Kész csoda: öt egészséges bárányt ellett a földesi gazda juha – fotókkal, videóval

Nagy Norbert Zsolt évek óta foglalkozik juhtartással, de akkora öröm még sosem érte, mint idén februárban.

Forrás: Czinege Melinda

A Földesen élő Nagy Norbert Zsolt már gyermekkorától kezdődően – előbb iskola, később munka mellett – foglalkozott állattartással. Nem tanult az efféle tevékenységről, szakkönyvek helyett tapasztalatok, sikerek és kudarcok árán ismerte meg és térképezte fel ezt a világot. Jelenleg is a főállása mellett foglalkozik az állataival, földesi otthonában komplex farmot épített ki: kutyák és macskák mellett tyúkok és libák, nyulak és galambok, birkák és egy póniló nevelkedik náluk. Komolyabban 2014 decembere óta foglalkozik a juhtartással, akkor édesapja halála után ő karolta fel a családi gazdaságot.

Az állományáról 2017 óta teljes nyilvántartást vezet, pontosan tudja a feljegyzésekből, hány születés vagy eladás történt, mekkora súlygyarapodást mutattak a jószágai, vagy éppen, hogy mekkora az elhullás. Utóbbival szerencsére nem igen kell elszámolnia a gazdának, ugyanis 2021 májusa óta 114 élve született bárányából egy sem hullott el, mindössze két bárány született életképtelennek, és egy vetélést kellett feljegyeznie.

Új jövevények a földesi farmon

Fotók: Czinege Melinda

Átadja az örökölt tudást

A Haon különleges alkalomból tett látogatást a Nagy családnál: február 7-én ötös ikerbárányt ellett a gazdaságban egy francia fajta anyajuh. (Mondanánk, hogy a legifjabb jövevényekhez érkeztünk, de időközben tovább gyarapodott a juhállomány, így azt mondhatjuk: a legkülönlegesebb esemény hívott minket a gazdához.)

Érkezésünket a kapuban izgatottan várta Norbert és élettársa, Ágnes, valamint két gyermekük, a nyolcéves Dominik, és a háromesztendős Dorina. Miután megismerkedtünk a portán élő négy- és kétlábúakkal (akikkel olykor óvodás csoportok is találkozhatnak), a telek végében álló hodály felé vettük az irányt. Itt jelenleg 68 anyajuh, két tenyészkos és 52 bárány él. Nem sok ilyen családi portán járhatunk, manapság egyre kevésbé elterjedt az állattartás a falvakban. – Belőlem ezt a szeretetet, elhivatottságot még nem sikerült kiölni. A nevelést, amit én kaptam, a gyerekeimnek is át szeretném adni – jegyezte meg a gazda.

– Semmi kétség nem volt bennünk efelől: a két lurkó otthonosan mozgott a jószágok között, sőt, Dominiknak saját vasvillája is van, hogy segíthessen apjának. Nálunk nem a telefonos játékban van farm, hanem élő egyenesben – mondták a szülők.

Segíteni kellett az anyaállatot

A gyerekek a hodályban is feltalálták magukat, míg mi csodáltuk az újszülött bárányokat, a gyerekek részt vettek az etetésben. A kis jövevényeket tápszerrel cumiztatták, a nagyobbaknak tápot adtak.

Az ötös ikerbárányok és anyjuk (akit még Soltról, Németh János gazdától vásárolt a földesi családapa) elkülönített részen vannak most a hodályban. Az anyaállat már hosszú hetek óta így tölti a mindennapokat, hiszen fontos volt számára a többi jószágtól elkerített, nyugalmas hely. Bár a többi állattól jobb most távol maradnia, a család „bejárós” az elzárt területre. Nem fél tőlük az anyajuh, jól tűri az emberek közelségét, még kollégánk vakuvillanásai sem ijesztették meg. Az öt pici pedig már most szó szerint kezes bárány, magunk is felvehettük őket. (Nem kell – és talán nem is lehet – leírni azt a szívmelengető érzést, amikor egy ilyen, az egyke újszülött társaitól jóval kisebb állat nyugtató szívverésével a kézben kikapcsol az agy, megnyugszik és elcsendesül minden gondolat.)

Norbert megosztotta velünk a legizgalmasabb órák történéseit is. Elmondta, hogy február 6-án a szokásos esti etetést követően már sejtette, hogy nem sok idő van hátra az ellésig, így akkor már készenlétben volt szinte minden pillanatban.

A hodályban elhelyezett kamerákon keresztül éjjel is figyelte az állatot, végül hajnali ötig kellett várni a pillanatra. Kiderült: jól tette, hogy résen volt, mert az anyaállat segítségre szorult.

– Egy kicsit megijedtem, mivel a bárányok eléggé össze voltak gabalyodva az anyaméhben. Végül mindenki épségben túlélte a szülést. Ilyenkor előfordul, hogy az anya elfordul a kicsiktől, de ez a juh nem így tette. Folyamatosan figyel a bárányokra most is. Amióta juhokkal foglalkozunk már három alkalommal volt hármasiker bárányunk, de ilyen, hogy öten legyenek, még sosem volt korábban. Felemelő érzés volt ott lenni a születésükkor, és mérhetetlen boldogsággal tölt el, hogy átélhettem. Annak is örülök, hogy a két gyermekem, Dominik és Dorina is részesei lehetnek ennek a csodának, mert úgy gondolom, hogy ezt a különleges eseményt soha nem fogják elfelejteni – mondta.

Norbert egyet biztosan állít: ez a csoda nem történhetett volna meg a sok ráfordított idő, valamint a családja segítsége nélkül. Mint mondta, korábban sokat mondogatta: semmi sem lehetetlen, és most 38 évesen újra gondolta ezt a mottót.

Míg a gazda a jószágok között ténykedett, Ágnes elmondta, hogy tőle azért távol állt ez az életforma, de mikor megismerte Norbertet és az életét, akkor úgy érzete: haza talált. Napközben ő foglalkozik a jószágokkal, és nagyon szereti. – Nem is tudom, hogy míg nem ezzel foglalkoztam, mivel telt el az idő – gondolt vissza a régi emlékeire. Mint mondta, korábban veteményesük is volt a ház végében, azzal is szívesen foglalkozott. Norbert azt mondta, idén a nehéz gazdasági helyzet miatt a terv szerint hatvanra csökkenti az anyajuhai számát, de fel nem adja a gazdaságot soha.

BBI