Hogyan lett H. J. Háy János?

Háy Jánossal Végh Veronika kurzusszervező beszélgetett az elsősorban debreceni fiatalokat megcélzó színházelméleti előadássorozat legutóbbi alkalmán, a Böszörményi úti Campus ODEon színpadán. A magyar kortárs szépirodalom egyik legsokoldalúbb alakját elsőként felvett vezetéknevéről kérdezte az Odeon-ZeneTheatrum háziasszonya.

Így lett H. J.-ből Háy

– Fiatal, húszéves íróként volt egy olyan elképzelésem, hogy a könyveket, verseket, szövegeket, novellákat úgy kellene kiadni, hogy ne legyen föléírva, ki a szerző. Legyenek ugyanúgy anonimek, mint a középkori szobrok, festmények vagy a népdalok, ne írói brandek, hanem alkotások vetélkedjenek egymással. Ezért amikor a Szegedi Egyetem hallgatója voltam, az egyetemi újságba azzal a kéréssel adtam le a verseimet, hogy a nevem ne szerepeljen fölöttük. Azt mondták, ez lehetetlen, mert akkor ki kapja a honoráriumot? Végül is a monogramom szerepelt csak felettük: H. J., amit összeolvasva választottam végül a vezetéknevemnek: Háy.

Betűk és viszonyok

„Korrupciós céllal kezdtem el írni tízéves koromban”

– folytatta Háy a visszaemlékezést. – Egy igen hideg típusú tanítónénim volt elsőtől harmadik osztályig. Mivel balkezes voltam, a tanító fel volt jogosítva azzal, hogy a kezemre csapjon a vonalzóval, ha bal kézbe veszem a tollat. Azóta sem tudok kézzel írni, diszlexiás és diszgráfiás vagyok, de elég jól megvagyok vele. A betűkhöz való viszonyomat az is megzavarta, hogy az orosz ábécét is meg kellett tanulnom, így még több betűt kevertem össze, lehetőséget adva magamnak a még zavarosabb írásra. Aztán negyedik osztályban kaptunk egy aranyos tanítónénit, aki egy alkalommal az órára Tatai Sándor Kinizsi Pál című könyvét hozta be. Nekem még rosszabbul esett, hiszen Tatai Sándor ott sem volt, és szöget ütött a fejembe, mennyivel jobban szeretnék tanulni, ha a tanító néni engem is szeretne. Regénybe nem mertem belekezdeni, mert az nem készült volna el tanév végére, így inkább írtam egy füzetnyi verset, az asztalára tettem, ami napokig ott maradt. Azt hiszem, soha nem olvasta el – vallott ironikusan az író.

A következő a legkínosabb, kamaszkori fázis volt, amikor azt gondoltam, direktben kell leírnom az érzelmeimet, ezért áradoztam, ömlöttek belőlem a versek, melyeket papír zsebkendőre írtam. Amikor szerelmes lettem egy lányba, a versíráshoz kellett folyamodnom, hogy megtoldjam a jelentéktelenségemet. Az évek alatt azonban megtapasztaltam, hogy az irodalmi mű lényege nem az, amit én érzek, hanem az, hogy a papíron megkomponált soroknak milyen érzelmi hatása van. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, érzéseinket valamilyen távolságtartással kell szemlélni.

Egy ihlet is elég lehet

A Kik vagytok ti? című kötetben, melyről Végh Veronika kérdezte Háyt, többek között Madách Imréről is sok érdekességet tudhat meg az olvasó. A könyv szerzője az előadáson említett meg néhányat közülük. – Madách azért is érdekes figura, mert a népdalírókhoz hasonlóan életében egyszer érintette meg az ihletettség.

„A gép forog, az alkotó pihen, azt hiszem, évmilliókig eljár tengelyén.”

Ezeket a sorokat például Arany Jánosnak köszönhetjük, Madáchnak csak annyiban, hogy volt bölcsessége elfogadni Arany segítségét, aki átfogalmazta az eredeti gondolatsort.

Háy János arról is vallott, amikor egy írása elkészül, elsőként mindig közeli barátainak mutatja meg őket, akik minden esetben civilek. Úgy érzi, szakmabeliek nem tudnak tiszta szemmel olvasni, többnyire rossz olvasók.

Az olvasni szerető, jó ízlésű, értelmes ember a jó olvasó.

Háy János, a kísérletező

Az írót Végh Veronika, a beszélgetés moderátora mutatta be a hallgatóságnak. – Háy János író, költő, a mai magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, főiskolás kora óta jelennek meg írásai, a közönségsikert A bogyósgyümölcskertész fia hozta el számára. Minden műfajban tevékeny, tizenhat prózakötet, nyolc verseskötet és számtalan díjnyertes dráma szerzője. Merészen kísérletezik a köztük lehetséges átjárási lehetőségekkel. 2019-ben megjelent a Kik vagytok ti? című, műfajteremtő kötete, mely az oktatást, nevelést legjobban fejlesztő könyv címét nyerte el. Műveit országszerte játsszák, több nyelvre fordították. Háy Budapesten él rengeteg ember és emlék között.

SZD

Borítókép: Végh Veronika és Háy János beszélget az Odeon színpadán