Ezek az emberek egy egész város megbecsülését érdemelték ki

A cívisvárosban a különböző szakterületek kiválóságainak osztottak ki díjakat október 23-án, az 1956-os forradalom és szabadságharc 66. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi közgyűlésen, a Kölcsey Központban – ahogy arról beszámoltunk.

Összeállításunkban Grela Alexandra, Kerezsi Antal, Dobszai Jenő, Kozák Luca, Juhász Lajos, Barnáné Rossi Márta, Deák Józsefné és Barcsa Lajos szerepel. (Kerestük a többi kitüntetettet is, de különféle okokból nem tudtak nyilatkozni.)

Csokonai-díj

Grela Alexandra Lengyelországban született, 2005 óta él Debrecenben, 2008-tól a Medgyessy Ferenc Gimnázium, Művészeti Szakgimnázium és Technikum művésztanára. Pályája festőként indult, az utóbbi években a magyar illusztráció egyik meghatározó alakjává vált. Bár laudációjából kiderül, az I. Budapesti Illusztrációs Fesztivál fődíját, a 2021-es „Év illusztrátora” címet is birtokolja, és 2022-ben illusztrátorként felkerült a Nemzetközi Ifjúsági Könyvtanács „dicsőséglistájára”, nem ezeket említi elsőként, hanem egy kisfiú szeme csillogásáról és dicséretéről szól, amikor arról érdeklődünk, hogy mire a legbüszkébb pályája során. 

A fővárosban egy könyvhét alkalmával ment oda hozzá egy hétévesforma ifjú olvasó, aki azt mondta neki: te vagy az én hősöm. Alexandra számára ez a legemlékezetesebb elismerés. A jövő grafikusainak azt tanácsolja, csak akkor kezdjenek ebbe a szakmába, ha kellő szorgalmat és kitartást éreznek magukban. – Aki képes sokat dolgozni, és olyan boldoggá teszi a rajzolás vagy festés, mint engem, annak érdemes belekezdeni – mondta.

A Bürkös Zenekar jövőre ünnepli negyed évszázados fennállását, a mögöttük álló hosszú évek azonban nem semmit koptattak az elismeréseik értékén. A zenekar vezetője, Kerezsi Antal a HAON-nak úgy fogalmazott: nagyon meglepődtek, hogy ők vehették át a napokban az egyik Csokonai-díjat, s hálásak érte Debrecen városának. 

– Ez a kitüntetés fontos bizonyítéka annak, hogy elismerik a munkánkat, a legfontosabb elismerés számunkra mindig a taps marad, a közönség elismerése a munkánkért – mondta. A Bürkös Zenekar prímása kitért arra is, hogy sikerekben leginkább az utóbbi tíz évben volt részük, de mivel sokat dolgoznak, sok díjat is elnyertek már. – Az éltet bennünket, hogy őrizhetjük és az országot járva be is mutathatjuk a hagyományainkat egy olyan közösséggel, melyet több évtizedes, gyerekkori barátság kovácsolt zenekarrá – fejtette ki.

Hajós Alfréd-díj

Dobszai Jenő és Kozák Luca is a debreceni sport hírnevét öregbíti.

A Hajós Alfréd-díjat olyan szakemberek kaphatják, akik a verseny- vagy szabadidősportban, az utánpótlás-nevelésben, sportvezetőként vagy edzőként magas színvonalú munkát végeznek, illetve azok a sportolók, akik kimagasló eredményeket értek el. Idén mindkettőre volt példa, hiszen Dobszai Jenő, a DSI Debrecen fiú kézilabda-szakosztályának vezetője, illetve Kozák Luca olimpikon atléta vehette át a kitüntetéseket.

Dobszai Jenő a Kazinczy Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként igazi kézilabda-fellegvárat épített ki. A Debreceni Sportcentrum-Sportiskola fiú kézilabda-szakosztályának az irányítását 2015-ben vette át, edzőként több országos bajnokságot is nyert tanítványaival. – Nagyon jólesett, hogy egy összegező életműdíjat vehettem át azért, amit a legjobban szeretek – nyilatkozta a HAON-nak az elismerés kapcsán.

Dobszai Jenő azt is megemlítette, hogy a Hajós Alfréd-díjat kicsit talán még „magasabb polcra teszi”, mint az eddig megszerzett érmeket, elismeréseket. – Ebben nemcsak a számszerű eredmények vannak benne, hanem amit különböző területeken és beosztásban a testnevelésért, az utánpótlásért és diáksportért tettem – fogalmazott.

