A nagyi kopott bútorai százezerért? Beletúrtunk a debreceni albérletkínálatba, de bár ne tettük volna

Képzeljük el, hogy végzős középiskolásként egy hete még izgatottan vártuk, hogy kihirdessék a felvételi ponthatárokat az egyetemre, majd az örömmámorból kijózanodva ráébredtünk, alig egy hónapunk maradt lakást keresni Debrecenben.

Számos cikkre bukkanhatunk az albérletekkel kapcsolatban, tele nyers adatokkal, átlagárakkal, statisztikákkal. Ehelyett konkrétumokat szerettünk volna bemutatni, ezért fellapoztuk az internetet, kezünkbe vettük a telefont, és belevetettük magunkat a lakáskeresés örömébe.

De családok számára sem szívesen adnak ki lakást, vagy ha mégis, szigorúan közjegyző jelenlétében aláírt szerződéssel. Különös, de egyetemista lányként több esélyünk van otthont találni, mint dolgozó felnőttként. Ha nem számít a pénz, könnyű dolgunk lesz, de ha a szülők útravalóként csak szerényen tudják megtömni a tarisznyánkat, a legolcsóbb lehetőségeket fogjuk keresni.

Lakótársat keresünk

Szoba havi 45 ezer forinttól már bőven akad, bár ebben az árban a ’80-as évek balatoni vállalati üdülőjével egyenértékű luxusra számítsunk, esetleg tetőtéri elhelyezkedéssel. Esélyes, hogy egészen 75 ezer forintos árig kénytelenek leszünk olyan régi bútorokat szagolni, amelyek még annál a lakótelepi panelnél is idősebbek, ahol az albérletet hirdetik. Százezer forint környékén már összkomfortos, felújított szobát bérelhetünk. Vagyis annyiért, amennyibe néhány éve még egy komplett lakás került Debrecenben.

Mindent vitt az egyik kedvencünk: 65 ezerért egy szoba heverővel, foltos kanapéval, régi, zsírpacás tapétával és egy kicsi, de annál súlyosabb katódsugaras tévével. Úgy gondolhatták, hogy az árat indokolja, hogy legalább közel van az egyetemhez, mely köztudottan a bérleti díjak gravitációs központja.

Egyedül nem megy?

Emelkedik az ár, ha nem szeretnénk, hogy idegen lakótársaink kiigyák a sört a hűtőből, és helyette penészes ételhordó fogadjon hazaérve. A másoktól független élet kényelméhez lényegesen többet kell kivenni a locsolópénzből. 

A hirdetések ebben az árkategóriában hemzsegnek a bútorozatlan ingatlanoktól, ahol egy tűzhelyen, egy kádon és néhány régi radiátoron kívül semmit sem kapunk. Tegyük hozzá, nem kell sokat bajlódnunk a bútorok cipelésével, az ebben az árban bérelhető 30-35 négyzetmétert nem lesz sok idő telepakolni.

Ha nem szeretnénk Debrecenig cipelni kedvenc ágyunkat, és egyből belecsöppennénk a nagyvárosi életbe, bútorozott lakást is kibérelhetünk 120 ezer alatt. Ehhez bizony számos kompromisszumra lesz szükség.

Ha a berendezés új, és még a szoba is ki van festve, szinte biztos, hogy egy-egy fotón mégis felbukkan egy régi nyílászáró, beépített szekrény vagy egy ósdi gázkonvektor. Ha minden stimmel, kiderül, hogy egy 28 négyzetméteres lakásba szerettünk bele, ami egy óvoda és autószerelő műhely mellett található. Természetesen vannak jó áron elérhető albérletek, ám azok szinte pár óra alatt elkelnek. Volt, hogy már a meghirdetés napján ránk csapták a telefont, mondván: nem aktuális. Másfél szobás lakásokról van szó 140 ezer forintért.

Irreális bérleti díjak

Kétszázhúsz felett már kezdik elhagyni a valóságot a bérbeadók: még ezen ajánlatok között is kikandikál egy régi beépített szekrény, harmonikaajtó vagy egy frissen festett faablak. De ne legyünk szőrösszívűek: végül is az egyik szülő fizetése már biztosítja csemetéjének a kényelmet.

Az ingatlanközvetítők oldalán hellyel-közzel reális piaci áron találhatunk lakást, túlárazott gyöngyszemek azonban szép számmal vannak az albérleteket tömörítő Facebook-csoportokban. Így bukkantunk 185 ezerért olyan kétszobás lakásra, amelyet leselejtezett bútorokkal rendeztek be. 

A trükkös eladók gyakran kihasználják a helyismeret hiányát, számos hirdetés külföldi vagy vidéki diákokra épít, akik nem feltétlenül vannak tisztában a piaci viszonyokkal, és a sürgető idő miatt rossz ajánlatokba is belemennek. 

Inkább mosolyfakasztó, mint dühítő, hogy a cselesebb főbérlők a hátrányokat is előnyökre fordítják. Így találtunk olyan lakást, ahol nincs lift, „de kell ennyi testmozgás naponta”, vagy csendes zöldövezetben van „ingyenes madárcsicsergéssel”. De olyanra is bukkantunk, amely valamilyen varázslatos módon „minden egyetem közelében” van.

Járulékos költségek

Az albérlet árához még csapjuk hozzá a közös költséget és a rezsit, ami felől érdemes előre érdeklődni, mert jócskán árnyalhatja a képet. A Debreceni Egyetem valamennyi kara környékén szép számmal találni tízemeletes lakótelepi paneleket, a távfűtésre rámehet a családi ezüst, ráadásul a csótányok is igencsak kedvelik. Szerencsés esetben gázfűtéses társasházi lakásra bukkanunk, ahol a szeméttárolót az épületen kívül helyezték el.

A kéthavi kaució alap, ezalatt csak olyan lakást találunk, amiben amúgy is lehetetlen kárt tenni. Beköltözéskor a tárgyhó kifizetése is szükséges, így ha szobát szeretnénk, 135 ezer forint alatt el se induljunk Debrecenbe. Lakás esetén jó, ha van legalább félmillió a malacperselyben. Ráadásul a bérbeadóval gyakran egyéves szerződést kell kötnünk, vagyis a szünidőben és a nyári hónapok alatt is fizetni fogunk az üres a lakásért. Vagy marad a bejárás: kicsit körülményes, de legalább a vármegyebérlettel tudunk spórolni.