Molnár Dávid már egészen fiatalon megálmodta, majd megteremtette a világát

A közelmúltban tizenegy gulyás- és öt bojtárpáros mérte össze tudását a 25. Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozón Hortobágyon. A bátor vállalkozók között volt Molnár Dávid, a huszonhárom éves, megyénkbeli őstermelő, aki már évek óta szeretett volna részt venni a versenyen, ám egyéb okok miatt csak most jött el az ő ideje.

Cimborájával, Győrfi Dáviddal indult a megmérettetésen; elmondása szerint nemcsak tapasztalattal, hanem életre szóló élménnyel is gazdagodtak. A találkozó csak megerősítette abban: amit most csinál, azt soha nem tudná feladni, ugyanis a természet és az állatok közelsége jelenti számára az igazi nyugalmat. A Napló megkeresésére elmondta, gyermekkora óta foglalkozik mezőgazdasággal, szó szerint beleszületett ebbe az életbe, és semmire sem cserélné. Édesapja már évtizedek óta gulyásként dolgozik, nagyapja kondás volt a téeszben, így nem csoda, hogy a fiatalember másban nem is tudná elképzelni magát. Mint elmondta, a szakmában még csak bontogatja szárnyait, de a jószágtartás a mindene, a közeljövőben pedig szeretne egy saját tanyát, ahol úgy élheti az életét, ahogyan azt kiskorában megálmodta.

Számíthat a társaira

– Fiatal gazdának tartom magam; most kell megalapoznom a jövőmet, és szerintem jó úton haladok. Azt látom, egyre kevesebben vannak, akik magukénak tudják érezni ezt az életformát. Korunk fiataljaitól távol áll a magyar népviselet, többen csak akkor látnak férfiakat ingben és mellényben, ha azok a színpadon állnak, ez szerintem nem jó irány. Középiskolás koromban is kalapot és inget viseltem, persze a bicskatartó nem fityegett minden pillanatban az oldalamon, de valójában nem is ez számít, hanem a mögöttes tartalmak. Egy olyan közösség része lehetek, amely számomra mindennél többet ér, a versenyre is azért jelentkeztünk, mert hasonló gondolkodású emberekkel tölthettük a szabadidőnket. Az már csak hab volt a tortán, hogy jól szerepeltünk, két marhát is sikerült befognunk, ami újoncként nem ­rossz teljesítmény – nyilatkozta lapunknak. Majd kijelentette, nagyon fontos számára, olyan emberekkel legyen körülvéve, akikre számíthat. – Összetartóak vagyunk, csak egy telefonba kerül, és máris jön a segítség. Nem vagyunk sokan, de próbálunk mindent megtenni a másikért, és ez biztosan nem fog a jövőben megváltozni.

Enélkül nem lenne élet

A fiatal őstermelő jelenleg Kismacson él, portáján mindenféle jószággal találkozhatunk: marhák, birkák legelésznek, tyúkok kapirgálnak, azonban a falu sem adja meg azt a csendet számára, amire vágyik.

– Szeretnék egy nagy tanyát vásárolni Hortobágy közelében, az az én világom, ott tudom leginkább elképzelni az életem hátralévő részét. Önfenntartásra törekszem, saját gazdaságot kívánok felépíteni. Sokszor kérdezik tőlem, nem akarok-e pörgősebb életet, esetleg másban elhelyezkedni, vagy egyáltalán miért éri ez meg nekem. Nos, erre nagyon egyszerű a válasz: az életet jelenti számomra! Sokszor megjegyeztem már, csak az foglalkozzon állattenyésztéssel, aki valójában ebben akar létezni, aki csak a pénzt látja benne, az felejtse el, úgyis belebukik. Csak szívvel lehet csinálni, másként minden erőfeszítés felesleges. De egyébként, ha bele­gondolunk, ez olyan foglalatosság, ami nem fog a feledés homályába merülni, ugyanis enélkül nem lenne a Földön élet. Az embernek muszáj megteremtenie azt, ami életben tartja, jöhet a jövőben bármilyen újítás, akármilyen technika: kétkezi munkára szükség lesz! – hangsúlyozta.

Nagy Emese