Az ebesi család immár a negyedik kutyáját, Gombócot is menhelyről fogadta örökbe

„Sírva fakadtam, mindegyiket hazavittem volna” – vallotta meg Bodnár Zsuzsi.

Forrás: Debreceni Kutyaház-archív

– Jelenleg öt kutyusunknak nyújtunk szeretett otthont, ebből négy menhelyi állat volt, s az első már csaknem két éve került hozzánk – fogalmazott a Haon érdeklődésére Bodnár Zsuzsi, aki a családjával a minap vihette haza az újdonsült kedvencüket, Gombócot a Debreceni Kutyaházból.

Férjével, Loós Tamással mindig is állatbarátok voltak, így egyikőjük számára sem volt kérdés, hogyha kertes házba költöznek, akkor azt szeretnénk, hogy minél több négylábú vegye körül őket.

– Ahogy Ebesre költöztünk, úgy döntöttünk, itt az ideje, hogy megosszuk a szeretetünket olyan kis árvákkal, akik minden egyes nap arra vágynak, hogy gazdira találjanak. Igazából úgy indult az egész történet, hogy van két barátunk, akiknél volt szerencsénk évekkel ezelőtt menhelyes ebekkel találkoznunk. Sokat beszélgettünk velük a magára hagyott csupaszív kutyákról, akik, ki tudja, mit élhettek át addig.

Sajnos sokan közülük olyan körülményekből érkeztek a menhelyekre, hogy azt a legtöbben el sem tudják képzelni – jegyezte meg Zsuzsi. Meghatározó élmény volt számára az első menhelyi látogatás, azonnal sírva fakadt, amikor testközelből látta a gazdátlan kis élőlényeket. Legszívesebben mindet hazavitte volna, ugyanis nagyon nehéz volt választania, de végül sikerült.

Segítenek a személyiségfejlődésben

– Mindnyájan ugattak, bizonyára szerették volna felhívni magukra a figyelmet, ám Mogyi – aki az első örökbefogadott kutyusunk, csak csendben ült és nézett minket. Valóban igaz, az ember megérzi, kit kell választania, ránézel, és azonnal tudod, ő mind idáig csak rád várt, te pedig az ő önzetlen szeretetére – emlékezett vissza Zsuzsi, aki elmondta, többek közt a Mini Mancsok Állatvédő Egyesület gondozottjai közül is fogadtak már örökbe kiskedvencet.

Akkor már a kisfiuk bearanyozta a mindennapjaikat, így ő már négylábúak között nőtt fel. A most hároméves kisfiúnak született két húga, akik jelenleg 9 hónaposak, így az ikerlányoknak is megadatik az, ami az idősebb testvérüknek: megtapasztalhatják, mi az igaz szeretet, hogyan kell jól bánni az állatokkal – ez édesanyjuk szerint nagyon fontos. Kiskoruktól látják, hogy az egyes helyzetekben miként reagálnak a kutyák, nekik hogyan kell viselkedniük velük, és minden bizonnyal a személyiségfejlődésükben is sokat segít a közelségük.

Felvetődik a kérdés: miért döntsünk menhelyes örökbe fogadható állat mellett? – erre gondolkodás nélkül válaszolt Zsuzsi: számukra az elhatározásuk az életet jelenti! Látni lehet a szemükben, hogy mennyire hálásak. Kiszabadulhatnak a kennelből, ahova nem azért kerültek, mert rosszak lennének, egyszerűen elhagyták, kidobták őket, mint egy megunt cipőt, ruhadarabot. Összetört szívvel várják, hogy valaki megmentse őket, ám a legtöbbjük felett csak telnek a hónapok, és nem tudják, mit hozhat a holnap.

– Az utóbbi hónapokban ömlenek be a gazdátlan állatok a menhelyekre, szó szerint katasztrofális a helyzet. Közeleg a szeretet ünnepe, feltehetően többeknek eszükbe jut, hogy kedvenccel kívánják megajándékozni gyermeküket – mondta. Arra kéri a szülőket, hogyha valóban úgy látják, igazi családot tudnának adni az új jövevénynek, akkor keressenek fel néhány menhelyet. Rengeteg kölyökkutya várja, hogy ő legyen valaki számára az igazi, és biztos, hogy hálásabb kedvencet keresve se találnának.