Inkább tanulok a múltból

Százhetvenhárom éve annak, hogy Haynau kivégeztette Aradon a magyar szabadságharc tizenhárom honvédtábornokát. A vértanúhalált halt férfiak neveit szobrok, utcák és irodalmi alkotások őrzik. Nemzeti gyásznapunk megemlékezésein országszerte, de a határainkon túl is sorolják a tizenhármak nevét, idézik utolsó mondataikat. A mai, modern világunkban azonban, ahol a közösségi médiában percenként tárul elénk az információ, szinte bárhol és bármikor választ találhatunk egy-egy kérdésünkre, mégis egyre többen vannak azok, akiknek már nem mondanak semmit ezek a nevek. Olyan világban élünk, ahol úgy válnak ismertté emberek, hogy egy strandon, fürdőgatyában táncolnak. Olyan személyektől idézünk, akik az anyanyelvüket nem beszélik anyanyelvi szinten és a – vélhetően – magasröptű gondolatainak kinyilatkoztatásának csak a végét értjük. A magam részéről ebből én nem kérek, inkább tanulok a múltból, hogy a jelenben tehessek egy jobb jövőért.