A líra nem egyenlő a memoriterrel

Ebben az évadban utolsó alkalommal, május 22-én tekinthettük meg a Csokonai Színházban a 2017-es Debreceni Irodalmi Napokon bemutatott Szívlapátot. A Mercs János színművész rendezte alkotás eloszlatni látszik azt a középiskolások körében népszerű, búskomor tévhitet, miszerint a líra egyenlő a memoriterrel.

A színház idei évadának is része volt a korábban osztálytermi színházi előadásként is népszerű produkció, melyben színészek versmondókká, a versek szövegkönyvvé váltak a mozgás különös varázslatával fűszerezve. A hatvanperces előadás előtt a Horváth Árpád Stúdiószínház nézőterén a következő beszélgetés volt hallható két tizenéves diák között: – Alig várom már ezt az előadást. – Míg a válasz: – Én pedig azt, hogy vége legyen. – A rövidke dialógus beszédes bizonyítéka annak, hogy a vers fogalma az iskolarendszer kockafejének köszönhetően mindinkább kötelező bemagolandó, majd elemezendő tanagyaggá vált, természetesen a költő életrajzával súlyosbítva.

Egy betalált kötet nyomán

A Szívlapát című versantológia 2017-ben jelent meg a Tilos az Á Könyvek kiadásában, Péczely Dóra szerkesztésében. A versgyűjteményben nyolcvanöt, köztünk élő költő százötven verse olvasható. Vannak olyan szerzők, akik már évtizedek óta írnak, és vannak, akik meg sem születtek, amikor másoknak már verseskötete jelent meg.

Líra, tánc, zene, grafika

Az előadásban húsz, gondolatiságában és hangulatában gondosan összeválogatott vers hangzik el többek között Erdős Virág, Tóth Krisztina, Szálinger Balázs, Jónás Tamás, Dékány Dávid, Szabó T. Anna és Závada Péter tollából. Az előadók Bakota Árpád, Mercs János, Mészáros Ibolya és Zeck Juli, míg Katona Gábor koreográfiája súlyozza még hatásosabbá a költeményeket. Betűket, szavakat, sorokat, strófákat mozognak le a színészek, Dargó Gergely zenei hátterével téve tökéletessé az élményt.

Érzések a lapáton

Sorra követték egymást az élet örök kérdéseivel foglalkozó versek és azok, melyekre épp merész nyelvezetük vagy eleven humoruk miatt figyeltek fel a nézőtéren ülő szkeptikus fiatalok. Azt, hogy elért hozzájuk, a szívükig a sorok üzenete, néha a néma csend, néha az önfeledt nevetés, de leginkább a szokatlanul hosszú vastaps tette érezhetővé.

SZD

Foglalkozás diákoknak

Nehéz közel kerülni a kamaszokhoz, ha költészetről van szó, pláne ha az még kortárs is. Mercs János néhány színész, táncos és videós kollégájával mégis megpróbálja átütni a falat egy rendhagyó előadással és a hozzá kapcsolódó foglalkozással. Az alkotók a fiatalokkal közösen gondolkodnak arról, hogyan tudnak egy verset különböző utakon, művészeti formákban feldolgozni? Hogyan tudnak vers kapcsán képekben, zenében gondolkodni? A célkorosztály a 9-12. évfolyam, a foglalkozásvezetők Mercs János és Varga Nikolett.

Borítókép: jelenet a Szívlapátból (balról: Mercs János, Mészáros Ibolya, Bakota Árpád és Katona Gábor)