Karácsony a járvány idején

Felejthetetlen éven vagyunk túl, 2020-ra tuti emlékezni fogunk életünk végéig, de elsősorban nem a szép emlékek miatt. A koronavírus-járvány mindent át- és felülírt. Tavaly szilveszterkor még boldogan, izgatottan, teli reménnyel koccintottunk az új esztendőre, lényegében senki sem gondolta, hogy mi vár ránk. Igazából nem nagyon vettük komolyan azt, hogy mi zajlik Vuhanban, csak legyintettünk, ide úgysem ér el. Aztán tavasszal mégis megérkezett a Covid–19. Nem igazán tudtuk, most mi lesz, de az Olaszországból érkező felfoghatatlan, megdöbbentő képsorok megrémisztettek bennünket. Az első hullám úgy csapott le, hogy igazán nem tudtuk, mitévők legyünk. Hallottuk, hogy hazánkban is megfertőződnek emberek, de kicsit olyanok voltak ezek a koronások, mint Columbo felesége: mindenki beszélt róla, de csak nagyon kevesen ismertek személyesen ilyen betegeket.

Ettől függetlenül az emberek többsége hallgatott Müller Cecíliára és kollégáira, megtanultunk rendesen kezet mosni, fertőtleníteni és maszkot hordani. A karantén során béklyó került a lábainkra, ezért ki kellett tanulnunk a home office csínját-bínját, illetve a házhoz rendelés alapjait. Az esztendő közepén enyhültek a szigorítások, meglovagoltuk ezt a hullámot, kezdtük kicsit jól érezni magunkat. A nyári hónapokban mindenki – saját lehetőségeihez képest – próbált feltöltődni, elfelejteni a bezártság okozta letargiát. Aztán ősszel jött a szakemberek által elkerülhetetlennek tartott második hullám. Voltak, akik azt hitték, ez is olyan lájtos lesz, mint tavasszal, de nem így lett. A vírus tarolt, a számlálók vészjóslóan pörögtek, s most már nem igazán akadt olyan ember, aki ne kapta el a Covidot, vagy a szűk családi, baráti körében ne produkált volna valaki pozitív tesztet.

Sok szenvedés után érkeztünk el az év végéhez. Sokunk bízott benne, hogy ilyen ramaty hónapok után legalább az év vége jó lehet: a karácsony a családé, a szilveszter a haveroké. De sajnos a Covid ismét közbeszólt, a szakemberek nyomatékos kérése, hogy a lehető legszűkebb társaságok ünnepeljenek együtt. Nincsenek kétségeim, tudom, vannak, akiknek nem lehet megmondani, mit csináljanak (még ha az egészségük is a tét), de a többség vélhetően ebben az esztendőben egészen máshogy várja a Jézuskát, és búcsúztatja az óévet, mint tette azt eddig. Egyértelmű, az idei ünnep nem lesz az igazi, de azért, hogy jövőre minden a régi legyen, csakis mi tehetünk.

Áldott, békés karácsonyt és sikerekben gazdag új évet kívánok minden kedves Napló-olvasónak!

Boros Norbert