A szakember elmondta, jelenleg a válság kezelése a legfontosabb feladatuk a DSI Debrecennél, hogy a gyerekeknek továbbra is legyen hol edzeniük. – Sajnos kicsit romlani fognak a körülmények, de amíg lesz olyan terem, ahová beengednek minket, addig kézilabdázni fogunk – jelentette ki. Majd hangsúlyozta, hosszabb távon ugyanaz a küldetésük, mint eddig: minél több fiatalt nevelni a magyar utánpótlás számára.

A debreceni atlétikával egybeforrt Kozák Luca neve, aki számos világversenyen képviselte már a várost és hazánkat. A müncheni atlétika Eb-n, idén augusztusban szenzációs versenyzéssel, saját országos csúcsát beállítva lett ezüstérmes 100 méter gáton. – Egy másfajta visszacsatolás az, amikor egy kicsit tágabb környezetből érkezik az elismerés. Nagyon örülök, hogy Debrecen városa követi és díjazza a munkásságomat, hatalmas megtiszteltetés ez nekem. Úgy pedig főleg, hogy tavaly az edzőm, Suba László is megkapta ezt a díjat – mondta a HAON-nak.

A DSI Debrecen sportolója arról is beszámolt, hogy a felkészülési időszakának a második hetében jár, és innentől kezdve ez az év az edzésekről és a munkáról fog szólni. November végén, december elején edzőtáborban lesznek, és ha minden a tervek szerint halad, akkor jövő januárban kezdik majd el a versenyzést.

Hatvani-díj

– Örömmel, de meglepődve fogadtam az elismerést, egyáltalán nem számítottam rá, nem is tudtam, hogy felterjesztettek a díjra – közölte érdeklődésünkre dr. Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékét vezető egyetemi docens, aki többek közt természetvédelmi szakok létrehozásáért érdemelte ki Debrecen Város Hatvani-díját. Mint mondta, nem is büszkeséggel, inkább örömmel tölti el, hogy sikerült létrehoznia hazánkban egy természetvédelmi mérnök szakot, amelyet ma már öt helyen oktatnak az országban, és erre ráépülve bő tíz évvel később egy másik újat, a természetpedagógia szakot, amely megint csak egyedülálló, és láthatóan van érdeklődés iránta. – Amikor dolgozni kezdtem az egyetemen, magát a természetvédelem tantárgyat nekem sikerült bevonni az oktatásba; szerencsére gyökeret vert, és abból lett az említett két szak – tette hozzá. Fontosnak tartja, hogy Debrecen Zöld Munkacsoportjában szinte mindenki a tanítványa volt, így rajtuk keresztül az a szemléletmód, amit képvisel, visszaköszön a város épített és természeti környezetének a fejlesztésében.

Felidézte, hogy az elmúlt évtizedekben voltak nagyon sikeres hallgatói, akik országos tanulmányi versenyeket nyertek, akadt köztük Pro Scientia díjas is (ez a hallgatóknak adható legmagasabb kitüntetés). – Nekem öröm, hogy tudtak boldogulni a szakmájukkal, munkájukkal, én a háttérből segítettem őket.

Végezetül elmondta még, hogy 1991 óta irányítja a kar tudományos diákköri tevékenységét mint a TDK Tanács elnöke. 2005-ben a karon alakították meg a Magyar Haltani Társaságot, amelynek dr. Juhász Lajos azóta is alelnöke.

Boncz László-díj

Az ünnepi közgyűlésen Boncz László-díjat kapott Barnáné Rossi Márta, akinek szakmai életútja a DMJV Család- és Gyermekjóléti Központjában kezdődött, ahol kezdetben családgondozóként dolgozott, majd 2016 óta esetmenedzserként tevékenykedik. Portálunk megkérdezte, hogyan érintette őt az átvett díj. – A színpadon egyfajta hálát éreztem a munkahelyem, a szakma felé, hiszen ezen a területen az ember nap mint nap fejleszti azon képességeit, amelyet a magánéletben is sikeresen használhat – fogalmazta meg. Hozzátette, a díj egyelőre még a nappalijában van, még nem találta meg a kitüntetett helyét. 

