Ment, ahol és amikor szükség van rá: napjaink igazi hőse a szakápoló

László a Hajdúsámsoni Mentési Pont mentőszakápolója. Három gyermek édesapja, boldog élettársi kapcsolatban él párjával. Amikor a debreceni Kardos utcai általános iskolába járt, már akkor érdeklődést mutatott az elsősegélynyújtás iránt. A vöröskeresztes csapat oszlopos tagja volt, az iskolák közötti versenyeket sorra nyerték, országosra is kijutottak.

Vizeken, hegyekben

– Emlékszem, a gyakorlati bemutatón több száz versenyző volt, és az én általam ellátott sérültet hívták ki először a zsűritagok – meséli a mentős. 19 évesen aztán besétált a debreceni mentőállomásra és felvételre jelentkezett. Először képesítés nélküli mentőápolóként kezdte, gyakorlatot szerzett idősebb kollégáitól, mindeközben elvégezte a mentőápolói iskolát.

„Az első kivonulásom egy októberi reggel volt. Riasztást kaptunk Nyíracsádra, szüléshez. Mire kiértünk, megszületett a baba, a köldökzsinórt én vágtam el. Az évek alatt 20-22 szülést vezettem le mentőautóban vagy lakásban”

– árulja el. Mentőhelikopteren is látott el betegeket, sérülteket a Debrecen–Nyíregyháza–Budapest viszonylatban. Vonulás közben kellett átülni a mentőautóból a légi járműbe.

A Debreceni Mentőállomás után Berettyóújfaluba és Hajdúböszörménybe járt ki helyettesíteni. 2016. március 1-től dolgozik a Hajdúsámsoni Mentési Ponton, ahol kiváló kollégákat kapott. A mentőzés mellett elsősegély-oktatásban is részt vesz. A Mentési Ponton minden nap reggel 7 órától 19 óráig teljesít szolgálatot, naponta átlagosan öt vonulásuk van. Riasztás esetén egy percen belül el kell indulniuk az esethez, tehát így egész nap készenlétben állnak kollégáival. A műszak reggel a mentőgépkocsi átvételével kezdődik. Átnézik a felszerelést, a gyógyszerek lejárati idejét, ellenőrzik az eszközök működőképességét, akkumulátorok töltöttségi szintjét. Elektronikusan, táblagépen keresztül bejelentkeznek a mentésirányítási rendszerbe, 7 óra után rádiópróba következik, ilyenkor közlik az utasításokat, az aktuális protokollokat és ők is jelzik, ha probléma van.

Szabadidejében imád utazni, túrázni vagy evezni a Tiszán. Imádja a hegyeket és a vízpartot. 2004-ben eljutott a Himalájára, 5643 méter magasságba. Innen látta a világ tetejét, a Mount Everest csúcsát. Kutatást is végzett, az öngyilkosságot elkövetők eseteit dolgozta fel, azt publikálta is a Magyar Mentésügy folyóiratban 2003-ban.

Megviselte a gyermekhalál

„Nagyon sok eset van már a hátam mögött. De egy a mai napig bennem van. Egy tanya kigyulladt, két gyermek és az édesapa megégtek a tragédiában. A ház romjai között keresgéltük a holtesteket, az egyik gyermekét én találtam meg. Nagyon megviselt, hiszen már apa voltam. Hosszú ideig hordoztam az eset borzalmát”

– emlékezik vissza a mentő szakápoló.

– A mentés közben csak a munkámra koncentrálok, az ellátásra. Akkor nincs idő a lelki dolgokra. A súlyos sérülteknél és főleg a gyermekeknél nagyon fontos a kommunikáció, a verbális vezetés, ameddig csak lehetséges a kommunikáció. Mindig azon vagyunk, hogy a legjobb ellátást nyújtsuk, és mihamarabb kórházba vigyük a beteget. A súlyos esetek után átgondolom a történteket, végigpörgetem magamban az ellátás menetét, és újraértékelem az élet fogalmát – mondja László. Hány ember életét mentette már meg a hosszú évek alatt, pontosan nem tudja.

Dandé Melinda

Borítókép: Kenéz László nagyszerűen érzi magát munkavégzés közben. A mentőszakápoló már gyermekként is ezzel a pályával kacérkodott