Nem túlzás: a „miénk” is volt Törőcsik Mari

A nemrég elhunyt Törőcsik Mari több szállal is kötődött Hajdú-Bihar megyéhez. A Körhinta macsi, ondódi forgatásáról a Napló elődjében, a Néplapban is megjelent egy cikk 1955. október 21-én, melyben többek között az olvasható, hogy a film tanyaudvar-jeleneteit a Veréb és Kádár dűlőben vették fel, valamint készítetek vágóképeket a Látóképi csárdánál és a Hortobágyon is. A film premiervetítése az Aranybikában volt, ahová az ondódi Farkasné Mancit is meghívták. Az ő házukban is vettek fel jeleneteket; azt a rocskát, melybe a filmben Törőcsik Mari szűrte a tejet, az asszony a mai napig őrzi, és tavaly a Naplónak is megmutatta.

A legendás színészről Gemza Péter, a Csokonai Színház igazgatója is nyilatkozott a Naplónak. – A magyar színház elvesztett egy közös ikont, akit generációtól, társulattól, művészi hitvallástól függetlenül mindenki egyként elismert.

„Kevés ilyen ikonunk van, ezért különösen fájó, mikor valamelyikük eltávozik.”

A „nagy generáció” – közte a szintén Nemzet Színésze címmel elismert Kóti Árpáddal – képes volt erre az összetartásra. A mi dolgunk, hogy a távozásuk után is képesek legyünk a szakmaiság mentén toleránsan együtt alkotni – vélekedett a színidirektor. Beszélt arról is, hogy nagy megtiszteltetés érte 2009-ben: koreográfusként dolgozhatott ugyanis Törőcsik Marival az Anatolij Vasziljev által rendezett, Naphosszat a fákon című előadásban. – Két dolog elkísér azóta is, melyekből életre szóló példát kaptam tőle. Törőcsik Mari a legintenzívebb próbák közben sem panaszkodott fáradtságról, pedig röviddel az előtt ébredt fel a kómából, épült fel egy hosszú betegségből. Lenyűgözött a munkához való hozzáállása – emlékezett vissza.A debreceni teátrum vezetője kiemelte Törőcsik Mari hangjának az erejét is. Ahogy fogalmazott: nem tudott olyan halkan beszélni, hogy bárhol is volt az ember a nézőtéren, ne lehetett volna minden szavát tökéletesen érteni.

– Felejthetetlen az energia, amivel jelen volt a színpadon – jegyezte meg Gemza Péter. A színházigazgatótól azt is megkérdeztük, mi az, amit példaként ajánl a fiatal színészgenerációnak a színművész életútját, szakmai jelentőségét tekintve. – Az odaadást és az alázatot. Azt a mentalitást, amelyben a színház és a film nem az ismertség elérésének eszköze, hanem önmagáért való cél. Szerencsésnek tartom magam, amiért a Csokonaiban sok ilyen fiatal színésszel van alkalmam dolgozni – mutatott rá Gemza Péter.

Nem mindennapi barátság

Kóti Árpád színművészt szinte egész Debrecen ismerte és elismerte, azt azonban már kevesebben tudják, hogy Törőcsik Marival különleges kapcsolatban volt. A hat évvel ezelőtt elhunyt Kossuth-díjas színész egyik legközelibb barátja és pályatársa, Csikos Sándor színművész a napokban több érdekességet is megosztott a Naplóval. – Ha nem is naponta, de hetente hívták egymást telefonon. Mari nagyon élvezte Kóti sajátos humorát és az őszinteségét. Például amikor nyilatkozott a Képzeletbeli operett párizsi előadásáról, melyet egy hétig játszottak az Odéon Színházban nagy sikerrel, azt mondta Árpi: ő ebből egy kukkot nem értett, ilyen összevisszaságban még nem vett részt, nem is érti, hogy mi ez a nagy siker Párizsban. Mari szívből gratulált neki, mert vállalta, el merte mondani a saját véleményét – idézte fel a legendás színészek közös élményét Csikos Sándor. – Árpi mesélte el nekem azt a történetet is, hogy felhívta Törőcsik Mari, és elújságolta neki: Vasziljev, a sikeres orosz rendező Kaposvárott rendez majd, és felkérte Törőcsik Marit a Lear főszerepére. – Képzeld, azt akarja, hogy én játsszam Leart – mondta Törőcsik. – Mikor lenne ez, Mari? – kérdezte Árpi. – Jövőre, vagyis egy év múlva – jött a válasz. – Hát addig a szakállad is kinő – mondta Árpi. Mire ezen Mari úgy nevetett, hogy lecsapta a telefont.

Egy szál vörös rózsa

Nem csak a humor kötötte össze Törőcsik Marit és Kóti Árpádot. – Közös volt bennük: egyiknek sem volt diplomája. Mindketten vidékről, Bucsáról, illetve Pélyről kerültek a főiskolára. Kóti három évet végzett. ’57-ben kirakták ’56 miatt, Törőcsik már az első évtől annyit filmezett, hogy nem volt ideje bejárni a főiskolára. Diploma helyett egy szál vörös rózsát kapott – emlékezett vissza Csikos Sándor. A Csokonai Színház oszlopos tagja végül elmondta azt is, melyek a legemlékezetesebb Törőcsik-filmjei. – Számomra emlékezetes a Körhinta, a Déryné, hol van? és a Szerelem című, Makk Károly rendezte csodálatos film, amiért Cannes-­ban a legjobb női alakítás díját kapta. Az is Törőcsik különlegességére valló történet, hogy ketten voltak kint Darvas Lilivel (Molnár Ferenc felesége volt). Óriási tapsot kaptak a bemutató után, majd azt mondta Mari: Lilikének kellett volna megkapnia a díjat – emlékezett vissza Csikos Sándor.

SZD