Pszichológustól és családanyától kértünk tanácsot a karácsonyi ajándékozásra

Kiskarácsony vagy nagy, jut szép könyv és labda a fa alá vagy a kisült kalács már önmagában ajándék, a Szenteste minden házban másképp jön el. Annyi bizonyos, hogy mindannyian törekszünk ilyenkor a szeretteink számára örömtelivé tenni az ünnepet.

A világ varázslatán, a Megváltó megszületésén túl a szülőkkel történik egy másik varázslat: titkos ügynökké válnak, és a hetekig rejtegetett ajándékot észrevétlenül helyezik a fa alá. Az odakerülésről a felnőttek megannyi történettel színezik a gyermeki várakozás időszakát. Egy négygyermekes édesanyát és egy pszichológust kérdeztünk arról, hogy hogyan érdemes kommunikálni a gyermekkel azért, hogy a varázs se vesszen ki a történetből, és az ünnep lényegéről se csússzon át a fókusz az ajándékra.

Végül cinkostársak leszünk

A kisgyermekek mágikus világban élnek, ahol bármilyen csoda megtörténhet, ezért nincs hasznukra a túl korán rájuk kényszerített észszerűség, ne vegyük el tőlük az ünnep csodáját – tanácsolja Síró Ágnes pszichológus, családterapeuta. Olyannyira igaz ez, hogy a kisebbeket sokszor még a tények sem zavarják meg a szilárd elméleteikben. A pszichológusnak egy fiúcska mesélte, hogy sajnos látta, amikor az apukája az ő cipőjébe tette csomagot, bezzeg a szomszédhoz az igazi Mikulás vitte a csokikat az éjjel.

A pszichológus sokszor hangoztatott mondata ezúttal is kiemelendő: egyetlen kérdést sem hagyhatunk válasz nélkül. Mint mondta, előbb a technikai kivitelezés lesz gyanús a csimotáknak, majd egyre kevésbé hiszik a meséinket, végül eljön az fejlettségi szint is, hogy bár tudják, sem a fát, sem az ajándékot nem a Jézuska hozza, de még cinkostársaink maradnak egy ideig, különösen, ha kisebb testvéreik is vannak. A kezdeti fázisban még varázsolhatnak a szülők történetekkel, de az egyértelmű szembesítéskor, amikor elhangzik a kérdés, hogy „Anya, apa, ugye, ti adjátok a csomagot?”, már felesleges a tagadás. Minden szülő megérzi, mikor van ennek itt az ideje.

Nehéz ajándékozni

Az ajándékok kapcsán is beszélgettünk Síró Ágnessel. Azt mondta, rendkívül fontos, hogy ne az ajándékok nagysága, pénzbeli értéke határozza meg, örömünnep lesz-e a karácsony. Nehéz ma meglepetést szerezni a gyerekeknek, mert az adásnak nem olyan kiemelt alkalma a december 24-e, mint néhány generációval ezelőtt. A kicsik év közben is sok mindent megkapnak, de mindig akadnak vágyaik, amiket ilyenkor teljesíthetünk. A szakember kifejezetten ajánlotta azokat a játékokat, amikkel a család közösen tud időt tölteni, hatalmas a kínálat a társasokból. Felhívta a figyelmet arra, hogy ne árnyékoljuk be a karácsony fényét a hiányosságokra fókuszáló ajándékokkal. Egy rosszul olvasó gyereknek például semmiképp ne vegyünk kötelező olvasmányt, még ha felnőtt fejjel hasznosnak is tűnhet.

Mint hangsúlyozta, a gyerekeknek szüksége van erre a varázsvilágra, a mágikus korszak a személyiségfejlődésük egyik állomása, amit az ünnepen csodálatosan meg tudnak élni.

Kalendárium helyett terepasztal

A Csabalik család otthonában négy héttel Jézus születése előtt történik az első bűvös esemény: egy reggelre megjelenik egy terepasztal, rajta a szentpárral és a még távoli betlehemi istállóval. A rendhagyó adventi kalendáriumon aztán minden éjjel változik valami. Egyre több szereplő lesz, József és Mária pedig minden nappal közelebb kerülnek a kisded születésének helyszínéhez.

Ebben az időszakban biztosan nincs gond a Csabalik gyerekek ébresztésével, a csodavárás irigylésre méltó gyermeki örömével futnak le reggelente a lépcsőn, hogy felfedezzék az újdonságokat. Az asztalon mindennap találnak egy borítékba rejtett mesét és egy érdekes teendőt, amivel észrevétlenül ők lépdelnek egyre közelebb az ünnep lényegéhez, a szeretethez.

Aznap, amikor a „Jézuska” földi segítőjével, az édesanyjukkal beszéltem, egy hajléktalan bácsihoz készültek finomságokkal. Van, hogy az üzenet szerint együtt elmennek a templomba imádkozni valakiért, máskor az a feladat, hogy válasszanak valamit a Mikulás-csomagból, és adják oda másnak, vagy épp közös délutáni kézműveskedésre biztat a cetli. A nap első fele tehát ennek vágyával telhet.

A reggeli alatt Nagy Zsófia, a nyolcéves Cseresznye, az ötéves Bodza, a hároméves Jeles Mátyás és a másfél éves Szilas Szabolcs édesanyja felolvas egy mesét, amiben a tündérekkel, manókkal és egyéb varázslényekkel cimboráló négy főszereplő jellemvonásai, érzései, életeseményei meglepően hasonlítanak az említett gyerekekére.

Lélekfényben az ünnep

Zsófi elmondta, sokat beszélgetnek a Megváltóról, a gyerekek tisztában vannak a ténnyel, hogy a karácsony legfontosabb eseménye az ő születése, ám az ajándékot náluk nem a Jézuska hozza, mert a nagy családi körben, a több helyszínes ünneplésben tarthatatlannak ítélte az e körüli mesét. Az adventi mindennapos csodamorzsák nyomán egyébként sem a szentestére koncentrálódik a nagy öröm és várakozás náluk. Ők a szeretteiket általában kézműves ajándékokkal, éghető gyurmából készült gyöngysorral, festett fakorongokkal, sógyurmába nyomott tenyér- és talplenyomatokkal lepik meg.

– Nekem mindig igényem volt arra, hogy az ünnepet lelkileg élhessem meg igazán. Tudatosan választottam református gimnáziumot, és elmentem templomi adventi alkalmakra. Az ott megéltek hozzájárultak ahhoz, hogy hasonló fénybe helyezzem a karácsonyt a gyermekeimnek is – fogalmazott az újságíró, riporter.

Legidősebb kislánya kétéves volt, amikor először épített papírgurigákból kastélyt adventi terepasztal gyanánt. A tematika minden évben más, változtak az eszközök és az asztalra meredő csillogó szempárok száma is növekedett. Annyi bizonyos, hogy a szent pár december 24-én célba ér, és megszületik a megváltó. Hogy addigra mennyire béleltük ki szívünk jászlát neki, rajtunk áll.

HaBe