Georg Spöttle: „Nekünk a békét kell menedzselni”

Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő, a Nézőpont Intézet elemzője a napokban tartott előadást az orosz-ukrán háború kapcsán a debreceni Partium Házban. Az esemény előtt a Hajdú-bihari Naplónak nyilatkozott, lapunknak leszögezte: a háborúból ki kell maradnunk, a Magyar Kormány álláspontja a magyar emberek érdekeit nézi.

Éppen egy hónapja (interjúnk március 24-én készült – a szerk.) tört ki az orosz-ukrán háború, amely a közvetlen szomszédságunkban dúl. A legtöbben abban bíztunk, mihamarabb fegyverszünetet kötnek a felek.

Mindenki reménykedett, hogy egy ún. villámháború lesz, sokan nem értik, mi ennek a célja, vagy azt hiszik, az oroszok Ukrajnát szeretnék elfoglalni. Én politikai elemzőként úgy látom, hogy ez nem így van, területeket akarnak megszerezni. A Luhanszki és a Donyecki Népköztársaságot az orosz Duma és Putyin elismerte önálló, szuverén államokként. Az ott élő lakosságnak a védelme volt az elsődleges cél. Stratégiailag halad előre az orosz hadsereg. Elfoglalták az Azovi-tenger partját, elzárták a tengeri kijáratot az Azovi-tengerhez. Most az a cél, hogy megnyerjék stratégiailag a Fekete-tenger partvidékét is, elfoglalják Ogyesszát. Összekötötték a Luhanszki-medencét a Krím-félszigettel. Ha Moszkva tárgyalni fog, azt erőből szeretné. Ha megszerzi a tengerparti részeket – és már megszerzett több atomerőművet is – nyilvánvalóan feltételekhez kötik majd az alkut. Moszkva azt szeretné, hogy Ukrajna elismerje: a Krím Oroszország elidegeníthetetlen része. Nyilvánvaló, hogy a Luhanszki és Donyecki megyék már mindörökre az orosz föderáció kezére kerülnek. Az a kis folyosó, ami összeköti ezeket a részeket a Krím-félszigettel, szintén nem fog visszavándorolni.

Ha az erőlatolgatást nézzük, Oroszország van fölényben?

Igen, ez egyértelmű. Az orosz hadsereg nem egész 8 százalékát vetették be ebbe konfliktusba. Ha akarták volna, már elpusztíthatták volna Kijevet is, de nem tették. El sem akarják foglalni, ami érthető is, hiszen egy városi harc számtalan kockázatot rejt. Ők nem szőnyegbombáznak, nem akarják a lakosságot elpusztítani, hanem a katonai infrastruktúrát támadják. Amikor támadás történik, az orosz csapatok be is jelentik, hol fognak támadni. Az ukrán televízión, rádión keresztül közlik, hogy melyik laktanyát, melyik repteret vagy melyik kikötőt támadják. Az a céljuk, hogy elfoglalják a kikötőket, elzárják Ukrajnát a tengertől, összekössék a Krímet orosz területekkel és a katonai infrastruktúráját lenullázzák: elpusztítsák a radarállomásokat, a katonai reptereket, a lőszerraktárakat. Ehhez használják a hiperszónikus rakétákat és a bunkerek ellen kidolgozott bombákat. Megmondják, hogy milyen körzet veszélyes, intelligens rakétákat vetnek be, amiknek van egy plusz-mínusz 50 méteres hibahatáruk. Igyekeznek elkerülni azt, hogy a civil áldozatok száma magas legyen, de sajnálatos módon a háborúkban mindig vannak civil áldozatok is.

