2024.03.15. 07:00
Ökörsütéssel, mulatsággal ünnepelték a forradalom évfordulóját a Nagyerdőn
Öt hónapig Debrecen vált az ország fővárosává az 1848-49-es szabadságharc idején. Az ikonikus események mellett a korabeli hétköznapokba is bepillantást kaptunk Kovács Rékától, a Debreceni Egyetem doktoranduszától.
2024-ben Debrecenben többek közt huszártalálkozóvel emlékeztek a forradalmi eseményekre
Forrás: Molnár Péter
Az 1848-49-es forradalom és szabadságharccal kapcsolatban legtöbben a pest-budai eseményeket idézik, azonban a forradalom híre hamar eljutott a magyar vidékre is, s a „szabadságvágy” valamennyi lakosban fellobbant. Debrecen főleg 1849-ben, az ország átmeneti fővárosaként vállalt fontos szerepet. Itt rendezkedett be az év elejétől az országgyűlés, az Országos Honvédelmi Bizottmány, s itt kiáltották ki a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. De milyen események kötődnek még Debrecenhez? Milyenek voltak a mindennapok a fővárossá vált cívisvárosban? Többek között erről is beszélgettünk Kovács Rékával, a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola PhD-hallgatójával.
Forrás: Kovács Réka-archív
– Az első jelentős esemény március 17-én volt, amikor Debrecen városvezetősége értesült a bécsi és pest-budai eseményekről a követi jelentésekből. Ehhez mellékelték Kossuth felirati javaslatát és a 12 pontot. Poroszlay Frigyes, akkori főbíró – később Debrecen polgármestere – március 19-én rendkívüli városi közgyűlést hívott össze, hogy ismertesse a levél tartalmát – mondta a kutató. Mivel a Nemzeti Újságban is hírt adtak a közgyűlésről, így a debreceniek is a városháza elé vonultak.
A közgyűlésen felolvasták a követi jelentést, a felirati javaslatot, a 12 pontot, de voltak a nép nevében felszólalók is, akik a városvezetőség felé intéztek követeléseket, mint például a helyi sajtó felszabadítása, a tanácsi és törvényszéki ülések nyilvánossága, polgárőrség felállítása, vagy nemzeti színű zászló kitűzése a városházára. A javaslatokat pontokba szedve határozatként felolvasták a piacon összegyűlt népnek is. Ezen a napon választották meg továbbá Kossuthot Debrecen díszpolgárává.
– A márciusi események izgalmas forrása Széll János naplója, aki akkoriban a Református Kollégium végzős joghallgatója volt, később honvéd főhadnagy. Sok információt osztott meg a korabeli eseményekről, hangulatról, tapasztalatairól – emelte ki Kovács Réka. Március 22-én Révész Bálint, a gyakorlati teológia professzora beszélt az európai eseményekről az egyházkerületi közgyűlésen. A diákságnak is voltak követelései az egyházkerület és a Kollégium felé. 8 pontos kiáltványukban szerepelt többek között a diákönkormányzat és az oktatás megreformálása, vagy hogy szolgálhassanak a polgári őrségben. Március 26-án a Kollégium előtti kertben meg is alakították a nemzetőri századot.
Forrás: Napló-archív
Debrecenbe költözött a teljes államapparátus
A szabadságharc eseményeinek hatására a képviselőház és a felsőház nyílt vegyes ülésen döntött 1848. december 31-én arról, hogy az országgyűlés Debrecenbe költözik.
Valószínűleg a katonai események alakulásának következménye volt, hogy Debrecent választották. A kormány időt akart nyerni a szükséges fegyveres erő felállítására, Debrecen pedig viszonylag jól védhető területen volt és távolabb esett az ország konfliktusos részeitől
– mutatott rá Kovács Réka. Kossuth 1849. január 1-jei rendeletében tudatta, hogy a kormány és az országgyűlés átteszi székhelyét Debrecenbe. A gyorsfutár március 2-án érkezett a városba a hírrel, Poroszlay Frigyes a másnapi közgyűlésen olvasta fel ezt a rendeletet.
A kormány és az országgyűlés tagjainak nagy része Szolnokig vasúton ment, majd onnan szekéren érkeztek Debrecenbe. A bankjegynyomdát, a fegyvergyárak eszközeit, lőszerkészleteket és a Szent Koronát is a városba szállították. – Január 3-án érkeztek az államapparátus első tagjai. Az ide érkezők nevét feljegyezték a városkapuknál vezetett kapukönyvbe – ismertette Kovács Réka. A Piac utcai és a Miklós utcai kapukönyvek maradtak fenn, így pontos számadat nincs arról, hányan jöttek ‘49 januárjában Debrecenbe. Ráadásul az erdélyi hadműveletek és a román felkelők miatt korábban már Erdélyből is érkeztek menekültek a cívisvárosba.
