Reszkessetek, szaloncukrok! – Az adventi vásár kínálatából kóstolgattunk

Volt olyan, amit a szomszédoknak osztogatunk, és olyan is, amit a szekrényben dugdosunk a barátok elől.

Forrás: Kiss Annamarie

Hatalmas bátorság vall arra, aki manapság a túlkínálat közepette megkockáztatja a szaloncukor vásárlást. A kilónként 6 és 15 ezer forint közé eső kötelező karácsonyi csemege bizony költséges zsákbamacska. A Haon munkatársai márkát, árat és félelmet nem ismerve kísérleti nyulakká váltak, és az egészségügyi következményeket vállalva egy tucatnyi szaloncukor dózist adagoltak magukba.

Társadalmi célú kóstolási kísérletünk során azt kerestük, melyik termék fog még az első földre hullott tűlevél előtt eltűnni a fára akasztott csomagolásból, és, hogy melyik fog jövőre a spájzból kopogtatni, hogy beolvasszuk a zserbó tetejére.

Az első megkóstolt példányról sokat elárul, hogy szerkesztőségünk tagjai szinte mindannyian különféle ízre tippeltek – tejkrémes, banános, marcipános –, de azért egészen ehetőnek bizonyult: ő volt a madártejes szaloncukor. Felismerhetetlensége ellenére a töltelék nem volt rossz, a csokija azonban inkább a szilárddá sűrített vízre emlékeztetett.

A következő versenyzőt kóstolás nélkül is felismertük: bevonat nélküli, és akkora kockákban volt rajta a kristálycukor, mint amilyet a 80-as évek árkád játéktermeiben lehetett látni. Egyértelműen retró zselés, de hozta, amit ígért. Próbáltuk a klasszikus csokibevonós változatát is. Épp olyan, mint harminc éve. Feltehetően akkor sem nagyon tartalmazott valódi gyümölcsöt, de az idő mindent megszépít.

A kókuszost is könnyű volt felismerni. Nyomokban még némi reszeléket is tartalmazott, de biztos, ami biztos, kellőképpen megcukrozták, így esélyes, hogy a gyerekek kedvence lesz.

Jellegzetes a mogyorókrémes is. Bársonyos töltelék, selymes csoki. Duruzsolva csábít, akár egy első randevún. Tíz év házasság után viszont már nem szépít az ember. Ekkor már a marcipánosnak beállított, laboratóriumízű, tartósítószerrel dúsított édességszerű készítmény jár. Kihűlt vacsorák, kihűlt románcok jutalma.

Attól, hogy a közepes árkategóriájú mákos bejglit diósnak ítéltük meg, az egyik legjobb darab volt a felhozatalból: lágy belső, meglepetésként pedig kipukkan egy mazsola a fogunk között. Remek! A forralt bor fantázianevet viselő sem tehet arról, hogy konyakmeggyesnek hittük. Mentségünkre szóljon, a második után már csökken a reakcióidő. Különben a csapat ezt találta egybehangzóan a legjobbnak. Jó lehet az ízlésünk, mert ez is került a legtöbbe.

Kísérő gyanánt egy szilvapálinka ízű szaloncukorral folytattuk a sort. Nyilván ez is közkedvelt volt, de ez esetben az elemzésre kisebb figyelem jutott. Már kezdtük erősre enni magunkat, amikor bevitt az arcunkba egy istvánosat az izmosra sikerült hazai. Csípős, mint a kutyafüle paprika, és halálos, mint a kaliforniai kaszás. Kapszaicin-függők karácsonyi küzdősportja. Kóstoltuk a legyengített változatát is, valakinek csokis-magyarosnak, másnak gyömbéresnek tűnt. Kevésbé volt mulatságos a reakció, de biztos, hogy hamarabb el fogják kapkodni a konyhaasztalról.

A következő is gyömbéres, illetve tejcsokis. Vagyis nem, nugátos. Valójában kiderült: gesztenyés. Valószínűleg összekeverték az aromákat a laborban, de nem mindenki utálta. Épp olyan, mint egy Instagram-celeb: nem tudni, mi van a cukormáz alatt, kicsit mű, de valakinek ez jön be.

Hasonlóképpen a giandujást akkor sem találtuk volna el, ha egy székhez kötözve Last Christmas-t hallgattatnak velünk. Ez mindössze a cukrászati ismereteink hiányának tudható be. Utána olvasva valóban érződött rajta, hogy megalkotója a kakaó egy részét mogyoróliszttel helyettesítette, egyfajta pirított mogyorós pasztával megbolondítva. Csokija kellemesen olvadós, anyai szeretettel vigasztal az előző után.

Az aszalt szilvás-dióst is nehéz volt betájolni, de a végére már tapasztaltan vállat vontunk. Végül is nem mindegy, minek nevezi magát? Élvezzük, ami jó, és ha néha műanyagízű szaloncukrot dob elénk az élet, nevessünk azon is, és menjünk tovább.

Már csak egy kérdés maradt: a pálinkásból vagy a forralt borosból maradt még?

Hajnal László