Télen is csodákat kínál a botanikus kert

Azoknak, akik egy kis csendre vágynak, akár télen is jó választás lehet egy séta a Debreceni Egyetem Botanikus kertjében. Papp László biológus-botanikus 2005 óta a kert igazgatója, szakmai tudásáról, elhivatottságáról, lelkesedéséről személyesen győződhettem meg, amikor kérésemre „idegenvezetőként” jó két órára mellém szegődött.

Trópusi hőség és óriás pálma

A botanikus kert országosan is páratlan pozsgásgyűjteményét Nemes Lajos alapozta meg, aki 1972-től volt a kert igazgatója. Botanikus vénájú kertészmérnökként a pozsgásnövények igazi specialistája volt, és az addigi aprócska gyűjteményt folyamatosan bővítette. Nemes Lajos vezetésének idején, 1975 és 1976 között megépült a pálmaház, amelynek első harmadát a 2000-es évek elején meg kellett emelni, addigra ugyanis a Soó Rezső által adományozott Cycas circinalis, azaz a kelet-indiai cikász már a plafonig ért, további fejlődéséhez két és fél méterrel növelték meg a belmagasságot. De hogy milyen jól érzik magukat a növények a pálmaházban, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az igazgató szerint még legalább öt méterrel tovább kellene emelni az épület magasságát, és akkor nem lenne szükség a pálmák, fikuszok és egyéb trópusi-szubtrópusi növények visszavágására.

Papp László a párás, füllesztő meleg ellenére is élvezettel mutatta a növénykülönlegességeket. Az őshazájában akár 12-15, de olykor a 25 méteres magasságot is elérő lantlevelű fikuszt (Ficus lyrata), amely az egyik legnagyobb levelű faj, aztán az indiaiak egyik szent fáját, latin nevén a Ficus benghalensist. Törzsének átmérője akár a 4-5 métert is elérheti, és ezer évig is élhet. Különféle pálmafajokban, trópusi páfrányokban, orchideákban és a mimózáknak több fajában is gyönyörködhetnek a látogatók. 

A pók és a puff

A pálmaházból egyenes út vezet a növényföldrajzi pozsgásházba, ahol egymástól jól elkülönülten mutatják be az érdeklődőknek Afroeurázsia és az amerikai kontinens pozsgásait. Az aloékat, a kutyatejféléket, a kristályvirágféléket, a varjúhájféléket, a selyemkóróféléket, az agávékat, a különböző kaktuszokat. Látványosságból pedig tényleg nincs hiány, a gyűjtemény központi helyén például egy hatalmas kék agávé (Agave tequilana) magasodik, termetes, 2-2,5 m hosszú levelei egy óriási pók vagy valamelyik horrorfilm szörnyének csápjaihoz hasonlítanak. És ott van egy szép nagyra nőtt kaktusz (Echinocactus grusonii vagy mai tudományos nevén Kroenleinia grusonii) is, amely olyan, mintha valami modern ülőalkalmatosság, valamiféle puff lenne. Persze ráülni már csak azért sem érdemes, mert sárga, méretes tövisek százai, ezrei borítják. – Ez egy úgynevezett aranysün kaktusz, egyes vejek szerint anyósszékkaktusz, olyan hatvanéves lehet, még az elődöm, Nemes Lajos vetette – mutatta Papp László. Papp Lászlótól – aki szintén szukkulens botanikus, így jeles elődjéhez hasonlóan pozsgásszakértő is – megtudtam azt is, hogy

a debreceni példány a maga hatvan évével még gyerekkorú, hiszen egy ilyen kaktusz 800-1200 évet is megélhet, és megnő 2-2,5 méter magasra, az átmérője pedig csaknem egy méter is lehet, és ez még nem a legnagyobb faja a nemzetségének!

A legtermetesebb a viznaga óriás sünkaktusz, latin nevén Echinocactus platyacanthus, amely nagyon idős korára csaknem 3 méter magas és 1,5 m széles lehet!

