Álláskereséskor is „válóok” lehet

Képzeljük el, mi történne, ha vidékenként és egyénenként eltérne a szavak írásmódja. Előbb-utóbb nem értenénk meg egymást írásban. Talán ez az egyik legegyszerűbb magyarázat annak megvilágítására, hogy a helyesírás – ahogy Minya Károly fogalmaz – a nyelvünk örökítésének az egyik legfontosabb eszköze. A nyelvészt elsősorban erről az „eszközről” faggattuk a magyar nyelv hete alkalmából.

Elvárások, három szinten

Az első kérdések közt hoztuk szóba, hogy 2015-ben változtak a szabályok – ha nem is mélyrehatóan.

– A szabályzat nem lehet örök, nem maradhat változatlan, hiszen folyton változik maga a nyelv és részben a nyelvről való felfogásunk is. Ezért időről időre szükség van a mindenkori szabályzat módosítására, a nyelv változásaihoz való hozzáigazítására – magyarázta a szakember, akit megyénkben is sok magyartanár tisztel mesteréül. – A helyesírási szabályok felfrissítésére szükség van egy emberöltő után. Ebben az esetben 30 évre gondolok. Csak egy kicsit visszatekintve: a 10. kiadás 1954-től 1984-ig volt érvényben, a 11. harmincegy évig, és 2015-ben jelent meg a legújabb. Nem történtek óriási változások, egy kézen megszámolhatóak azok, amelyek az írástudók többségét érintik. A többi egy-egy részterülethez, szakmához kapcsolódik – mutatott rá Minya Károly.

A magyar helyesírást nemegyszer bírálják nehézsége miatt s kíséri kétkedés a hasznosságát illetően is – említettük a főiskolai tanárnak. Válaszában kiemelte: – Nagyon fontos a helyesírástudás szinteződése, ha valaki arra a kérdésre akar választ kapni, hogy mennyire kell ismernie a szabályokat. Három fokozatot különböztethetünk meg. Az első az általános és középiskolai oktatás során elsajátított ismereteké, a második a magyartanároké, szerkesztőké, lektoroké és a korrektoroké, a harmadik pedig a szakmai helyesírás ismerőié, például a földrajzi nevek írását a topográfusoknak kell a legjobban ismerniük. A helyesírástudás elvárását is ehhez kell igazítani. Tehát ha én átmegyek egy falun autóval, és az egyik ház kerítésére kifeszített lepedőre írva azt látom, hogy Zőccség gyümőcs eladó, nem fogom elítélni a kiíróját. Bizonyára egy idős ember, aki annak idején csak hat elemit végzett el, és legfeljebb ha képeslapíráskor veszi elő a tollát. Ez nem elítélendő, nem lenézendő. Azonban ha például egy házmester a lépcsőházban kiragaszt egy egyoldalas kinyomtatott tájékoztatót, és az tele van helyesírási hibával, bizony számítania kell arra, hogy a lakók közül néhányan megmosolyogják, netán felháborodnak. A reklámújságoknak pedig kötelességük volna a megjelent szövegek, hirdetések helyesírását ellenőriztetni, erre viszont már gyakran nincs anyagi forrásuk. A helyesírás a nyelvünk örökítésének az egyik legfontosabb eszköze, hiszen képzeljük csak el, mi lenne, ha vidékenként és egyénenként eltérne az írásmód, egy-egy szó alakváltozatát már nem tudnánk beazonosítani, a kommunikáció eredménytelen volna. Egyszerűen szólva: nem értenénk meg egymást írásban. Természetesen ez csak nagyon hosszú idő múlva következne be – ecsetelte a nyelvész.

Nehéz a kódváltás

Ugyanakkor az érettségin már nem veszik olyan szigorúan a helyesírást, mint korábban – tettük szóvá Minya Károlynál. – Igen, az érettségin a helyesírásra kapható pontszám lefeleződött, ezt sajnálom, és nem levonják a hibák miatt a pontot, hanem a jó helyesírást jutalmazzák, ezzel egyetértek. Azért nehéz elfogadni a döntést, mert Magyarországon a helyesírásnak óriási presztízse van. Egy humánpolitikai vezető egy állásra beküldött száz pályázat közül ötvenet azonnal félretett, mert tele volt helyesírási hibával… – hozta az intő példát a tanár, s tovább árnyalta a képet: – A középiskolásoknak azért is nehéz a dolguk, mert a telefonon két ujjal írt esemeseik teljesen egyedi írásmódúak, azaz hibásak. Ezzel nincs semmi gond, ez a magánkommunikáció szférája. Azonban nekik dolgozatíráskor fejben íráskódot kell váltaniuk, és a helyes írásmódot kell alkalmazniuk. Ez jócskán megnehezíti a dolgukat.

Türelmesen, megértően

Végezetül azt tudakoltuk Minya Károlytól, mit tanácsolna azoknak a laikus nyelvhasználóknak, akik fontosnak tartják az anyanyelv ápolását. – Ha bármilyen, a nyelvhasználattal kapcsolatos véleménye van valakinek, azt türelmesen, megértően kell szóvá tennie. Soha nem szabad elítélni haragból bárkit is, ez olyan volna, mintha dobbal akarnánk verebet fogni – hangsúlyozta a nyelvész.

Fábián György

Ragyogó, ötletes cégnevek, feliratok

Tizenhét évvel ezelőtt lépett életbe a reklámnyelvtörvény, mely szerint a kereskedelmi feliratokat kötelező magyar nyelven is feltüntetni. Minya Károly a jogszabály hatásosságával kapcsolatos tapasztalatairól szólva kifejtette: – Be kell látni, hogy a törvény betartatása már annak idején is nehézségekbe ütközött, és bár a szándék jó volt, mégis úgy vélem, szinte alig volt eredménye. Az üzletneveket és -feliratokat illetően azóta az is kiderülhetett, hogy egy találó, magyar fantázianév sokkal nagyobb vonzerő lehet, mint egy kiejthetetlen angol. Korábban az EU-33 Vállalkozás- és Közösségfejlesztő Egyesület az Anyanyelvápolók Szövetségével együtt meghirdette Az én cégérem cégnév- és feliratversenyt. Ragyogó, ötletes elnevezéseket küldtek be. Például: Zár-Ba-Zár lakat-, zár- és vasszaküzlet, X-elde lottózó, Hajdejó fodrászat. Ezt a versenyt jó lenne felfrissíteni.