Folyik a pszichológiai hadviselés is mind a két részről, mind a két csapatnak van már PR-ja, amivel tudják manipulálni a közvéleményt. Rengeteg álhír is kikerül a hírportálokra a háborúval kapcsolatban. Például valaki elszívott egy cigarettát, eldobta, majd halottnak tettette magát. Vagy amikor a bombatámadásban elhunyt halottakat fényképezték, az egyik „halott” reflexből utánanyúlt a rajta lévő fekete fóliának, amit a szél elfújt, és visszahúzta magára. Vagy ott van a terhes hölgy esete, akiről azt mondták, meghalt a gyermekével együtt, ám azóta két másik felvételen is látható volt. Nagy gond, hogy az ukránok megsértik a genfi konvenciót: hadifoglyokat mutatnak be a médiában, megalázzák, kínozzák őket. Visszás az is sajnos, hogy civileket, kvázi gyermekeket fegyvereznek fel. Lehet látni, hogy éppen tinédzserkorból kinőtt lányoknak, fiúknak osztogatnak fegyvert, akik egy félórás kiképzést követően mehetnek a frontra. Ezt tanulni kellene, katonának lenni egy hivatás. Ha nem tudja például, hogy kell fedezéket keresni, hamar meghalhat.

Nem úgy van, mint az akciófilmekben, hogy kocsiajtók mögött biztonságban lesznek; már egy egyszerű 9 mm-es katonai pisztoly is áthatol egy egész járművön.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy az egész világ ledöbbent a háború kitörésekor, igaz, azt lehetett tudni, hogy a két nemzet között nem volt éppen baráti a kapcsolat.

Régen volt Ukrajnában népszámlálás, de azt lehet tudni, hogy 20 millió orosz élt ott. Ezek nagy része elvándorolt, de nagyjából a fele ott maradt. Rájuk is vonatkozott a nyelvi törvény, őket is ugyanúgy vegzálták, mint honfitársainkat Kárpátalján. Nem használhatták a nyelvüket, nem tanulhattak az anyanyelvükön, megfélemlítették őket, stb. Ezt Putyin megelégelte, Zelenszkijnek lett volna lehetősége autonómiát adni ezeknek a területeknek, de nem tette meg. Népszavazást sem írt ki, érthető módon. Kialakult az elmúlt hat évben egy állóháború, amelyben az ukrán hadsereg és az ún. orosz szakadárok lőtték egymást. Amikor Putyin látta, hogy az Egyesült Államok meggyengült, mert „elkalapálták” őket a tálibok, és amíg a Nyugat azzal volt elfoglalva, hogy mindenhol szivárványszínű zászlókat lengessen, addig Oroszország felfegyverkezett. Remek vadászgépeket fejlesztett ki, mint például a Szuhoj 33-as szuperszónikus rakétákat, amik a hangsebesség tízszeresével repülnek, nagyon alacsonyan, kontúr repülést végrehajtva úgy, hogy a radarok sem érzékelik őket. Új páncélosaik lettek, amiket Szíriában „ki is próbáltak”. Hetek alatt megszüntették a valaha volt legnagyobb iszlám terrorszervezetet harci helikopterekkel és a modern rakétákkal. Putyin felismerte a helyzetet, hogy most lépni tud, főleg amikor Zelenszkij a NATO-tagságot és a nukleáris fegyverek fejlesztését szorgalmazta.

Az orosz elnök évek óta készült erre a háborúra, tudta, hogy szankciók lesznek, most mégis alábecsüli a Nyugat.

Az sem véletlen, hogy most rubelben kéri a földgáz kifizetését, és nem fogad el dollárt vagy eurót.

Mi a helyzet a földgáz- és kőolajszállítmányokkal? 