Az érkezők többsége jellemzően politikus, tisztviselő, író volt, köztük Dembinszky Henrik tábornok, aki a Várad utcán lakott; továbbá Kemény Zsigmond, Táncsics Mihály és Jósika Miklós. Ők a Cegléd (ma Kossuth) utcán laktak. A Csapó utca lakói voltak Vörösmarty, Jókai, Petőfi, míg Arany Jánost a Piac utca 56. szám alatt szállásolták el.
Forrás: Napló-archív
– A fennmaradt szállásjegyzékekből tudjuk, hogy kit, hol és kik szállásoltak el. A városvezetőség példát mutatott, ugyanis néhány kivétellel, az országgyűlés tagjait mind ők látták vendégül. Két nagyobb fogadó, a Fehérló és a Bika működött ekkor, így az ideérkezők jelentős része magánházaknál talált szállást – mondta az egyetem doktorandusza. A fogadók, kocsmák, cukrászdák éjjel-nappal tele voltak, egy-egy politikus vagy katona lakásán rendszeres összejöveteleket szerveztek. Gróf Gyulay Lajos erdélyi arisztokrata, aki a képviselőház tagjaként érkezett Debrecenbe, majdnem minden itt töltött napjáról írt a naplójában. Beszámolt többek között arról, hogy meglátogatta Csokonai sírját, írt Jósika Miklós heti rendszerességgel tartott összejöveteleiről és a Bem tábornok tiszteletére rendezett március 22-i vacsoráról is.
Nagy hatással volt Kossuth jelenléte a debreceniekre
– Arról nincs forrásunk, hogy Kossuth 1849 előtt járt-e Debrecenben. Az év elején az elsők között indult el a városba, de betegség miatt pár napot Hajdúszoboszlón kellett töltenie, így január 7-én érkezett meg. Ekkor jegyezte be a kapuőr a kapukönyvbe: „Kossuth Magyarok’ Mó’sesse”– ismertette Kovács Réka. Az Országos Honvédelmi Bizottmány elnöke január 9-én szólt a néphez a Piac utca 31. szám alatt álló ház erkélyéről. Ekkor éppen heti vásár volt, így a környékről is sokan tartózkodtak a városban.
– Kossuth debreceni napjait leginkább a munka jellemezte. Keveset tudunk arról, hogy mit csinált, amikor a képviselőház ülésein vagy a hivatalon kívül volt. Szinte semmilyen forrásunk nincs erről, a korabeli naplók, visszaemlékezések se nagyon beszélnek arról, hogy Kossuth ott lett volna az összejöveteleken. Vannak legendás történetek például arról, hogy Boka Károly cigányprímás húzta neki a nótát a Fehérlóban, de ezek forrásokkal nem igazolhatók – jegyezte meg. Kossuth jelenléte azonban nagy hatással volt a városra, beszédei lelkesítően hatottak a debreceni polgárokra. A kiegyezés után a Kossuth-kultusz hangsúlyosan jelent meg Debrecenben. Az 1860-as évek végén, 1870-es évek elején kialakult a Kossuth-megemlékezések menete: március 15-én, április 14-én és augusztus 2-án is felidézték a nevét. A 90. születésnapja alkalmából a Nagy Cegléd utcát Kossuth utcára keresztelték át és Lajos napon is megemlékeztek róla.
Forrás: Czinege Melinda
A Nagyerdőn is ünnepelték a forradalom évfordulóját
Kossuth és az államapparátus jelenléte, a szabadságharc hírei élénkké tették a debreceni lakosságot 1849-ben. Több ikonikus eseménynek is helyszíne volt a cívisváros. Január 18-án, a népfelkelés kihirdetésére egy körülbelül 7-8 ezer fős, fiatalokból és idősekből álló, kiegyenesített kaszákkal, régi fegyverekkel felszerelkezett tömeg gyűlt össze a Szabadság téren. Az Alföldi Hírlap „Debrecen legszebb napjaként” számolt be róla.
Március 15-én ünnepelték a pesti forradalom évfordulóját. Gyulay Lajos naplójában arról is írt, hogy a református egyház istentiszteletet, a katolikusok misét tartottak. Volt ágyúdörgés, ökörsütés és katonazene is a Nagyerdőn
– emelte ki Kovács Réka. Április 14-én a Nagytemplomban kihirdették a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását, melynek másnapján nagy ünnepséget, istentiszteletet, misét, beszédeket és fáklyás felvonulást tartottak. – Az átlagostól eltérő hétköznapjai voltak akkoriban a debrecenieknek. Gyakoriak voltak a felvonulások, tömegrendezvények. Az Alföldi Hírlap egyik cikkében már februárban megjegyezte viccesen, hogy elcsépeltek és mindennaposak lettek a fáklyás felvonulások – tette hozzá.
Május végén költözött vissza az országgyűlés és a kormány Pest-Budára. Kossuth június 4-én hagyta el Debrecent. Levelét június 6-án olvasták fel a város közgyűlésén. Ebben köszönetét fejezte ki a cívisvárosiaknak a befogadásért, és kétezer pengő forintot adományozott a városnak.
