Ha számot vetünk, azt vegyük sorra: miért lehetünk hálásak

Megtelt a Debreceni Református Nagytemplom december 31-én 16 órakor hívőkkel, sokan voltak kíváncsiak a 2022-es esztendő utolsó istentiszteletének tanítására.

Az óévi istentiszteleten Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette az igét. A püspök-lelkipásztor az alkalom alapigéjére támaszkodva, Pál apostol rómaiakhoz írt levelét idézve arra mutatott rá: Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Mint mondta, nagy szükségünk van erre az igeszakaszra akkor, amikor visszatekintünk a mögöttünk lévő esztendőre. Összegezve mindazt, ami az elmúlt hónapokban történt úgy fogalmazott: odalett a biztonságérzetünk.

– A sokarcú bizonytalanság vesz körül bennünket. Olyan dolgok kérdőjeleződtek meg csak ebben az esztendőben is, amelyeket nem láttunk, amelyekre nem számítottunk, nem is gondoltunk, amelyek még a nagyon magabiztosakat is sokkal szerényebbé tették. Nemcsak embert próbáló időket élünk, hanem a hitünket próbára tevő esztendők köszöntöttek ránk – szólt a gyülekezethez.

Szavai szerint éppen ezért van nagy szükség most arra, hogy megtaláljuk azt, ami a mélységes elbizonytalanodásban mégis megdönthetetlen biztonságérzetet adhat nekünk.

Isten szeretete megtapasztalható valóság

Visszautalva az alkalom alapigéjére, emlékeztetett: Pál apostol határozottan, megingathatatlan meggyőződéssel és biztonságérzettel tekinthetett vissza az életére. – Ha Isten velünk van, senki és semmi nem képes arra, hogy végképp ellenünk legyen – mondta, kiemelve: ha valakinek Istene van, akkor mindene van. – A keresztyén ember, ha hisz benne, akkor minden egyebet tőle kap. Hazát és házat, szabadságot és táplálékot, jelent és jövendőt, tehetséget és anyagi javakat, hivatást és alkotást, nyersanyagot és készterméket, nevelést és művészetet, egyszóval mindent – szólt. A püspök-lelkipásztor emlékeztetett: csak Istennel tudunk élni az élet ajándékaival, nélküle képesek vagyunk arra rontást hozni.

Beszélt Isten szeretetének erejéről is. – Erősebb, mint az emberi logika. Ez a szeretet nem egy idea, egy álom, amit kergetünk, hanem megtapasztalható valóság, ami megkérdőjelezhetetlen – fogalmazott Fekete Károly.
Összegezve úgy szólt: ennek a sokarcú bizonytalanságot hozó esztendőnek a végén semmi más nem tudja a bizonytalanságunkat újra stabilizálni, csak az Úristen megkérdőjelezhetetlensége. – Az Isten bennünk van, ezért az előttünk álló ismeretlen jövőre nézve is ő lehet a mi reménységünk. Csak az Isten szeretetére hivatkozzunk, mert az életünk terhelési próbáit egyedül az Isten szeretete állja ki, semmi más – zárta a püspök-lelkipásztor az óévi igehirdetését.

Nem mindegy, hogyan telik az idő

Délután 18 órakor már a Szent Anna utca felől érkező kongás hívogatta a híveket, ezúttal ünnepi hálaadó szentmisére, melyet Palánki Ferenc debrecen–nyíregyházi megyés püspök mutatott be a katolikus székegyházban. – Szilveszter estéjén elmélkedni szoktunk a múló időkről, hogy gyorsan peregnek életünk évei. Milyen érdekes, hogy egy-egy perc milyen nehezen telik, míg az évek elröpülnek – elmélkedett a püspök, majd így folytatta az ünnepi gondolatokat: az idő, ami múlik fölöttünk, nem mindegy, hogyan telik.

A megyés püspök a december 31-én elhunyt XVI. Benedek pápa egyik sarkalatos gondolatát idézve emlékeztetett arra: a mai világnak az a problémája, hogy nem ismeri el az abszolút igazságot. Rámutatott: amikor Jézus megszólít bennünket, akkor nem a szemünkre veti a bűneinket, hanem meghív a jóra, arra, hogy szeressünk, hogy ragaszkodjunk hozzá, az ő igazságához. – Azt mondja Benedek pápa, a mai világban a tolerancia diktatúrája van. Mindent tolerálni kell, mindenkinek a nézetét, az életformáját, a meggyőződést, s tulajdonképpen jól is van ez így. De mindezek csak egy dolgot nem fogadnak el, mégpedig azt, hogy vannak olyan emberek, például mi, keresztények, akik hiszik, hogy van olyan, hogy abszolút igazság. És mindent őhozzá kell mérnünk, és ha őhozzá mérjük az életünket, a cselekedeteinket, a szavainkat, a szeretetünket, akkor nem élhetünk akárhogy. Mert az életünk évei akkor válnak teljessé, hogyha minden pillanat szeretetben telik. És ez a szeretet az, amiben Jézus érkezett erre a világra, ez az szeretet az, ami örömöt ad minden embernek – fogalmazott. Erről a múlhatatlan örömről szólt a megyés püspök egy héttel korábban a karácsonyi éjféli misén, akkor példát hozott, mely szerint bár hajléktalanként született a világ megváltója, a születésének öröme elvehetetlen. – Erre hív meg bennünket az elkövetkezendő évben az Úr, erre tanít, erre akar elvezetni – mondta.

Palánki Ferenc év végi hálaadó gondolataival az elmélkedésre, a számvetésre buzdította a hívőket. Arra kért mindenkit, hogy a csendes percekben ne a rosszra gondoljanak, helyette azt gondolják végig, mi az, amiért leginkább hálásak lehettek az elmúlt esztendőben. 

BBI