Debreceni kisdiákok elárulták, milyen a jó pedagógus

Éppen hét évtizeddel ezelőtt adták át először a kiváló tanítói és tanári okleveleket az ország legjobb oktatóinak, miután egy évvel korábban, 1951-ben minisztertanácsi határozat a pedagógusok munkájának társadalmi elismeréseként június első vasárnapját pedagógusnapnak nyilvánította. 

Jelenleg a kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére adományoznak szakmai díjakat. Ugyan a jeles évforduló mára sokat veszített hivatalos jellegéből, de intézményi szinten a gyermekek minden évben köszöntik a tanáraikat. 

Pedagógusnap alkalmából pénteken ellátogattunk a Debreceni Kinizsi Pál Általános Iskolába, ahol piros, fehér vagy zöld pólós gyerekek köszöntek hangosat: a nemzeti összetartozás napjára emlékeztek a hosszú hétvége előtt. A diákokat arról kérdeztük, szerintük milyen a jó pedagógus. 

Szeret úgy, ahogy vagy 

Tóth-Erdei Szófia Hédi még csak egy éve iskolás, számára a cipőt tökéletesen bekötni nem egyszerű feladat. Azt mondja, sok más mellett ebben is segítségére vannak a tanítói. – Nagyon jól érzem magam az iskolában, van tizenkét barátom. Szerintem a jó pedagógus kedves, szereti a gyerekeket, és jó a munkája is. Sok gyereket tanít az egyetemre – mondta az elsős tanuló. 

– Segítőkész, megértő, türelmes és vicces – Radocsai Noémi Eszter szerint ilyen a jó pedagógus. – Ha nincs jó nap a suliban, akkor a tanár mindig meg tudja nevettetni az osztályt, feldobja a hangulatot – osztotta meg. 

Koda Lívia és Nagy Bálint néhány nap múlva maguk mögött hagyják az alsó tagozatot. Az osztálytársak szerint fontos, hogy a pedagógus türelmes legyen és megértő, jól magyarázza el a tananyagot, lehessen vele beszélgetni, továbbá hogy senkivel ne kivételezzen. A negyedikesek szerint a jó pedagógus mindenkit olyannak szeret, amilyen. 

A nevelés került az előtérbe 

Néhány szakmabelit is szóra bírtunk, ők a mindennapok kihívásairól, a pedagóguspálya szépségéről és nehézségeiről osztották meg gondolataikat. Dávid Attila például azt vallja, ha a diák van a központban, akkor rendben vannak a dolgok. – Mi csak háttér legyünk, aki segíti a gyerekek munkáját – szögezte le, hozzátéve, a tanulók szeretete minden nehézségen átsegíti a pedagógusokat. 

Immár 39 éve áll helyt a pályán Tompa Attiláné Kovács Judit, bár szerinte az elmúlt csaknem négy évtized mintha elröppent volna. Szerencsésnek vallja magát, hiszen a munkájára hobbiként tekinthet. Alsós gyerekeket tanít, és sok év után is imádja azt, amivel foglalkozik. – Csak így érdemes – jegyezte meg. Pályája folyamán sok változást megélt, és úgy érzi, hogy ma nehezebb a dolga, mint kezdő pedagógusként. – A nevelés került az előtérbe. Aki nem tud nevelni, az nem tud oktatni, és az is fontos, hogy a gyerekek mit hoznak magukkal otthonról – osztotta meg gondolatát. A pályakezdőknek üzeni: ne feledkezzenek meg arról, hogy minden gyerek jó valamiben. 

Példaképek ma is 

Nem volt egyszerű a pedagógusoknak az elmúlt két év: a járványhelyzet soha korábban nem tapasztalt kihívásokat állított eléjük. Hunyadiné Antal Anikó szintén több mint három évtizede tanít, és ma fontosnak tartja, hogy a pedagógus képes legyen a megújulásra. Azt mondta, számára példát állítottak egykori tanítói, és úgy véli, van, amiért példák lehetnek ma ők is. A gyakorlati tapasztalat jelentőségét emelte ki, mert mint mondta, 

a számítógép soha nem fogja megmondani, hogy a konfliktust hogyan lehet megoldani, vagy azt, hogy a gyerekek figyelmét miképpen lehet fenntartani. 

A személyes jelenlét fontosságát Piros Zoltán, az intézmény igazgatója is kiemelte. A járványhelyzet elszakította egymástól a tanárokat és tanítványaikat, a tisztes távolságtartás azonban nem csak többletmunkával járt. A közösség ereje, a személyes találkozások hiánya nyomot hagyott a lélekben, éppen ezért egyáltalán nem jelentett nehézséget a visszatérés a járványügyi korlátozások feloldásával. Az, hogy az elmúlt időszak kihívás elé állította a pedagógustársadalmat, nem kérdés, bár – mint minden – ez is hozzáállás kérdése. 

A kihívás pozitív szó az iskolák világában

– vallja Piros Zoltán, aki ma is határozottan állítja: ha ismét választhatna, akkor is a pedagóguspálya mellett döntene, ebben rendíthetetlen hivatástudata erősíti meg. 

Lassan kezdetét veszi a nyári szünet, a vakáció azonban gyorsan elillan, főként a pedagógusnak, aki a tévhittel ellentétben nem dől hátra három hónapra, helyette hetek múlva már az új tanévre készül. A szeptember az igazgató szerint a kezdet, mert mint mondta: a pedagógus olyan, mint a főnixmadár, mely minden szeptemberben újjászületik.

BBI