Gyermekorvosnak készült, végül óvónőként oktatta a kicsiket

Fiatalos külsejű, mosolygó arcú, életvidám tekintetű hölgy nyit ajtót a csengetésre, alig hiszi a látogató, hogy a nyugdíjas óvó néni túl van nemcsak a negyven munkában eltöltött éven, de a hatodik ikszen is. A mosolygó Judit óvó nénit mindenki ismeri a faluban, ami nem is csoda, hisz Nyírábrányban született, ott alapított családot, nevelte saját gyermekeit, az óvodában pedig mások csemetéit vette szárnyai alá. Pályája első két évétől eltekintve végig szülőfalujában dolgozott, idén januárban pedig élt a nyugdíjazás lehetőségével. Szakmai munkája elismeréseként kiérdemelte, és meg is kapta a szakminisztérium által odaítélt Pedagógus Szolgálati Emlékérmet. A településért végzett közéleti tevékenységéért a Nyírábrány Nagyközségért elnevezésű emléklapot és emlékérmet a tavaszi rendkívüli járványhelyzet miatt csak nemrégiben vehette át Nagy Lajos polgármestertől.

Hogy is kezdődött?

Judit gyermekorvos szeretett volna lenni, de az élet úgy hozta, hogy az óvodapedagógusi pálya lett a hivatása. Ha nem is a gyógyítás, de a nevelés-oktatás terén mégiscsak a gyermekek szolgálatában élte le élete jelentős részét. – Soha nem bántam meg, hogy óvodapedagógus lettem, mert úgy érzem, ezen a területen is sikerült értéket közvetíteni a gyermekek, a kollégák, a szülők felé, ami pozitívan befolyásolta az óvodások további életét, a kollégák szakmai munkájának előmenetelét. Jóleső érzés, ha arra gondolok, hogy sokukat én magam segítettem hozzá személyes sikereik eléréséhez – fogalmazott a nyugdíjas óvónő, aki annak idején már főiskolásként megmutatta kitartását, kiváló képességeit és rátermettségét, hisz kitüntetéses diplomával, vagyis színötössel végezte az óvónőképzőt. 1982-től folyamatosan Nyírábrányban dolgozott egészen nyugdíjazásáig, az utolsó hat évben óvodavezetőként látta el a feladatát.

– A diploma megszerzése után tudtam, csak folyamatos képzéssel tarthatok lépést a fejlődéssel. Már beosztott óvónőként is, később pedig vezetőként is fontos volt számomra a szakma színvonalának emelése, ami összekapcsolódott egy folyamatos önképzéssel. Így számos tanfolyamot végeztem, később vezetői szakvizsgát és mesterpedagógusi vizsgát szereztem, majd szaktanácsadóként kamatoztattam ismereteimet, és publikáltam szakmai lapunkban, az Óvodai Nevelésben is – sorolta Judit, majd azzal folytatta, ami számára a legfontosabb volt a pályája során.

Öregbítette települése hírnevét

– Nagyon fontosnak tartottam mindig a gyermekek hátránykompenzációját, de a tehetségcsírák felfedezését és az óvodás kornak megfelelő kibontakoztatását is. Különösen nagy öröm volt, amikor a hátrányos helyzetben élő gyermekek köréből sikerült kiemelni a tehetséges gyermekeket, akik országos sikereket is elértek – mesélte Judit, akitől azt is megtudtuk, hogy vezetőként sikerült elérnie, hogy öt tehetségműhelyt hozott létre óvodájában, ami akkor egyedülálló volt a környéken, valamint vezetőként megalapította az Év Óvodapedagógusa címet, ami a kollégák munkájának elismerését jelentette. Fontos volt számára a tudás megosztása, és mindig igyekezett alternatív és innovatív módszereket kipróbálni.

Judit már gyermekkorában hozzájárult a település hírnevének öregbítéséhez. Tagja volt a rádiófelvételt is megért iskolai énekkarnak, és persze ott volt a megszámlálhatatlan országos sakksiker. Később vezetőként országos szintű, fenntartható fejlődést biztosító projekteket indított el az óvodából a település lakóinak bevonásával. Ez a vonal teljesedett ki akkor, amikor a helyi önkormányzat megválasztott tagjaként képviselhette a lakosok érdekeit is. Tevékenyen részt vett a bölcsőde létrehozásában, valamint az új óvoda pályázatában is oroszlánrészt vállalt. Igaz, annak gyümölcsét már nem élvezhette, de örömmel tölti el Juditot, hogy utódai már sokkal komfortosabb környezetben nevelhetik a gyermekeket.

Most sem unatkozik soha

Tassonyiné Kedves Judit nyugdíjasként sem igen tud végigmenni az utcán, hogy rá ne köszönnének gyermekek, anyukák, akiket ő vigasztalt az első óvodában töltött napokban. Nagyon élvezi, hogy sokkal több a szabadideje, sokat kertészkedik, szereti a gyógy- és fűszernövényeket, maga süti a mindennapi kenyeret, és izgalommal várják a februárban érkező első unokát. – Nem unatkozom, beosztom a mindennapjaimat, határ­időket szabok az itthoni feladatokra, ami rendszert visz az életembe, hisz ehhez szoktam hozzá munkám során is. Végre van időm leülni gyakrabban a zongora mellé, és sikerült megtanulnom Chopin cisz-moll keringőjét, amit évtizedek óta szerettem volna eljátszani.

Kedves Zilahi Enikő