőle, alkotásként, tárgyként néz rá. Makoldi Sándorban egy olyan embert ismerhettem meg, akiben a művészet teljesség volt: nem alkotott, hanem az élete volt maga az alkotás.”
Molnár Miklós népzenész és Bárdos Ildikó népdalénekes a kiállítás megnyitóján | Fotó: Kiss Annamarie
Saját szűrőn át
– Életének nem voltak különböző területei, mint ahogy a mai világ szétszedi saját életét. Meg tudta azt valósítani a saját életében, hogy egy volt, bármikor. Makoldi az egyetemes, teljesség felé vezető utat kereste. A hirosimai bomba ledobása napján született, és abban a világban volt kisgyermek, amikor Rákosi és barátai uralkodtak Magyarországon; utat keresett, melynek stációi ezen a kiállításon egytől egyig megtekinthetőek – emlékezett vissza mesterére Harangozó Imre, aki közös élményről is vallott a tárlatvezetés közönségének.
– A 90-es évek elején együtt voltunk egy kiállításon, ahol a művész hosszasan beszélt arról, mennyire szereti kifejezni önmagát. Makoldi halkan megjegyezte, senkit nem érdekel, hogyan valósítja meg magát, csupán egy kérdés van: tud-e a művész a világ rendjéről beszélni a saját szűrőjén keresztül. Ha igen, akkor csinált valamit – idézte Makoldi bölcsességét.
Fotó: Kiss Annamarie
Makoldi életműve Harangozó szerint arra figyelmeztet bennünket, hogy valójában mire van szükségünk: az élő, eleven és folyamatos istenkapcsolatra, amire a kiállítás képei adnak bizonyságot, valamint a böjtre: képes vagyok uralkodni a test vágyain és kívánságain, tulajdonképpen a saját akaratom fölött. – A mai ember hedonistává lett, gyakran nincs eleven istenkapcsolata.
„Elvesztette magát az ember, mert lencsén nézi az eget, megátkozta világra jöttét, beteg a világ, nagy beteg”
– írta több mint száz évvel ezelőtt Ady Endre. Igaza van, mert ma csupán a rész részét látjuk – mutatott rá a néprajzkutató.
Látni és láttatni tanított
Harangozó Imre szerint amellett, hogy Makoldi kiváló festőművész volt, tanárként is sokat adott a világnak, sokaknak adott életre szóló indíttatást és segítséget. Tanítványai között ma Prima Primissima-díjas művészek is vannak, közülük is sokan azt vallják: Makoldi látni és láttatni tanította meg őket, felnyitotta a szemüket, ez volt elsődleges küldetése. – S hogy ennek mi köze van a magyar néprajzhoz? Megtalált békéje egy olyan közösségi hitben, mitológiában, világképben gyökerezik, melyet Makoldi mindig keresett, és amikor rátalált, közölni tudta egy vonallal, egy tónussal. Nem önmagát valósította meg, hanem azt a törvényt, amely élteti és működteti világunkat, s melyhez ha nem találunk vissza, akkor már csak a végét járjuk annak a világnak, amit Isten szépre és jóra teremtett – tolmácsolta az ikonikus művész ars poeticáját az egykori tanítvány.
