B betűs óriások hangversenye

B betűs óriások címmel ad koncertet a Kodály Filharmonikusok Debrecen május 14-én, kedden este fél 8-tól a Kölcsey Központban. Az érdeklődők Bartók Béla Román népi táncok, Johann Sebastian Bach V. (D-dúr) Brandenburgi versenyét és Ludwig van Beethoven VII. (A-dúr) szimfóniáját hallhatják, melyben közreműködik Alexáné Kardos Ildikó hegedűn és Köcsky Balázs fuvolán.

Érdekes tények

Bartók 1909 nyarán kezdte meg a román folklór gyűjtését, amit már megelőztek magyarlakta vidékeken végzett útjai is. Kilenc év alatt – 1918 őszéig – mintegy 3500 román népdalt gyűjtött tizenhárom megyében járva, közben a nyelvet is elsajátítva. A dallamok – melyek között népdalok, hangszeres táncdallamok és kolindák (karácsonyi énekek) is szerepeltek – aztán Bartók különböző műveiben is megjelentek. Ezek közül a legnépszerűbb a Román népi táncok című sorozat, mely 1915-ben született, eredetileg zongorára.

Johann Sebastian Bach hat Brandenburgi versenye egy szerencsés véletlennek köszönheti fennmaradását. Az 1721-ben Christian Ludwig brandenburgi őrgrófnak ajánlott concertosorozat kottáit ugyanis utóbb csomagolópapírként árusították, de végül a berlini Királyi Könytárban sikerült megőrizni. A koncerten megszólaló ötödik, D-dúr hangnemű darab tulajdonképpen három szólóhangszerre – fuvolára, hegedűre, csembalóra – és vonósokra írott versenymű. Mégis, ezúttal a billentyűs szólam szerepe a legfontosabb, mert Bach a zenetörténészek állítása szerint először használja szólóhangszerként a csembalót. A darab szélső Allegro tételei között Affettuoso feliratú, bensőséges középrészt hallunk. A nyitótétel különlegessége az a nagyszabású csembalókadencia, mellyel Bach új perspektívát nyitott a hangszer számára.

Különleges darab

Megérne egy alapos elemzést, hogy Beethoven szimfóniái közül miért a páratlan sorszámúak váltak igazán népszerűvé. Addig is, amíg választ kapnánk a kérdésre, leszögezhetjük, hogy a VII. A-dúr szimfónia kivételes darabja a beethoveni életműnek. Az 1813-ban közönség elé került – a csehországi Teplicén papírra vetett – kompozíciót maga a szerző is egyik legsikerültebb opusának tartotta, nem csoda, hogy már a bemutatón is nagy sikert aratott.

Egyik érdekessége, hogy bár első tétele egy Poco sostenuto bevezetővel indul, nincs igazán lassú tétele a darabnak, helyén egy megragadó, variációs Allegretto hangzik el. A szimfónia négy tételében a legfontosabb kohéziós erőt a témák erőteljes ritmikus karaktere jelenti, mely aztán a Scherzo és a záró – szonátaformájú – Allegro con brio folyamán egészen eksztatikussá teszi a darabot. Nem véletlenül nevezte Richard Wagner a VII. szimfóniát „a tánc apoteózisának”.

Balogh József