– A családtagok – különösen a férjem – büszkék rám, illetve édesanyám és a bátyám is elérzékenyült, amikor ennek kapcsán találkoztunk, ünnepeltünk. Az édesapám, aki sajnos már nem él, mindig elismerte a szorgalmamat, ő is nagyon boldog lenne – mondta el Barnáné Rossi Márta. Hangsúlyozta, a díj nagyban motiválja a munkájának további kiemelkedő teljesítésében. – Amikor épp úton vagyok egy krízishelyzethez, mindig az vezet: szentül hiszek abban, hogy az adott helyzetben segíteni tudok, és ez jó érzéssel tölt el. Ami előre visz engem, az a gyermekek mindenek felett álló érdeke. Ez a díj tovább motivál, erősít ebben a hitemben – mutatott rá az esetmenedzser. Majd kiemelte, nem számított ilyen szintű elismerésre. Amikor megtudta, hogy ő kapja a díjat, arra gondolt, hogy sok kollégája megérdemelné, hiszen csapatban dolgoznak együtt mindennap.

Dóczy Gedeon-díj

Deák Józsefné, a Gönczy Pál Utcai Óvoda vezetője a pályája méltó lezárásának érzi és nagy örömmel fogadta a Dóczy Gedeon-díjat. Többes számban beszélt, amikor azt kérdeztük, mire büszke a laudációban olvashatókon túl: a kialakult jó közösségre, amelynek tagjaival együtt érték el, hogy az óvoda vonzó, szerethető, keresett intézmény legyen; sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben a tárgyi feltételrendszerük, minden adott, hogy a gyerekek boldogan töltsék itt az időt; az Örökös Zöld Óvoda címre, ami tükrözi, mennyire fontos számukra a környezettudatos nevelés, és a tornaszobára.

Az igazgató mindig erre a pályára készült. Vallja, ha újrakezdené, akkor is csak óvodapedagógus lenne, nagyon szereti a gyerekeket és minden teendőt körülöttük, ami a személyiségfejlődésükhöz hozzájárul. Mint mondta, sok időt töltött az óvodában vagy annak ügyeivel foglalatoskodva, amihez stabil háttér, a férje támogatása szükségeltetett. Jelenleg a felmentési idejét tölti, de hetente többször bemegy az intézménybe. Bár vannak tervei a nyugdíjas éveire, nehezebben megy az elválás, mint sejtette. Hanglejtéséből kiszűrhető, nem dőlt még el, hogy december 26. után valóban elengedi-e élete egyik legfontosabb színterét, a felsőjózsai intézményt egészen.

– Egy iskolaigazgató speciális helyzetben van, mert az általa vezetett intézményen keresztül értékelik a munkáját – mondta lapunknak dr. Barcsa Lajos, a Debreceni Szakképzési Centrum Mechwart András Gépipari és Informatikai Technikum igazgatója, aki többek között azét érdemelte ki a Dóczy Gedeon-díjat, mert a kor kihívásainak megfelelően folyamatosan képezte magát.

Megkeresésünkre örömének és hálájának adott hangot a felterjesztő szakképzési centrum és a döntést meghozó város vezetősége felé a kitüntetés kapcsán.

– A Mechwart-technikum közössége már kétszer megkapta a Debrecen Város Közoktatásáért díjat, amit volt szerencsém átvenni igazgatóként. Most bár én kaptam az elismerést, úgy éreztem, hogy ebben ugyanúgy benne van az oktatói testület munkája, mint a korábbiakban – fogalmazott. Pályájának kiemelkedő, büszkeségre okot adó pontján kérdésünkig nem gondolkodott, majd szerényen így kerekítette ki a választ: – Ez egy jó hírű iskola, szeretnek ide járni a tanulók, ahogy én is annak idején. Jó érzéssel tölt el, hogy növekedett a tanulói létszám, és sikerült megőrizni az intézmény vonzását, bár nem gondolnám, hogy ez az én érdemem.

Tudható, hogy a Debreceni Egyetem Műszaki Karán mint címzetes docens tanít leendő mérnöktanároknak módszertant. Érdeklődtünk, mit tanácsol azoknak a pályakezdő pedagógusoknak, akik előtt akár olyan szép és tartalmas pályaív is állhat, mint amit ő bejárt. Ezen a feleleten egy percig sem gondolkodott: szeretni kell ezt a pályát, és akkor minden rendben lesz.