A debreceni botanikus kert 15,6 hektáros területével a kis- közepes méretű kertek közé tartozik a világon. A kert méretéhez képest viszont a debreceni gyűjtemény nagynak mondható, hiszen öt és fél, hatezer fajt és alfajt, azaz taxont tudnak bemutatni a nagyközönségnek – fűzte hozzá Papp László. Annak érzékeltetésére, hogy ez valójában mekkora szám, az igazgató hangsúlyozta: a teljes Nagyerdő őshonos edényes növényflórája eredetileg 500-600 faj lehetett, ami nagyon gazdag egy alföldi erdőhöz képest, viszont ma már csupán 270 faj található, és azok közül is mintegy 100 úgynevezett gyomstratégiájú invazív, újkeletű adventív faj.

– A botanikus kert madárfaunája a Nagyerdőéhez képest 25-30 százalékkal gazdagabb. A rengeteg féle növény számos olyan madarat is idevonz, amelyek például egy akácültetvényben, egy gyöngyvirágos tölgyesben télen nem találnának megfelelő mennyiségű táplálékot, itt viszont bőséges eledelre bukkanhatnak a hideg időben is. Aki igazán élvezni szeretné ezt, az itt ne dugjon füldugót a fülébe, hallgassa inkább a madarak énekét!
 

Megszenvedte a háborút
 

A debreceni botanikus kert története szorosan összefügg az egyetem főépületének építésével. Verzár Frigyes orvosprofesszor, az egyetem rektora 1928 júniusában összehívott egy bizottságot, amelynek az volt a feladata, hogy megtervezze a kertet. A bizottság tagja volt többek között Greguss Pál egyetemi magántanár, aki később a szegedi egyetem híres professzora lett és Soó Rezső, a tihanyi biológiai kutatóintézet adjunktusa.

Papp László, a botanikus kert jelenlegi igazgatója elmondta: azt, hogy milyen is legyen a kert, elsősorban Soó Rezső álmodta meg, de az eredeti tervekből végül kevés valósult meg úgy, ahogy a messze földön híres botanikus eltervezte. – Soó Rezső elképzelése az volt, hogy a kapu, a bejárat környékén kapott volna helyet a pálmaház, a Viktória-ház, a szolgálati lakások, továbbá a pozsgásokat is ott helyezték volna el egy különálló, jelentős üvegházban – sorolta az igazgató. – Ebből aztán semmi sem lett, hiszen itt a kert elülső részében végül egyedül egy kicsiny házikó épült meg, amiben jelenleg is a portaszolgálat és a jegypénztár működik. A botanikus kert első és egyben emblematikus épületét, a csillagdát 1930-ban a város építtette, amit aztán átadtak az egyetemnek. A háború után, az 1950-es években a Magyar Tudományos Akadémia napfizikai obszervatóriumaként működött, és továbbra is egyetemi tulajdonban maradt, de az akadémia működtette, majd körülbelül négy-öt éve bezárt. Nem sokkal a csillagda után, 1931-ben épült meg a méhészház, amely a botanikus kert keleti oldalán kapott helyet, és eredendően a beporzási kísérleteket végezték a segítségével.

– Harmadikként, 1936-ban a kert tava készült el, amely eredetileg egy buckaközi mélyedés volt, ahol megállt a víz – mesélte Papp László. Az első üvegház is megépült 1936 és 1938 között, ma az egyéb pozsgásfélék egyedülálló gyűjteményét tartják ott. Papp László elmondta, hogy az első tíz év komoly fejlődést hozott, a második világháború pusztítását azonban a botanikus kert is megszenvedte. 

Egy sérült amerikai repülőgép a kertben dobta le a bombaterhét, és a robbanás következtében az üvegház is tönkrement

 – magyarázta. – A leginkább ínséges időszakban, 1944 és 1945 között sok fa is áldozatául esett a háborúnak, kevés volt ugyanis a tüzelő, viszont az egyetem épületét fűteni kellett, ezért kényszerből sok fát kivágtak, köztük öreg tölgyeket is. A háború után aztán lassan újraindult az élet az országban és a botanikus kertben is, amely egy újabb üvegházzal gazdagodott. Még az államosítás előtt ugyanis a Tisza család a geszti birtokukon lévő üvegházat az egyetemnek adományozta, majd 1957-ben megépült a harmadik növényház is.

Takács Tibor