Érzékenyítés az oviban: lábujjak közt a festőecset

A városban már régóta komoly hagyománya van az érzékeléssel, érzékszervekkel kapcsolatos intézményi szintű érzékenyítő napoknak. Rajzversenyek, országos és megyei pályázatok hasonló jellegű témáihoz is rendszeresen kapcsolódnak, és óvodai foglalkozások tematikus tervében is többször előkerül az érzékszervek hiányából, vagy csökkent mértékű működéséből adódó próbatételek számbavétele, megtapasztalásának imitálása. Az óvodai csoportok kapcsolódtak az országos összefogásban negyedik alkalommal megrendezett parasport napjához.

Négy terem, négy próba

Az óvodában négy helyszínen berendezett foglalkoztatók várták a gyerekeket. A tíz óvodai csoport változó sorrendben cserélt helyet, mindegyik helyszínt bejárta, minden gyerek kipróbálhatta, milyen lehet, ha valakinek nincs látása, nem tud tapintani, vagy nem tud járni, esetleg a lábai segítségével kell a különböző tevékenységeket elvégeznie.

Az első helyszínen a nagy tükrös tornateremben a mozgásérzékelést és annak hiányát lehetett megtapasztalni. A második teremben szaglást, a lábbal érzékelést egy szobai „mezítlábas ösvény” hangsúlyozta. A harmadik foglalkoztatóban a tapintásra helyezték a hangsúlyt, mindenhol felkínálva a lehetőséget, hogy bekötött, vagy becsukott szemmel tapogassanak, vagy szagoljanak, vagy sétáljanak egy zsinór mentén. Az utolsó foglalkoztató szobában mezítláb, egy földre helyezett nagy papírfelületre festhettek a gyerekek, az ecsetet a lábujjak közé véve.

Kerekes-Bíró Éva