Csodakerítés várja a téglási óvodásokat

A téglási Bárczay Anna Városi Óvoda munkatársai az utóbbi időszak veszélyhelyzeti rendelkezéseinek megfelelően ügyeleti rendben dolgoztak. A csoportszobák, folyosók, fejlesztőszobák nagytakarítása, a fertőtlenítés, és az ügyeleti csoportban végzett munka mellett az óvoda udvarán található gyermek, gyakorló KRESZ-pálya kerítését varázsolták színes, mesés birodalommá.

Közös ötletelés és munka

A koronavírus miatti bezárás újra összehozta a munkatársi csapatot, hogy közös ötletelés, előkészületek után a nehezen érkező tavasz zord időjárásában elkészítsék a „Pindúr pandúr” közlekedési pálya kerítésére a járművekkel, természeti képekkel, állatokkal, a város épületeivel, sőt címerével ékesített festett kompozíciót.

– Minden adottságot kihasználtunk, beépítettünk, minden körülményhez alkalmazkodtunk. Az előző kerítés- és járdafestésekből kimaradt festékeket használtuk, mi magunk kevertük ki az új színeket, semmit nem dobtunk ki – magyarázta Kiss-Dankó Katalin óvodapedagógus, a munkacsapat vezetője. Kezdetben a huzatos északi falra festeni a hideg szélben feladta a leckét az óvónőknek, hiszen egyrészt nehezen száradt a festék, másrészt ők maguk is átfáztak, az ujjaik megdermedtek, egy-egy órát tudtak csak kint lenni. Később, ahogy melegedett az idő, egyre jobban haladtak, és három hét alatt elkészültek a több négyzetméter felülettel. A stílus, a formák megtalálása és az ötletelés a közösségi médiában kezdődött, a munkatársi csoportban: Nagyné Nagy Mária, Tar Ágnes Eszter, Major-Hajdú Zsuzsa, Kiss-Dankó Katalin, Baranyi Hajnalka, Zimán Csilla Éva és Szatmári Laura online beszélték meg, hogy mi kerüljön a kerítés falára. Majd elkészültek a sablonok több méretben, több perspektívában, és a munkafolyamat alatt is jöttek új ötletek, sőt még Szabó Csaba polgármester is beszállt az ötletelésbe, egészen eredeti elképzelésekkel. A téglási református templom megjelenítését például ő ajánlotta, hiszen a templom a kerítés háta mögött magasodik.

Az alkotások tökéletesítése egészen egyéni megoldásokat eredményezett, a munkában mindenki megtalálta a saját erősségét, és nem hiányzott a játékosság sem: a kikevert színeknek adott fantázianevek önmagukban is beszédesek: például aszfaltszürke, retróbusz-szín, Milka-lila. A kerítésfal új festményei azonban sokkal többet rejtenek egyszerű dekorációnál. A járművek képei mellett, ami, jegyezzük meg, teljes rendszerében képviselteti magát, megjelennek a város épületei, az óvoda falain túli bérházak, a szomszédos templom képe, és a város történelmi és jelenkori közösségi gondolkodásának szimbóluma: Téglás címere. Jó példa a közösségben való gondolkodás megnyilvánulására, hiszen életkortól függetlenül keresheti, megtalálhatja a helyét bárki a tágabb közösségben. Az óvodaudvar terei „megnyílnak”, így lesz közös az érték, így lesz a miénk, így „téglási” minden az ovin belül és kívül egyaránt – állítják egyszerre az alkotók. Így tanulható meg indirekt módon már gyermekkorban, hogyan lehet más és több szemszögből nézni és látni. Az óvodába visszatérő gyerekek játékaikba is beépíthetik a színes kerítésen megjelenő képeket, hiszen a városi képek, a légi, vízi, és szárazföldi járművek, a természet képeivel folytatódnak, és festett fák, bokrok között huszonöt állatfigura is megjelenik.

Kerekes-Bíró Éva