A klímaváltozás miatt nagyon megcsappant megyénk halállománya

– Régóta van helye a zöld naptárban például a madaraknak, a fáknak, újabban a méheknek vagy általában az állatoknak. Megfogalmazódott bennem, hogy a halaknak még nincs kiemelt napja, amikor a hazai halvilágot egy kicsit szélesebb körben tudnánk ismertetni, vagy legalábbis felhívni a figyelmet a halakra, amelyek nagyon sérülékenyek, és jelentősen függenek az élőhelyi környezetüktől, a víztől. Sajnos a klímaváltozás miatt egyre kevesebb a csapadék, egyre fogynak a vizes élőhelyek, és ezáltal a halak is - hangsúlyozta Juhász Lajos, a Debreceni Egyetem Természetvédelmi Állattani és Vadgazdálkodási Tanszékének vezetője, a Magyar Haltani Társaság alelnöke.

A javaslatomat a Magyar Haltani Társaság elnöksége támogatta, és ez a nap bekerült a zöld naptárba A kiválasztott dátum a tavaszi napfordulót megelőző napra esett, mely időszak számos halfaj szaporodásának is a kezdete.

Több mint 60 halfaj megyénk vizeiben

– A klímaváltozás negatív hatásai jelentős mértékben elszegényítették a régiónk, Hajdú-Bihar megye halállományát. Gyakorlatilag lassan már csak a nagyobb csatornákba, néhány horgászati kezelésű víztérbe (pl.: Látóképi-tározó), és a megyét alig néhány kilométer hosszan határoló (Tiszacsege környéke) Tiszába szorultak vissza. Emellett még a megyében néhány, fennmaradt mocsár, lápterület jelenti néhány halfaj utolsó mentsvárát. Annak idején, amikor a Debrecen melletti Erdőspuszták tavai fénykorukat élték, akkor egy kollégámmal több mint huszonkét halfaj jelenlétét igazoltuk ebben a tórendszerben és az ezeket felfűző csatornákban. Ez már a múlté, mert bárki, aki a Fancsikai-tavak felé sétál, vizet nem igazán talál, teljesen kiszáradtak, és ez a szomorú folyamat még most is tart – fejtette ki a szakember megyénk halhelyzetéről.

Az utolsó jó időszak 2010-ben volt, amikor csaknem szubtrópusi jellegű csapadékmennyiség hullott le az országban, de az azóta eltelt 12 évben a jóléti tavak vizének nagy része eltűnt.

– Szerencsére a nagyobb öntözőcsatornák – mint például a Keleti- vagy a Nyugati-főcsatorna –, vagy az Árkus-ér, illetve a halastavi tápcsatornák vizeiben még maradtak halak jelentős fajszámmal is. Itt kiemelném többek között a Hortobágyi Halgazdaság halastavait, ahol nemcsak termelőtevékenységet, hanem fajvédelmet is végeznek azzal, hogy sok olyan faj található ezekben a vizekben, amelyek másutt, élőhely híján gyakorlatilag már nem lennének a száraz pusztai környezetben. A hortobágyi Öreg-halastavak természetvédelmi (nemzeti parki) kezelés alatt állnak, itt az élőhely- és fajvédelem a fő cél. Gondolok itt a compóra, a különböző keszegfajokra, balinra, süllőre, csukára. Tehát nemcsak a gazdasági halak vannak a termelőtavakban, hanem nagyon sok olyan hal, amelynek lassan az utolsó mentsvára a mesterségesen létrehozott halastavak maradnak az egyre kiszáradó alföldi környezetben – emelte ki Juhász Lajos. A Tiszával kapcsolatban elmondta, hogy a 2000-es cianid- és nehézfémszennyezés után kutatták a Tisza-tó különböző élőhelyegyütteseit, és 45 különböző halfajt találtak, amely a szőke folyóban élt.

– Probléma lehet még az újonnan megjelenő inváziós és idegenhonos halfajok megjelenése. Ilyenek például az amurgéb, a törpeharcsa vagy a naphal, az ezüstkárász, amelyek az őshonos halainkra jelentenek veszélyt, mert táplálékkonkurensek, az ikrákat, az ivadékokat pusztítják és gyorsan szaporodnak – tette hozzá. Ezek mellett a Tiszában élő idegenhonos busák pedig kiszűrik az őshonos halak ivadékainak fő táplálékát jelentő planktonikus szervezeteket.

Nyeste Krisztián, a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszékének adjunktusa a Tisza megyénkre eső szakaszáról elmondta: a nagy folyóinkra jellemző szinttájak közül a dévérszinttájhoz tartozik. Ez alapvetően a nagy folyók alföldi szakaszát jelenti. A Kiskörei vízerő- és duzzasztómű duzzasztó hatása már ezen a szakaszon is érezteti a hatását, így a folyó itt már viszonylag lassabban folyik, így elsősorban az állóvízi és a nem túl erősen sodró vizeket kedvelő fajok fordulnak elő.

Ilyen karakterfajoknak tekintjük dévérkeszeget, a pontyot és a harcsát, valamint többek között a karikakeszeget, a balint, a laposkeszeget, a csukát, a széles durbincsot, a jászkeszeget, a sügért és a süllőt is. Természetesen ezeken a fajokon túl mások is előfordulnak, de ezek azok a fajok, amelyek a Hajdú-Bihar megyei Tisza-szakaszokra kifejezetten jellemzőek

- mutatott rá a szakember.

A Keleti-főcsatornáról, amely megyénk egyik leghosszabb vízfolyása, elmondta: a tavalyi évben a csatorna teljes hosszára vonatkozó faunisztikai vizsgálatot végzett a Debreceni Egyetem Hidrobiológiai Tanszéke, mely alapján 23 faj jelenlétét bizonyították, köztük a horgászatilag és természetvédelmi szempontból is fontos fajokat.

– Természetvédelmi szempontból nagyon fontosak a Bihari-sík kisvízfolyásai, melyek a 19. század előtti folyószabályozások előtt létező óriási mocsár- és lápvidékek területén létesültek mesterségesen, és mintegy másodlagos élőhelyként funkcionálnak a mára veszélyeztetett lápi halfajok számára. Ilyen továbbá a Pocsaji-láp is, ahol hazánk egyik legjelentősebb lápipóc-populációja él - emelte ki Nyeste Krisztián.

Idén a bodorka lett az év hala

A Magyar Haltani Társaság minden évben meghirdeti az Év Hala-szavazását. Az elnökség által javasolt három faj közül lehet a szavazatokat leadni a társaság honlapján. 2022-ben a bodorka kapta a legtöbb voksot.

– Ez egy keszegféle, amely leginkább álló vizű, lassabban mozgó, növényzettel dúsan benőtt környezetben él. Közeli rokona a vörösszárnyú keszeg, nagyon gyakran össze is tévesztik vele – mondta Juhász Lajos. Az egyik ilyen jól látható különbség a két faj hátúszójának és hasúszójának az elhelyezkedésénél látható. A bodorka esetében előbbi kezdete és utóbbi vége között egy képzeletbeli függőleges vonal húzható, addig a vörösszárnyú keszeg esetében a hátúszó első úszósugara hátrébb, a farok felé tolódott el. A bodorka egyébként egy nagyon jó ízű hal, megfelelő módszerrel, beirdalva, kisütve, igazán élvezetes gasztronómiai csemegét is jelenthet.

Bekecs Sándor