Sokakat csábított az idei első régiségvásár Debrecenben

A terület egy részén építkezés zajlik, így kisebb hely jutott most, de ez sem szegte kedvüket az árusoknak és a régiségek szerelmeseinek. A szervezők elöljáróban tájékoztatták a kereskedőket, hogy csak a törzsgárda érkezzen, új vagy alkalmi árusoknak nem tudnak helyet biztosítani.

Bácsi Krisztián asztalán többek között régi érmék és papírpénzek sorakoztak, saját gyűjteményét kínálja eladásra. – Harminc év alatt több tízezer papír és fémpénzt gyűjtöttem össze, most azok láthatók itt. A legkülönlegesebb egy Amerikában, 1850-ben kiadott egyforintos – Kossuth-bankó –, ami nem került forgalomba. Az Egyesült Államokban lehetett megvenni ezeket, ezzel is támogatva Magyarországot. Ívben vannak, nincsenek szétvágva – mutatta Krisztián, akinek személyes kedvencei a díszes orosz pénzek. Meglátása szerint mindenféle gyűjtő van, akad, aki csak ezüst érmét vagy éppen uncot, azaz forgalomban sohasem került, hajtás, szennyeződés, szakadás nélküli papírpénzt keres.

A kínálatra ezúttal sem lehetett panasz, az asztalokon és a földre leterített plédeken megannyi termék várta, hogy valaki fantáziát lásson benne. A régiségek között igazi ritkaságok is voltak, különleges óraszerkezetek, rádiók, írógépek mellett festmények, bakelitlemezek is akadtak. Könyvek, retró játékok, régi képeslapok, mindenféle dísztárgyak és porcelánok sokasága fogadta a népes tömeget. Zea és Gábor még nem végzett a vásárlással, mikor beléjük botlottunk, addig egy merőkanalat és fém, talpas feles poharakat sikerült találniuk.

– Elsősorban régi fényképezőgépek után kutakodunk. Volt egy, ami tetszett, de az sajnos nem működik. Az analóg fényképezés egyre inkább érdekes, szerintem újra virágkorát fogja élni – mondta Zea. Gábor szerint izgalmas ennél a technológiánál az előhívásnál a várakozás. A pár azt is megosztotta velünk, nagy, kerámia kaspót keresnek, hiszen műanyagot bárhol tudnak venni. Úgy vélik, ki lehet fogni egy-két szép darabot a vásárokban, csal alkudozni kell egy kicsit.

KD