Rekordszámú látogató a debreceni vidámparkban – régi korok majálisa - fotókkal

A munka ünnepe néhány évtizede felvonulással, piknikezéssel telt.

Van, ami nem változik: a debreceni vidámparkba ma is szívesen betérnek a majálisozók

Forrás: Illusztráció: Napló-Archív

Néhány évtizeddel ezelőtt a május elsejék – legalábbis közösségi élményként – Debrecen (illetve a nagyobb városok) központjában kezdődtek; a Piac utcán (akkori Vörös Hadsereg útján) lelkes (vagy kevésbé lelkes) emberek vonultak transzparensekkel, piros zászlókkal, útjuk végén integetve a dísztribünön helyet foglaló elöljáróknak, az MSZMP helyi prominenseinek. A többezres tömeg az itt működő gyárak és intézmények dolgozóiból, családtagjaiból állt.

Kezdetben kötelező jelleggel kellett az üzemeknek, iskoláknak, egyéb munkahelyeknek részt venniük az eseményen, később ez valamelyest lazult. A rendezvény demonstrálta, hogy a munkásokat megbecsülik, ők jól érzik magukat, az ország kiválóan működik, és úgy általában, mindenki boldog.

A felvonulás után (hacsak nem volt nagyon rossz az idő), a Nagyerdőn folytatódott a program már lényegesen kellemesebben: az emberek piknikeztek, gyönyörködtek a néptáncműsorban, fagyi/vattacukrot/lufit vettek a gyereknek, befizettek egy-egy körre a vidámpark valamelyik járékára.

Ebédre pedig a szinte ikonikussá vált sör-virsli/debreceni páros menüt fogyasztották; a többire nemigen, erre azonban máig nosztalgiával gondolnak sokan.

Fellapozva a Hajdú-bihari Napló régi számait, elsőre az tűnik szembe, hogy bár május elseje ünnep volt, a lap mégis megjelent, mégpedig ünnepi kiadásban: a fekete-fehér dizájnt ilyenkor piros betűk tarkították. A május másodikai lapban aztán halálosan unalmas beszámolókat találhatunk a felvonulásról, mely rendkívül felemelő volt, az azt követő majális pedig csak fokozta az emberek örömét. Összeállításunkban régi lapokból válogattunk egy csokorravalót.

Ilyen volt a régi idők majálisa

Fotók: Napló-archív

Egyre szelídült

Többek közt megtudtuk, hogy éppen 60 éve, 1963. május 1-én 80 fillérbe került a lap (és a cím rálógott a képre – ma ez nagyon furcsán hat), továbbá nyilatkoztak az élen járó üzemek igazgatói, elmondva, milyen kiválóan teljesítenek a szocialista versenyben. 1965-ben az újságban felidézték a régi, harmincas évekbeli ünnepeket, az akkori május 1-ről pedig május 4-én tudósítottak, aszerint ötvenezren vonultak fel Debrecenben.

Az 1970. május elsejei lapban a marxizmus-leninizmus legyőzhetetlenségének üzenetét adta át az ünnepi köszöntő, majd a másnapi számból megtudhatták az olvasók, hogy – a felvonulás után – rekord 27 ezer ember szórakozott a debreceni vidámparkban.

Az 1980. május 1-én megjelent Naplóban Május ünnepén címmel Zsurovits Sándorné, a szakszervezetek megyei tanácsának titkára írta le magvas gondolatait, és mivel ez a nap vasárnapra esett, a lapban egyúttal az édesanyákat is köszöntötték. 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán már nem volt ünnepi szám, az Alföld Ifjúsági színpad műsora az akkori romániai helyzet ellen tiltakozott, a nagyerdei majálison pedig megjelentek a frissen alakult pártok, az MDF és az SZDSZ standjai.

A 2000. évi május 2-ai Napló majálisról szóló beszámolója akár ma is készülhetett volna: színes, könnyed, politikamentes.

SzT