Putyin azt is tudta, hogy a legtöbb ország nem tudja megkerülni a fosszilis energiahordozókat Oroszországból. Például Németország ezek kétharmadát tőlük vásárolja, 55 százaléka orosz annak a földgáznak, amit használnak a német lakosok és az üzemek. Ez Magyarországon 85 százalék. Ha megszűnne ez az ellátás, üzemeknek kellene bezárni, emberek milliói vesztenék el a munkájukat. Az, amit a baloldal is mond itthon, hülyeség. A békemeneten molinón hirdették, hogy a földgáz keletről jön, de a demokrácia nyugatról, akkor mondtam nekik: „Oké, öreg, hogyha majd hideg lesz, rendelj a tüzéptől 30 mázsa demokráciát, és majd fűtsél vele!” Fontos, hogy a nemzeti érdekeket kell nézni, ahogyan azt a Magyar Kormány is teszi. Amerika pedig egyértelműen haszonélvezője szeretne lenni a most kialakult helyzetnek. Nagylelkűen felajánlotta, hogy ahol elzárják az orosz gázcsapokat, küldenek cseppfolyósított palagázt. Elküldtek 674 millió dollár értékben cseppfolyósított palagázt tankhajókban, amit az Európai Unió 3,3 milliárd dollárért vette meg, tehát több mint 400 százalékos haszonkulccsal dolgoznak. Ráadásul az elosztással is gond van, hiszen ezek a vezetékrendszerek földgázra vannak szabadalmaztatva, így nincsenek biztosítva a felhasználók felé.

Biztonságban vannak a magyarok?

A közelgő választáson eldől, hogy mit választanak a lakosok. A békét kell menedzselni. Meg kell oldani, hogy azoknak a menedék kérőknek, akik hozzánk érkeznek, megadjunk minden segítséget. De az, hogy fegyvereket és katonákat küldjünk, ahogyan azt a baloldal szeretné, nem tehetjük meg: nyílt hadüzenet lenne Oroszországnak. Bárki, aki katonákat küldene, vagy használhatnák a légterét vadászgépek, belesodródna a háborúba. Nekünk nagyon jók a gazdasági kapcsolataink Oroszországgal, a földgázt a piaci ár egyötödéért kapjuk meg évtizedekre biztosítva. Ezt nem szabad eljátszani. Bármit is mond a baloldal, a nemzeti érdek sokkal fontosabb.

Ez nem a mi háborúnk, nekünk ebből ki kell maradni.

Ha a mostani Kormány marad, akkor ezt a politikát fogjuk folytatni, megvédve a magyar embereket. Ha a baloldal nyerne, az hatalmas pusztítással járna. Ebből sehogy sem jönnénk ki győztesen, akkor sem, ha nem lenne katonai konfrontáció, csak mondjuk nem kapnánk több földgázt. De már az is súlyos teher lenne, ha a valós piaci áron kapnánk, elfelejthetnénk a rezsicsökkentést, az üzemanyagárakról nem is beszélve.

A baloldal most azt rója fel a Kormánynak, hogy aki korábban migráns volt, az mára menekült lett.

Magyarországnak minden humanitárius segítséget meg kell adni a háború elől menekülőknek, amit példátlan módon meg is tesz. A legtöbben nők és gyerekek érkeznek, míg a férfiak harcolnak a hazájukért. Azt is látni kell, hogy a menekültek nagy része továbbáll, Ukrajna nagy része úgymond „lábbal szavazott”. A legtöbben rokonokhoz, barátokhoz mennek Németországba, ahol munkalehetőség is várja őket. A kárpátaljai magyarok közül ugyanakkor vannak, akik hazánkban maradnak. Ez a mostani helyzet nem keverendő össze az illegális migrációval.

A Kárpátalján élő magyarok milyen helyzetben vannak?

Az a jó, hogy a front messze van Kárpátaljától. Garantálni kell az ő biztonságukat is, ezért sem engedünk át se csapatokat, se fegyvereket, hiszen ha elindulna egy fegyverszállítmány, az orosz titkosszolgálat tudna róla. Közel a határhoz csapnának le rá, mielőtt még eljutna az ukrán hadsereghez. Kárpátalja ezzel veszélybe kerülne. A baloldal ostobasága ezzel sem számol, hogy nem engednének be az ország belsejébe rakétákat, kézi lőfegyvereket, muníciót. Ahogy átlépnék a határt, pár kilométerrel később már egy orosz légicsapás történne. És nem lehetne azt kizárni, hogy a honfitársaink ne szenvednének el sérülést, vagy ne lennének halálos áldozatok. Nekünk ebből a háborúból ki kell maradni.

Vass Kata